-Brauchen Sie etwas?

-Ein Bier bitte.

-Eine ganze Kiste?

Egy nappal korábban még gyorsulva suhannak a fehér sávok az út közepén, a sofőr odalép a Xsarának, a kipufogó öblöget egyet-kettőt, a négy henger habzsolni kezdi az LPG-t. Kilométerek tucatjait falva rohanunk a sűrűsödő éjszakában Stuttgart irányába. 

Mehetnékem támadt újra, most spontánabb módon mint eddig. Kiszállok valahol az autóból, jóféle falusias 15 € szálláson alszom, felfedezek, élményeket gyűjtök, élvezem az európai polgárság előnyeit. A sofőr kigyúrt, kopasz, a sötétben világító huskyszemű, korrekt, normális, visszafogott gyári munkás Svábföldön. Bányagépeket szerel egy gyárban, ingázik Kanizsa és Stuttgart között. Utastársam egy középkorú hölgy, házvezetőnő egy menő klinikai pszichiáternél Münchenben. Vándor vagyok. Hallgatom a történeteiket. A határ előtt gázt tankolunk, majd folytatjuk utunkat. Ausztriába érve elcsendesül a vidék, nyugalom és jólét érzését sugallja a táj akármerre pillantok. Az aszfalt kisimul, jelzőtáblák rohannak az éjszakában. Majdnem egy negyed nap még az út Münchenig, cirka 50 év lemaradásban vagyunk a sofőr szerint. Kezdem elhinni amit eddig is sejtettem.

Low budget hángérien turista énem kissé sokkot kap a vitathatatlan tények megismerése után. Valamit tudnak, valamit nem tudunk. Sztorikat hallgatok a török és olasz munkamorálról, duhajkodó lengyelekről, a meló utáni magányról, a kínzó honvágyról. Minden élőlénynek van szülőhelye, ahová visszahúzza ösztöne, tagadni értelmetlen, vitatni felesleges. Elkerüljük Grazot, Salzburg és a német határ felé haladunk. Lassan emelkedik az út, egyre több lesz az alagút, hűlni kezd a levegő. Szomszédaink praktikus gondolkodásúak, nincs kerülő, kő- és hótorlasz. Csak automata traffipaxkamerák. A raststazion személyzet nélküli mellékhelyiségében balkáni hordák dúlásnyomai. 1 Euro fejében akár tíz percet zuhanyozhatnék. A sofőr a szendvicséhez a második Red Bullt issza. A tuttifrutti lötty talán úgy aranylik a kék-ezüst dobozban mint a Gyűrű mikor gazdája közelségét érzi. Északnyugat felé tartunk, a távolban hegyek sötétlenek akár fekete lyukak a Hubble képein. Dadog a kocsi motorja, lassul a Xsara, lehet, hogy vizes-szutykos a magyar LPG, gáz és benzin üzemmód odavisszaváltogatással, gyújtáskapcsolós reseteléssel orvosolható a baj. Ömleni kezd az eső. Csendesen, kitartóan, megállás nélkül. A navi visszaszámol, szemem az útszéli fogadókat, családi panziókat pásztázza. Egyszercsak Salzburgba érünk. Hotel Route jó lesz, kiszállok. Esernyőm után kutatok fogkefém a lucskos járdán landol. Jóutatsokszerencsét. Elbúcsuzunk. Ötcsillagos szállodák sorakoznak: Crown Plaza, Marriot, Hilton és tsa. Velük szemben a lepukkant lebuj megtelt. Kezdek elázni ahogy kora hajnal az utcákat rovom megfizethető szállás után kutatva. M mint Meininger. Itt voltunk Bécsben. Tetszett. Németül beszélek a fiatal pakival. Nincs szoba csak csütörtöktől és a többszöröséért mint reméltem. Naja Salzburger Sommerfest. Keresés alkalmas szállás lebeg head up displayemen az utasítás. Bejárom a belvárost, átkelek a vasút alatti aluljárón, eljutok a hegyi villasorig és az erdőhatárig. Ne zavarjuk az erdő lakóinak nyugalmát figyelmeztet a tábla. Mindenhol zúgók, patakok, morajló víz. A hegyről visszatérve hajnali kutyasétáltatókkal, munkába igyekvőkkel találkozom. A kukások alig érthető paraszttájszólásban ordítnak át a egymásnak a kukásautón csüngve. Agyam egyszerre több jelforrást feldolgozva váltakozó sikerrel próbálja hochdeutschá átalakítani a hallottakat. Bezárt iskolák mellett apuka kerekezik el mögötte gyerekülésbe szíjazott kisgyerek. Kutyát pórázon, kakiról gondoskodni, nincs tűzrakás intenek a feliratok. Átkelek a folyón, emberek kocognak és bicikliznek a jégpálya mellett. A fák sötétzöldek, harsog a fű, alacsony szállnak a felhők, kitartóan zuhog az eső. Cipőm csuromvíz. Trolin utazik a nép, hömpölyög a kocsisor. S és SL kezdetű rendszámok mellett elvétve akad más. Nem látok belüket vonszoló öreg csoffadék autókat. A belvárosba érek. Hatalmas kórház távolabb girbegurba fehérre mázolt osztott kisablakú színes házak tornyosulnak a szűk utcák fölé. Finom illatok szállnak egy delicatesse boltból, virágárus lány virágárut vár. Fejlettebb a kereskedelmi kultúra, nyilvánvaló. Turisták is fölbukkannak a homogén salzburgi tömegben. Patináját vesztett fogadó mellett haladok, a barátságos panzióban alvás lehetősége lassan szertefoszlik mint remegő délibáb. Egy troli sofőrje a megálló toitoi wc-jében könnyít magán. Busza előtt párat köpköd és előzékenyen, szociálisan érzékeny módon ajtót nyit egy homelessnek. Kegyetlen ez a dialektus. Elindulok a városból kifelé az Alter Wienerstrassén. A kedves kis apartmanhotel luxusa két napra redukálná a tartózkodást. Bazmeg. Konokul nyomulok tovább. Érzem a lábaim. A szokásos fáradtság gondolom bár most több nálam a motyó. Gyönyörű a táj, elállt az eső, fényképeket készítek a távolodó városról. Egy Billában ásványvizet és mogyit veszek -GrüßGott haben sie eine Punktsammelkarte - hab Ich kein - 5.68 -Danke. A másfél literes Vösslauert négy hajtásra kiiszom. Szőke szakállas hipszter biciklivázba bújva gördeszkázik, barátja bringán kíséri. Cicababa siet a parkolóban álló Minihez. Göthös, laposfenekű nyugtázom. A magyar nők bujábbak, kívánatosabbak. A Jakobsweget koptatja cipőm, kerékpározókkal, kocogókkal találkozom minduntalan. GrüßGottal köszönnek. Jóféle szokás. Túracipőm talpbetétje melegszik a forró aszfalton. Érzem, ahogy vízhólyagosodik a talpam. Egy padra ülök pihenni. A távoli látóhatárt szegélyező hegyek felhőpaplannal takaróznak. Kutyák szimatolnak körbe, tűnődik a sportoló hegyinép vajon miféle szerzet köszönget vissza. Láthatóan kevésbé élvezi a gondtalan élet nyújtotta örömöket. Ganz Egal. Eltelik pár óra ideje továbbindulni. Még nem láttam falusi Kikát, Sportáruházat, Hofert, bevásárlóközpontot. Nagyvárosom kínálatát is felülmúló a választék. Az út két oldalán elszórva jellegzetes muskátlierkélyes hatalmas alpesi házak, a rétek szélein apró sárga virágok. Mesébe Milkacsokireklámba illő. BMW-k a fogadók előtt, trágyaszállító traktorral ralizó tinédzser, Eugendorfban egy italnagyker előtt lepihenek. Életbe lép a vészterv a Drang nach Osten. Cél nélkül nem akarom a zsét szórni visszavonulok Bécs irányába. Ferrari Dino, F430, Porsche 911, Jaguar XJR, XJK, Caterham, Aston Martin Vanquish, MB SL, SLK, BMW M5, M3, M6, X5 M, X6 M és hasonló autóipari nyalánkságok róják a régi bécsi főutat. Öt óra elteltével leamortizált, kiszuperált dr.oidként rájövök, hogy vége, visszamehetek Salzburgba, hajtóművem fölmondta a szolgálatot a forró aszfalton gyaloglás miatt, alábecsültem a háttérsugárzást és fedetlen végtagjaimon bőrpír virít, reaktorom lassan leáll. Egy nő lép hozzám, pár perc beszélgetés után remény költözik a szívembe. Mindössze 5 kilométer és Seekirchenben van egy teljes értékű vasútállomás. Csak egy sötét erdőn kell átvágni. Nagyszerű küldetés, ismeretlen ellenben barátságos tájon holdfényben sántikálva túrázni. Huhogó bagoly jelzi az erdő szélét. A murvás út fehéren dereng a sötétben. Salzburg környéke mezőgazdasági terület, a tanyákon tyúkokkal fekszik a nép, lámpafény sehol csak homály. Zugó patak hangja kísér utamon. A vasútállomás a tó partján. Távoli vonathangot hallok. A tóparti házak ablakaiban fények pislákolnak. Négyirányú kereszteződéshez érek. Az út szélén tömött kézitáskámra ülve következik az újabb pihenő. Lemerülve mint a duracell. Vidám nyugdíjasok húznak el fejem mellett, a BMW i3 halkan nyünyögve gyorsul. Pszichedelikus élmény az osztrák éjszakában. Fehér szellemek illannak el előttem az úton. A fáradtságtól hallucinálok. Joviális úr és asszony szól hozzám egy Renault SUV ból. Közlöm az úticélom. A hátsó ajtóhoz terelnek, csomagjaimat a csomagtartó kutyaketrecébe rakják. Beszélgetünk. Röpködnek a mondatok brutál nyelvjárásban. A férfi a vasútállomásnál erdei gyümölcsös üdítőt nyom a kezembe. Viel Glück, Wiedersehen. Az állomás önkiszolgáló és automata. Kiiszom az üveget. Az ÖBB automatából jegyet veszek a Westbahnhoffig, fogmosás, arc- és kézmosás. A zuhanyzó kulcsrazárva. Végre álomra szenderülök az apró váróterem modern padján. Néhány vasutas neonszín melósruhában cigizve sündörög. A váróterem automata ajtaja ilyenkor zuhogva nyílik-csukódik. Hajnalban pihentebben ébredek, a bazinagy ÖBB Infra LCD-t lesem. Nincs vonat Bécsbe. Miajiste. Kimegyek nézem a menetrendet, Seekirchen am Wallenseeben nem áll meg az IC. Csak elhúz kb. kétszázzal. Gyanús. Kérdezek. Zurück nach Salzburg Hbf. Jegyet veszek, átkelek a túlsó peronra, a tömött helyi piroskával visszazötyögök. Siemens. Olvasgatom a kapcsolótábla feliratait. Salzburg Hbf. négyes peronjáról indul az IC. Mellőle a RailJet Budapest Keletibe. Nabazmeg. Nincs időm jegyet cserélni. Kényelmes helyet találok egy tiszta fülkében. Bevackolok. Itt az ideje a futoműjavításnak. Kibontom a spéci cipőfűzőket, levszem a még mindig nedves cipőim, zoknijaim. Nem csoda, hogy úgy járok mint aki beszart. Talpamon vízihullabőr fehérlik szanaszét gyűrődve. Megvan a probléma kezdhetjük a terápiás kezelést. Hintőpor, tiszta, száraz zokni, fölpolcolás. A kalauz rezzenéstelen arccal kezeli a jegyem. Nem nincs tömegpusztító lábszag, sosem volt jellemző, inkább renitens, előírásellenes viselkedésem kelthet megütközést. Hűvös van bekapcsolják a fűtést. Az út alatt szépen kiszárad a cipő s talpbetét. Több utastársam is akad. Kétmankós söröző rasztacsávó aki alig érthetően hadováló román rokkant, nonstop facebookozó barna leány. Spártainak úri a kényelem. Westbahnhoff. Bábel Bécsben. Jegyet veszek Hegyeshalomig. Tököm menjen Pestig meg vissza. MegÁtalkodottVasúti közlekedés. 3 liter ásványvízet hozok a Merkurból. Másfelet megiszom. Másfelet hazaviszek. Amerikai fiatal őrzi társai hátizsákjait a WC előtt. Ez nem rendes vidék, a multikulti metropolisban szívesebben bűnöz a bűnöző. Etnikai kavalkádban töltök néhány órát. Hatos peronról induló telitömött RailJeten hallhatóan minden EU tagországot képvisel egy polgár plusz néhányan Kínát, Thaiföldet, Oroszországot, USA-t. Europe Express, Ralf Hütter monoton lírája és zenéje kívánkozik ide. Hegyeshalomnál a kocsiról lelépve majdnem magához ránt az anyaföld. Délnek mennék. Menjek Pestre mondja a jegyárusnő. Most szálltam le. Győrbe hipermodern motorvonattal jutok el. Csak euróm van. Egy osztrák bankban a fémpénzt is beváltják. Audiváros buszpályaudvara hozza az elvárt színvonalat, koszos, lepukkant, csinos csajokkal dúsított. Köszöntelek drága kishazám. Vajh mikor lépünk előbbre s nemcsak nemes szavakban? Lelle felé robog a busz. El-el bóbiskolok a szűk ülésben. Megkerüljük a Balatont Veszprém Siófok irányban. Feltűnően sok az utas. Kaposvárig egy balatoni gyerektáborból csemetéje nélkül hazautazó fiatal anyuka visz. Lehet, hogy enyhe homelessszagom van. Alapjáraton nemigen vagyok büdös, special anyagcsere you know. Talán még nem tompult el teljesen a szaglásom. Estére-éjszakára leáll a mutatvány. Újabb buszpályaudvar, felhőszakadással, villámokkal tarkított éjszaka. Reggel 3x50 centért 3x100 forintot seftelek egy kissé anyagias szőkével. A csomagmegőrző használatához magyar érme szükséges. Lelassultam a fáradtságtól, elfordítom a kulcsot, leesik az érme, lehet újrázni. Már csak apró formaság az euro váltás miután hajnalban a taxis, a benzinkutas, a szállodás nem volt hajlandó. A bankosnő telefonos segítséget vesz igénybe a banki szoftver használatához. A szegedi buszon ülök és hazafelé tartok. Leszállok és újabb adag mogyit veszek a Sparban. Centtel is lehet fizetni. Az ásványvízzel együtt 2,5 kg a pluszteher. Innen már egy laza sétagalopp az út hazáig. Megérkeztem. Tanulságos, élménydús utazás volt.