a Földnek van két testvérbolygója. Két nagyjából hasonló méretű kőgolyóbis. Az egyik atmoszférájában annyi üvegházhatású gáz halmozódott fel, hogy hiperforró finnszaunává alakította. A másikban pont ellenkezőleg zajlott minden, olyannyira elvékonyodott a légköre, hogy a felszíni óceán(ok) vize gyakorlatilag mind a világűrbe szökött. Csak a sarkoknál és a felszín alatt maradt egy kevés jelenlegi ismereteink szerint. Az aztrofizikusok most deutérium nyomait keresik [a nehézvíz egyik alkotóeleme], amiből meg tudják állapítani a hajdanvolt óceán(ok) kiterjedését. Két mitológiai név, a szerelem és háború isteneinek nevei. Roppant találóak mert a Vénusz tűzforró, a Mars kietlen rideg apokaliptikus pusztaság. Kétféle sors, ha tetszik kétféle jövőkép. Egy kalandoséletű bácsi bizonyos Alan Bean pár éve azt mondta, visszatérése óta mindennap hálát ad a sorsnak amiért egy édenkertben élhet.. 

Húsvétkor nemigen tudtam kimozdulni, élveztem az élet miniatűr örömeit és vártam. Erre pikkpakk egy nyúlfarknyi közjáték után ránkszakadt a tavasz. A madarak nem győzik trillával, a fák tökkopaszok, még csak most kezdik kipörgetni a leveleiket mintha nem tudnák mire számítsanak, megbolondult a természet. Gyanítom májusban már érkezik a nyár. A téli túracucc visszakerült a szekrénybe, könnyű tavaszi gúnyában baktatva választottam ki a navcomban tárolt túraútvonalak közül az előző írásomban is szereplőt. Döbbenetes a különbség. Villonnál [nem Faludy fordításában] jobban senki sem írta le a jelenség lényegét :D

Ez a pad ugyanaz mint titánfehérben csak éppen egy kidőlt fa kissé elintézte a valagát.. 

Tavaszi Transalp és hajdanvolt vidámságunk megmaradt romjai..

A köd- és hónélküli tvtoronyhoz meg nem tudok mit hozzáfűzni.. it's a kind of magic..