Hatszáz méter fölött megmaradt a hó. Hideg van, borult az ég, kellemetlen szél fúj.

Csillagoknak nyoma sincs, csak a hold sarlója dereng néhány röpke pillanatra, hogy újból felhők mögé bújjon. Ha így folytatom rutinos éjszakai túrázó leszek, már sötétben is látok mint egy farkas. Idős őszpofájú kóbor vizslával találkozom felfelé menet, nyakán nyakörvféleség, fogalmam sincs mit keres a hidegben, talán megpattant a vén csavargó. Láthatóan kevesebb a kiránduló és sportember. A lekvárabbak elmaradnak harsoghatnám nagypofával de tényleg ez az igazság. Naplementéig megyek még egy kört a csúcs körül. Németjuhász szegődne mellém ha gazdája nem hívná vissza folyton. Fiatal pár áll mellettem a kilátóban. A lány a város nevezetességeit mutogatja a szakállas ifjúnak. Később kisebb csoport váltja őket. Azután egyedül maradok mint a hegyek királya. Bagoly huhog a távolban. A vadak is elbújnak inkább. Kezdek átfázni. Beállításokat próbálgatok a fényképezőgépemen. Az ég változatlanul borult. A csillagokra nyíló égkék ablakok teljesen eltűntek. Ahhoz, hogy órákat várjak a változásban bízva túl hideg van. Az átjátszónál csodálatosan jeges  lejtő vár de magabiztos pingvinléptekkel leküzdöm. Lejjebb sárosak, hófoltosak az ösvények. A civilizáció melege lassan átjárja téli ruházatom.