Gabival ufojárásra látogattunk, a hivatalos és köztudomású névalakban busójárásként ismert mohácsi népünnepélyre. Rengetegen voltak. Szégyenszemre idén életemben először vettem részt az ősi rituálén. Jankó motorja monoton mormog a jól ismert hegyi úton. 4,9 l téli gumival -hosszabb utazáskor megy a plattnerezés- hálás, kezes, igénytelen jószág. Mohács felé emlékek hada rohamoz, sokszor jártam az 57-esen nagyanyám életében.
A városba érve fársángi kavalkád fogad, nehézkes a parkolás a temérdek autó között. Egy kis közben busók gyülekeznek szorgosan szívet erősítve, parázson cserépköcsögökben rotyog a babgulyás. In medias res.. Homér pennája helyet a fényképezőgépem rángatom elő bombabiztos csomagolásából.
Bámészkodás után a főtér felé vesszük az irányt, találkánk van a pesti barátokkal. Meséljenek a képek.
tele lesz tél tábornok gatyája
életképek maszk nélkül
Érdekes élmény az ősi télűző sokac karnevál közepén korzózni. Monoton bömböl a népzene, kerepelnek a kereplők, petárda durran. Lányok copfját favellával bökdösik, hátsójukra suhintnak, tyúktollal terítik be őket a rémek. A máglyával szemközt busóelemekkel tarkított színpadi show. Szombati zsibvásári forgatag lacipecsenyét, törökmézet és egyéb fognyűvő nyalánkságot, nemez népi portékát, hasonszőrű vásárfiát kínáló árusok hada között portyázó nagybajszú huszárokkal. Csudavilág ez. Visszafelé újra a busószeánszba botlunk. A kocsi eltűnt. Gabi nem lelé szegényt. GPS koordinátákkal kellett volna jelölnöm. Lába nem kélhetett, bizonyára megunta a várakozást oszt hazahajtott. Bolyongunk mint a hollandi. Végre a lemenő nap narancs fényében ezüsttel csillan. Röpke másfél óra az út hazáig.