avagy Kormányon Túliak Társasága.. Nem egy X-edik politikai kezdeményezés.. be is baszna.. Bringáskörökben és a régi MTB magazinban hívták így azokat a csókákat akik a kormányon átrepülve néhány másodpercig átélhették a mámoros madárlétet, hogy azután pillanatok alatt kijózanodjva anteuszi csókkal érintsék az anyaföldet.. Kőkemény utálatos találkozás ez.. ahogy az aszfalton pattogva gurulsz, a flaszter radírozza a bőrödet.. kiég a kesztyűd és a trikód, meg a bringásgatyád, a cipődon csúf sötét húzásnyomok, recsegropog az egész tested és csak arra tudsz koncentrálni, hogy a fejed ne kopogjon az aszfalton mint egy elbaszott görögdinnye.. zakózni úúúúútálatos.. A minap megtörtént az utóbbi húsz év legnagyobb kerékpáros tömegbukása. Nézem a sportkamera felvételét, kikockázom és látom amint a friss még izzadó bitumenes olajtaknyos aszfalton elindul a megcsúszó versenybringa hátulja.. a csávó nagy tempónál próbál ellenkormányzással korrigálni de közben az első fékkel is fékez ezért irányíthatatlanul kicsúszik megtorpedózva az előtte lévőket.. Dőlnek a versenyzők mint a tekebábuk.. Nem tudom ki volt a tömegbukás okozója.. lehet, hogy csak egy vészfékezőt láthattam.. Nem is fontos..
Gyerekként csodáltam villamosmérnök nagybátyám szingós Favorit és Diamant versenybringáit. Imrebá a táncdalénekesi karriert cserélte a jóval földhözragadtabb mérnöki pályára.. A Békekupák kerékpárversenyzőelvtársai indultak hasonló muffos acélvázas cseszlovák és endékás csodákkal. Nyilván Eddie Merckx és más touros nyugati imperialisták cuccaihoz hasonlót csak nagyon kiváltságos és olimpikonelvtársak birtokolhattak.. Mindegy.. Bámultam, ahogy Imrebá paralelogramma váltókat meg fékeket állít, bovdent olajoz, spártai bőrülést ápol, a klipszekkel matat a fémpedálokon, szingót ragaszt/cserél.. Nem mondanám, hogy egy balatonlellei vagy siófoki sprint felért egy kellemes prosztatamasszázszsal. Nekem csak Csepel Tacskó, City, meg apám évtizedes klasszik komenyista parasztbiciklije jutott. Azzal kalandoztuk végig Mikibarátommal a Berek rejtett zugait. Höjjjj.. mondtam egyszercsak felhorgadt kedvemben ..köllene egy jó bringa.. Megvettem hát gimis osztálytársam DudásGyuri lefingott homlokcsövén díszes szovjet fecskeplakettel díszített Szputnyikját [Útitárs szovjetül] mert ő Verhovinázni Jawa Mustangozni kezdett. Átfújtam piros Neoluxszal.. pompázott mint cékladús hányadék.. majd átmázoltuk kékfehérre.. az odolfogkrémdizájn ruszki csodában így több festék lett mint uráli acél. És egy rakásszar volt.. főleg a csattogó négygangos váltója.. Szakkönyveket vettem és fejben készültem a jövőre.. Abban az időben az egyesületi sport úgy zajlott, hogy minden gyerekben potenciális olimpikont kerestek az edzők.. úszást, atlétikát, vívást, shotokan karatét elhagyva eldöntöttem kizárólag egyénileg űzök ezután sportokat. Kokónak [szintén osztálytárs] volt egy exportváltozat Csepel Marathonja. A Szputnyik után olyan volt hajtani mintha Tomahawk cirkálórakétán lovagolnál. Kacérkodtam BMX-szel is de úgy festettem rajta mint a Fővárosi Nagycirkusz medvemutatványosa. Szerettem ezt a félversenygépet bár lassú volt és dögnehéz. Sikerült is klasszik módon megfektetnem egy szigorú donátusi szűk visszafordítóban, összekaristolva a fényesre polírozott sárhányókat. Mert a kerékpároskönyvekben kifejezetten kioktatnak: zakózni csak gépet elfektetve szabad. A KTT manőver a hüjék és az amatőrök territóriuma..
Elérkezett az MTB korszak. Az első acélfecském egy zöld Schwinn Woodlands Reynolds CrMo ötvözet vázzal szerelve.. bicolore gumikkal.. Shimano Biopace ovális hajtókarral és első lánckerekekkel.. imádtam. A menőknek Scottja, Trekje, Marinja, Giantje volt.. A prosztók nyomultak ezzel. Egy szép napon rongyoltam vele lefelé a Dömörkaputól.. a Pálosoknál fékezni kezdtem.. pont egy kátyuba huppant a befékezett első kerék.. KTT.. kb. 65 km/h sebességnél.. Mikrokatapultálás zérómagasságban.. Nagyonszar ahogy kirúgod magad alól a biciklit.. ultrarövid ballisztikus röppályádat végigrepülve földetérve nyekkensz.. boingboingboing és látodhallod a saját testedet az aszfalton bukfencezve gurulni.. de előtte még alattomosan vesénbokszol a nyereg. Furapózban fekszel.. majd fölülsz mint egy elbaszott terminátor.. kétlábraállsz és komótosan összeszeded a bringád szétszóródott alkatrészeit miközben megpróbálsz újrabootolni..Sok bringásnak ismerős a kép a bringásról akinek egyik oldalán vádlitól hónaljig hiányzik a flazúr nomeg az azonosoldali tenyér, alkar, felkar is csinosan csíkozott.. A triatlon- és kerékpárversenyző ifjak szüleire gondolok leginkább. Ők már rutinosan mosolyognak a dicsőséges látványon. Nalini kerékpárosgatyám jelesre vizsgázott. A vastagabb pamutrikó kevésbé. Az új Schwinn Blackwoodhoz már vettem Bell Avalanche bukósisakot is. Ezzel a géppel esemény nem történt. De a mountisok gyarló arcok.. Sosejó nekik ami van.. így lett egy HT Compom.. osztrák telónélküli crosscountry versenygépem. És nyugodtan mondhatom, hogy egy profi double/triple butted ötvözött acélváz ugyanolyan könnyű mint az alu csak erősebb, rugalmasabb, szívósabb és tartósabb.. A képen a Heavyt láthatod művészi tálalásban. Sugino nagy lánckerék és kovácsolt alu hajtókar, Shimano LX és XT szett. Kapott LX V fékeket, Ritchey stucnit és egyujjas szervós fékkarokat.. megy egy Cateye ATC kompútert.. Mentem vele mint a rakéta. Pörgőlábú Lance útját jártam képzeletben. Nem tudhattam még, hogy a Tourok sumákfejű amerikai istene varázsvízekkel frissíti magát.. Ezért táblátóltábláig az üres szerpentinen akartam például sebességi rekordot dönteni.. Ifjúként sok faszságot csinál az ember. Pl. lejtőn addig pedálozol amíg nem tudod már jobban pörgetni a hajtókart. Nem értem el a bűvös 100-as határt. Talán azért bazmeg mert egy bütykösgumijú MTB nem versenygép :⊐ Néha a számok felugráltak 91/92-ig. Pedig tapostam tisztaerőből.. Seggemben egy kispolszkissal aki nem bírt megelőzni. Kanyarban bedöntöttem mint a profik, kanyaroldali pedált felső kanyarkülsőt alsó holtpontba, vállat térdet minél lejjebb.. Elmebaj.. mert az úton néhol hordalék volt.. És nem lehetett parázni, csak a következő kanyar ívbejáratát figyelni.. Ekkora tempónál ezen a pályán a hibázás egyenlő volt a szalagkorláton szaltózva átrepüléssel. Áhojtye, Sayonara.. SzentPéter.. Ürögbe érve engedtem csak ki és lasítottam. Megkaptam a kiadós adrenalinlöketet ami után sóvárog minden tesztoszteronvezérelt suttyó. Sejtheted miért hívják a kerékpározást technikai sportnak.. sok múlik a gépen és a tekerési technikádon is.. Kisvártatva kedvenc gépemet eladva órát, fényképezőgépet vettem és megkezdtem kanfasztikus kalandos hajós karrieremet.. a kezdő lépéseimről nemrég olvashattál :⫐ A minőségi acélvázak széplassan divatjamúltak lettek.. csak az ilyen oldschool rajongóarcok mint én értékelik a míves szuperprecízséggel hegesztett szépformájú Reynolds meg Columbus vázcsöveket..