amikor rájössz hogy hajad túllépett a judelawfázison

leginkább doktorhouse fazonra váltott a roadkillből

beléd hasít a felismerés és hátadon hideg veríték csorog

akkor most lehet hitvány vénülő elaggott korcs vagyok

alfa vagy bazmeg szólal meg a donaldi hang

féktelen önbizalmad rekedtes fátyolszólama

höjjjj máris reszket a két fűrészfogú penge

néhánytucat perc és nyomban travoltára hajazol

egyszer hasonló merészet léptem forró augusztus volt

visszatértem a vadonból hűs nedűre szomjúhozva cefetül

seritalt választva ipát kortyolgattam mit winkler bírált a csatornán

bizony nem csalódtam hanem megrettenve léptem hátra kettőt

mikor egy marsról szökött kegyetlen android nézett vissza rám

egy parkoló autó oldalablakából kezében fehér alubutykost lóbálva

az élet csupa válaszút megannyi eldöntendő kérdés

ma jól jött ki a lépés mert csendes félszürkés idő volt

bár baljósan beborult az égbolt senki sem mondott esőt

legalább öt napja nem is esett ezért úgyesett útrakelék

elszánt nyuggertempóban kiléptem közben azt reméltem

a csúf ocsmány sáros trutymó szép sima gyalogösvények tetején

eltűnik mert felszívja a gyönge februári nap halovány sugára

hát nem.. csehovi hősként imbolyogtam sokversztányi távot

ilyen járhatatlan terepadottságot lehet maga a cár se látott 

csak a távoli tajga kietlen útjain fenyvesek és nyírfaerdők mélyén

s nemnagyon birkatürelmű lévén káromkodni kezdtem cefetül

ha e lejtőn lefelé csúszkálva látsz azthiszed főhősünk nemsoká elterül

és anyázó dúvadként töri össze shintoszerzetesek megszentelte gépét

sírva üvöltve remegve elátkozva nippon minden dolgos szorgos népét  

kik időt s fáradtságot nem kímélve készítették neki e lebrontenyérnyi csodát

a redves kibaszott erdészkurvanyád hörögtem sártaknyos hitvány teherautónyomba

beizzott nyomban a szitkozódásbomba mint láncreakció a teller-ulam modellben

ha egy favágó jár arra saját stihlfűrészével négyelem fel helyben leginkább fejben

aztán az út alján az öreg fához érek megfordulva morogva visszanézek

és két női alakot látok kik tán a fák között vizslattak korai hóvirágot

csendben továbblépeget a megszégyenült átkozódó erdei szörnyeteg 

kisvártatva két cincogó hang köszönt mert az új évszázad mindent tabut ledönt

mormogok valamit de röhögnöm kell egyre nem a próféta kaptat fel a hegyre

hanem a helybéli szitokszavakkal pusztító túraterminátorba oltott bennyhill