Hölgyeim.. csudás szépséggel és hűvös csókokkal végleg beköszöntött a tavasz..
Node félre e cseszlovák bonvivánkodással.. és a lényegre térek.. A nagy szoftvermágus ki a firmware működésért felel nemgondolta, hogy mesterműve elszabadul és önnálló életre kél.. GigantikGábor az öntudat szuperhőse reggel az aputestről elmélkedett jó alapot adva egy kis okfejtésre..
Csak magamból tudok kiindulni és elmesélni tapasztalataim..
Volt idő midőn félistenként jártam e világot, s nem kellett vinnem folyton virágot vagy vagyontárgyat villantanom mert a nők imádtak és mindent megtettek, hogy velük háljak bizonyos kereteken belül mikor az emberfia senkiként a sztárságban még el nem merül.. Egyetlen képet őrzök e dicső koromból, ócska hálós baseballsapkában, kék Umbro gatyámban, Nike ACG-ben állok a mólón, tenyeremben egy leharcolt Ricoh, fogsorom vakít, félmeztelen testem mint egy görög szobor felemásra barnulva.. Daliás idők.. Tudod mit tettek a nők? Zaklattak.. barátkozni és dugni akartak folyvást.. adoniszalkatom lázbahozta őket.. s nem átallott pl. az egyik csinos dögös pornóskinézetű hölgy az utcán átkelni Siófokon és nekemjönni a puszta érintésért mit nyilván nemigen vettem zokon.. Most mesélhetnék hódítások végtelen soráról.. de nem tudok.. mert balfasz vagyok.. és a sok ziccert nem váltottam kósza numerára.. én a kishitű hitvány gyáva.. talán mert az ürességérzés nem hiányzott.. lelkem szerelemre vágyott nem szimpla baszásra.. erről szól a fáma.. Viszont a tapasztalataim egy híján csudásak.. szekszuális unalom nélkül tengettem hitvány kis életem.. s a nők szerettek.. de még hogy.. arcuk tán most is ragyog ha eszükbe jut.. Mivel nem vagyok nagy skalpgyűjtő csak elcseszett irkálgató költő, szép emlékeim archív fájlokba tettem és továbettem az élet finom-keserű-savanyú-édes komiszkenyerét.. Sportos-kalandos létem egy időre révbe ért.. szépasszonyban társra találtam és élni kezdtem a mában.. apusodni kezdtem.. megváltozott testem.. már nem volt csajoktól hemzsegő konditoráj hová lejártam.. leginkább zabáltam és fölugrott vagy negyven kiló.. Csak néztem.. a magasságomhoz mérten 128 még nem is volt oly rémes.. elfért hát a pizza meg pár krémes a csinos söröshordó hasban.. tükörelőtt álltam egyszál faszban.. és nem láttam ha lenéztem.. csak éppen.. mijaiste.. tán GPS műhold kell majd ide bevetéskor navigálni.. ácsi.. Sertés lett a bácsi.. az isteni lény meg elysiumi mezőkre viharzott s nem ránt már dicső kardot mint a Gladiátor Russel Crowe egy rég letűnt világból.. Szóval bár ebben a formában ez nem teljesen igaz a kardról mert az szerencsére jól forgott.. hanem az önbecsülés.. kész földrekerülés.. asszonyom így is szeretett.. mégis mit tehetett.. mert van bennem szeretnivaló ha éppen nem vagyok tahó.. viszont a nők ezután mind átnéztek rajtam.. mint aki meghaltam s csak visszajáró lelkem kószált csendben.. Rendben mondtam ez mégse járja.. mackóként tengődni a mába és rászántam magam.. átállítottam agyam.. csak egy tál étel repeta nélkül.. meg a szokásos mozgás mi volt kisköcsögkorom óta.. mert bizony jó móka.. A végső indíttatás, hogy véget vessek aputestnek egy átúszáskor ért.. sertéshősünk majdnem a vízbe alélt.. ketózis ide vagy oda.. ha nem vagy fóka nincsen sok csoda.. Olvadt hát a háj.. újra zsongott a szeráj.. mert aputested nélkül a vágy is újraépül.. bármit is beszélnek a nők.. a dögös pasik menők.. csakhogy kapósak is egyben.. így zavar keletkezik az egyszeregyben..
Nemmondanám, hogy most megdicsőült csodalény lennék.. leginkább elhalványult emlék.. mementója egykori daliás ifjúságnak.. egy hajdanvolt félisten romjai járják a tájat.. és látnak csudákat..
Okosságot nemigen találnék.. életem ajándék.. s ami még maradt eltöltöm az újraformált megreformált testben..
