Van egy öreg Eurochron Funkwecker típusú DCF77 órám. Összesen három másfél voltos AA elemmel működött hosszú évekig. Jól szolgált, időben keltett az egyetemi előadás vagy munka előtti hajnali kutyasétáltatáshoz, kivert az ágyból amikor a vérszomjas és rettegett Benjibácsi mindent eldöntő szigorlatán kellett megjelenni. Aztán átvették a helyét a mobilok. A vekker pedig csendesen fogta a Frankfurt am Main melletti mainflingeni rádióadó hosszúhullámon sugárzott digitális szinkronjeleit. Járt csak járt rendületlenül. Idén a nyári időszámításra való átállást megtagadta ez a kedves műdiógyökér borítású primitív plasztikjószág. Lenulláztam és hetekig nem mutatta a pontos dátumot és időt. Mialóf..bánat? Az elem feszültsége háromtized voltot esett és ez elég volt ahhoz, hogy a DCF77 vevő ne működjön. Agyalni kezdtem. Egyáltalán miért kell bele elem?

Volt egy Sharp tudományos számológépem aminek megmakkant a kijelzőfóliája és a hajszárítózás sem segített már rajta. Kikukáztam, de a japán monokristály napelem megmaradt. Nosza fogtam a jó öreg Wellert, sűrűn kattogott az elektromágnes amíg két erősebb rézdrótot forrasztottam a kivezetésekre. Egy precízebb termisztoros cucc nem ártana. Mondjuk ahhoz sűrűbben kellene forrasztanom. Amikor ezzel megvoltam előkotortam egy csokit és belecsatlakoztattam egyik oldalról a napelemet másik oldalról az elemtartóra rögzített vezetékeket. Kísérleti darab number one. A dizájn Öveges prof. féle szigorúan tudományos alapokra és a funkcióra koncentráló. Garbage engineering a háztartásban található cuccokból. Állítgattam és beindult a vekker. Másnap rádiójelet is fogott és mutatta a pontos időt. Napfelkelte után két órával indítottam és napnyugta előtt két órával halványult el teljesen az LCD. Nem jó. Jön a döglesztő hőség és járnia kellene félhomályban is. Újabb elrendezéssel kísérleteztem, oldalsó napelem elhelyezés naptükörrel. Egy darabig így ketyegett. Építettem egy állítható napvitorlát és fényeskedőbb fotonok hajtották pár hétig. Aztán erősebb anyagokat használva módosítottam az elrendezést és most úgy néz ki kész van. A legújabb modell az első napban csak 1600 után fogott rádiójelet ami visszalépés volt a korábbi variációkhoz képest. Tükörpolír, napelem állítás, újrarögzítés és napokig tartó tájolás következett. Egy fok eltérés az optimálistól és már nem elég az áram a rádióvevő működéséhez. Kidolgoztam egy tájolási módszert: tükörfelület fényességét, a napelemen tükröződő égbolt világosságát és a kijelző kontrasztját figyelembe vevő fényáram optimalizációt. És megbízhatóan működik az újjászületett német masinéria. Reggel kell neki egy másodpercnyi izzítás, attól kezdve autonóm. A napvitorla által visszavert fény javítja a napelem hatékonyságát aminek vertikális elrendezése jobban követi a nap járását. Mein Eurochron F U N K két órával tovább jár és borús időben is működik beltéri egységként ablak, függöny, és félig leeresztett redőny mögött.

Ha kedvem lesz esztétikusabb formájúra alakítom át, fémtükröt építek be és talán egy kondenzátor egységet ami teljesen önjáróvá teszi megfelelő fényviszonyok mellett. Addig is megmarad jól működő kísérleti példánynak..