Eszembe jut az egyetemen tanuló cuki pesti szociológushallgató lány aki a helyi tanszék megbízásából gyűjtött adatokat a Kutatók Éjszakáján. Picurka volt, szinte le kellett hajolnom hozzá, sötétkeretes okoskaszemüvegén át fürkészte arcom miközben kérdezett. A smalltalk és csevegés világbajnokaként baromságokat beszéltem. Percekkel a találkozás után már hibát jelzett az öndiagnosztika.. az 'ezt elbasztad öcsém' hibakód könyörtelenül villogott.. nem boncolgathatod a szociológia mint társadalomtudomány értelmetlenségét egy olyan lánynak aki 3+2 évet szánt az életéből e diszciplina tanulmányozására te hígvelejű.. a saját tanulmányaiddal sem illik példálóznod mert úgy érezheti fennhéjázol.. mea culpa.. ez van.. akinek terahertzes lézereken jár az esze miközben szociológushallgatólánnyal beszélget így jár.. nyilván ezek után semmilyen kérdőíves felmérésben nem kell részt vennem és örökre seggfejként könyvelnek el.. hibámat már nem tudom jóvátenni mert egy csajhoz átlag egy sansz jár.. :D Yo life goes on.. egy hét elszaladt az élet zötykölődik tovább és tesztelnem kell az új fűzőrendszert ami túracipőmben váltotta az elvásott régit.. tesztutam során elcsattogtam a Decathlonba. Nem igazán fogott meg a kínálat, jobban járok ha minden darabot egyenkénti utánjárással gondosan megválogatva veszek meg. Például túracipőmben soksokszáz kilométert gyalogoltam le, nagyon elégedett vagyok vele, a túracipők Suzukije, bizonyítottan tartós, megbízható, egy jó talpbetéttel és újrafűzéssel egészen gumitalpa teljes elkopásáig szolgál. Amit sajnos nem érdemes felújíttatni mert munka és anyagköltsége egy új cipő árába kerül. És a Decathlonban sem találtam ugyanebben az árkategóriában jobb minőséget, de találtam fasza tojván gumilabdát, török sportzoknit, klassznak tűnő bicskát :D Maradok márkahű. Bal lábfejem szorította az új fűző, megigazítottam a sportáruházban.. az utángyártott kiszerelt cipőfűzők egy évig sem tartanak. Előzőleg kevlár siklóernyőzsinórt használtam kopásgátló műanyagbetéttel, négy évig bírta. Új megoldásom már most kényelmesebb, remélem legalább ugyanilyen tartós lesz.

Még túrám elején megláttam egy kopottaskék Piaggo Ape-t platóján random rendben stihlfűrész és benzineskanna hevert. A nemzeti dohánybótbú hamarost megérkezett a szikár hatvanas gazda. Krebskandidat mondaná rá a német. Pia, cigi, magyar virtus.. Kiderült vegyészmérnök volt az urándúsítóban. Minden előzőleg ismert infómat nagyjából megerősítette a cégről. Kiemelt szovjet hadiipari üzemként jószovjetmódra szovjet termelés- és feldolgozástechnológiát alkalmazva nem volt elsődleges szempont a dolgozók védelme. Mondjuk a nyugati államok sem erőltették meg magukat az atomkor hajnalán.. Viszont az Ape zseniális.. 50 köbcentis kétütemű blokk a hátsó féltengelyek felett, minden hajtáselem olajban fut, diffi nincs, minden kaptatót megmászik cca. 300kg teherrel és pöccre indul.. az autósok feltartott hüvelyujjukkal nyilvánítanak tetszést amikor meglátják a (nem fővárosi) forgalomban araszolva. Egykét fertályóra múlva a bérkertészkedő gazdi elköszönt, bepattant a szűkös-puritán vezetőfülkébe ahol cipőjének bal sarka az áthelyezett akkumulátor bal sarkát súrolta, egyet kerregett az önindító és pikkpakk összetéveszthetetlen dongóhangon duruzsolni kezdett a félszerzet járművecske játékmotorja. A mérnökúr komotós tempóban egyetlen bűzös kékes keverékfüstpamacs elböffentése nélkül elhajtott mellettem.. az Ape törődő gazdáját nagyjából szétporladásig szolgálja..

Réteges gomolyfelhők után, sötétszürkéllő felhőpaplanok és ártatlan bárányfelhők váltogatták egymást az azúrkék októberi égen. Nem a szokásos útvonalra vágytam, nyugati irányba másztam, talpaltam a dűlőkön-ösvényeken felfelé az őszies holitt napos holott szeles kirándulóidőben. Őskori turistatérképem még a tavaly nyári tóbaesést követően ronggyá mállott és egy kukában landolt. Azt mondják minden földi élőlény képes navigálni mert egy bölcs teremtő elme belénkplántálta e hasznos képességet (aminek kutatásáért Nobel díj is járt). Mentális térképemet használva követtem az északi irányt. Úgy számoltam pár óra múlva elérem az északkeleti átjárót a hegytetőn és a már jólismert útvonalon érkezem meg. Folyamatos emelkedőn kaptatással telt a délután. Még az erdősáv elérése előtt Tájszonká és bárátjá, két marcona pitbullkeverék szimatolt és vizslatott mielőtt tovagaloppoztak délnek. Afféle helyi tanyasi minikuvaszként szolgálhatnak. Rongyszőnyegbundájú csumpihaverjuk is befogta száját pár vakkantás után már a kertben kolbászolgatott. A meredek emelkedők megmászására afféle próbatételként tekintek. Apai öregapám korán meghalt szívinfarktusban, apám és bátyja is átesett egy bypass műtéten, bátyjuk érszűkület következményei miatt fejezte be földi pályafutását. Ketten igazi tróger életmódot követtek míg nagybátyám kiöregedett sportember. Ergo ez a nyavaja nagy valószínűséggel örökletes fajta. Ha netán az erdőben esnék össze a vadak majd eltakarítanak.. Eddig semmilyen fizikai tünet nem utal szívgyengeségre azon kívül, hogy nemigazán szeretek futni. Tákolni inkább ne tákoljanak a tudósdoktorok a megelőző bevatkozásnak meg nem sok értelmét látom.. ha megkaptam a családi csomagot elfogadom és ennek tudatában élek.. 

A látóhatár felé bukó nap aranyló őszi fénye súrolta a lombkoronákat. A földet sárga levelek tarkították a még zöldellő fák fajtától függően majd a nagyobb hideg beköszöntével kezdenek el színt váltani. A tisztás fakilátójában vidám gyereksereg vett körül, egyikük a lépcsőkön futkározó melléjükszegődött kóbor ebet kínálgatta nekem. Déjavu hiba lehet a Mátrixban, de mintha Rongyszőnyegbundájú Csumpit ismertem volna fel a mokány jószágban. Észak felé vitt ezután utam. Hol csontszáraz, hol sáros volt a föld, az erodálódott partoldalak mentén néhol kilátszott a fák gyökérzete. Szél mormolt a szikár fatörzsek körül próbáratéve rugalmasságukat. Itt-ott baljós nyikorgást hallottam. Mintha kiürült volna az erdő. Nem neszezett a vad, elhallgatott a madarének, nem visszhangzott távoli puskaropogás. Elvétve találkoztam gombászókkal vagy kerékpárosokkal. A pálosok palotája töküres, két hatalmas fenyő őrizte, vad ádáz darazsak rémtetteire figyelmeztetett két tacepao. Fényképezőgépem fehéregyensúlyán is állítanom kell legközelebb, a zöldek enyhén színzajosak lettek. Hosszú menetelés után végül megtaláltam az átjárót, lefelé már minden centiméter ösvényt ismerek.. További képek a google+ on.