kezdem ezzel a retrofuturisztikus szovjetes formatervezésű csodával. Mint látod ez egy hálózati elosztó ami úgy néz ki mintha a csernobili atomerőmű irányítópultjából bányászta volna ki egy katasztrófaturista. Εredetileg Kontavill márkájú ha jól emlékszem. De nem ez a lényeg hanem az, hogy azt még szerelhetőre gyártották. Ami a mai elosztóházakra nem jellemző, és valahol meg is értem, mert a fogalmatlan parasztja ne nyúlkájjon mán bele mindenféle dugaljakba. Ennek a motyónak volt egy viszonylag márkás, jóminőségű Lidl-ös elődje ami egészen mostanáig hűségesen szolgált. De valamiért kegyetlenül zörgött a bele amikor takarítás közben hozzáértem. Gyerekbiztos műanyag izék zárták le a dugaljakat alapesetben -talán ezek zörögnek- gondoltan naivan. Szétkapom megnézem megjavítom. TA csavarok zárják. És itt kezdődött a kalamajka. Ilyen bitem nincs ezért először menő zártörőhöz hasonlóan gondoltam reszelek egyet. De a csavarok anyaga túl puha, nem vitte, hiába passzolt. Véletlenül rájöttem, hogy az egyik laposfogóm csőre beleillik és sikeresen kinyitottam az elosztót. Mindenféle törött műanyagdarabok és a széthullott gyermekvédelem alkatrészei zörögtek benne. A törött műanyagdarabok a csavarok tartóoszlopai voltak, ergo nem tudom újra összerakni, a Loctite pedig felejtős. Viszont szükségem van zavarszűrős konnektorra az öreg számítógépemhez, otthon csak egy Kopp van amit nemigazán szeretek. Okokok, agyaljunk. Akkor találtam a vajszínű Kontavillt amiben szinte minden cserélhető kivéve az aljzatokat mert azok szegecselve vannak. Az eredeti elosztó nyáklapja úgy néz ki mint egy táp kondenzátorok és trafó nélkül, patentül forrasztott rézdrótokkal. Ezekhez a robosztus forrasztásokhoz forrasztópisztoly kell, nekem olyan nincs, csak pákám amivel némi elektronikát tudok forrasztani. Ellenben van 230V-os csokikapcsom és réz villanydrótom. Szerintem ebből össze tudok építeni egy kompakt zavarszűrt-túlfeszültségvédett dugaljat. Fejben megterveztem. Csípőfogóval kioperáltam két csatlakozót, ezek helyére megy a nyáklap. Próbálgattam az elrendezést. Keresztben fejjel lefelé elhelyezett nyák. A ledeknek kellett egy lyuk a világításhoz ezt elemes forrasztópákával és szikével kivágtam az elosztó alaplemezén. Frissen készült alkotásom kipróbáltam egy régi Panasonic zenelejátszón, mégse a számítógépemet basszam szét :D Járattam egy órát és nem tetszett. Melegedett ami nem túl bíztató. Újrakonfiguráltam a hóbelevancot, a nyák most hosszában ledekkel fölfelé áll. A védőföldelés kábelét szigeteltem. A nyáklap alját is. A fázis- és nullakábeleket a nyáklap ugyanilyen vezetékeivel összekötő csokikapcsot szintén. Nézegettem és nem passzolt patentra mert a középső dugalj fröccsöntése útban van, nem fér el alatta a tekercs. Ki kellett vágni. Fogtam a szikét. Eredeti honkongi modellező motyó pattintós pengével. Sűrűn pattogtak a pengék. Kurvaanyád. Szépen haladtam a fröccsöntés mentén. Valami piroslott, húbazmeg egycentis letörött pengedarab állt ki a tenyeremből. Ráadásul elpattogott az utolsó tartalék pengém is. Konyhai papírtörlő galacsint szorítottam a sebre és befejeztem a munkát. Sebkötözésben és ellátásban rutinos vagyok és nem csinálok ügyet belőle, ha nem kifejezetten mély és durva sérülés ami már sebészi ellátást igényelne. Letépett fülű kutya mellett edződtem és nem szaladgálhattam kétóránként állatorvoshoz amikor a gazfickó megrázta visszavart lógófülét helyes kis mintákkal tarkítva az asztalterítőt. A tenyeremen sima-tisztaszélű volt a vágás ami szépen gyógyul majd fertőtlenítés és leragasztás után. Így is lett :D Hoplitalife :D Ekkor jutott eszembe a macgyveri ötlet és elővettem svájcibicskám. Szikéjével kivágtam a tekercs helyét és sorjátlanítottam a puha de erős műanyagot. A kapcsolónak is megcsináltam a helyét, az aluhíddal alaplemezhez csavarozható tápkábel mellett. Összecsavaroztam a rézdrótokat a csokikapocsban. Minden drótot és elektronikai alkatrészt ellenőriztem, stabilan álltak a forrasztásban mint komenyista betonvas a házgyári vasbetonban. Lehet lezárni a cuccot. A lyukra kellett egy átlátszó burkolat. A második csavarhoz négyzetesre reszeltem egy hatlapfejű anyát, így szinte gyári módon tudtam összerakni az elosztót. Egy hétig teszteltem. Hibátlan. Majd veszek egy jóminőségű újat is, ez addig megteszi amíg nem használok más perifériát és/vagy nem veszek új számítógépet. Ennyit a szerelésről.
Már májust írunk, monszunosodik az idő mintha az égövek is vándorolnának. Az esőt meg nem komázza a fényképezőgépem, nem szívesen viszem magammal ilyenkor. Kíváncsiságból megnéztem MeghanMarkle és Harryherceg esküvőjét. A királynő hozta a formáját citromfagyi helyett zöldalmafagyinak öltözött, pontosan erre számítottam :D Menőbb esküvő volt mint a bátyusé, tele csupa puccos sztárral. Minden menyasszony álma. Mindössze hétmillió fontot kell összekapirgálni hozzá, meg anglikán egyházfőket és némi prominens ismeretséget :D Néztem rojálnagyi arcát amint szemével a dragonyosokat keresi a templom kapujánál. Vártam mikor szólal meg és hurcoltatja el a félórája száját tépő prédikátort a szószékről egy "-Commander, would you take this nigga out of my church please!" mondattal.. de nem.. pókerarccal végigülte.. Egy Martin Luther King Day-en mindez nagyon klassz lett volna.. a püspökurat teljesen elkapta a gépszíj és elfeledkezett arról, hogy az esküvő nem róla, hanem a hercegről és arájáról szól. Ettől függetlenül roppant szórakoztató volt Georgedzsal és Amállal a díszpáholyban.. nomeg kellően rövid. Remélem a mesébeillő házasság tartós marad, van bennem némi kétely a családi minták ismeretében :D
Felvillanyozva indultam a hegyre egy standard navcom útvonalon. Végig emelkedőn haladva éreztem ahogy sűrűsödik a levegő mert valami közeleg. Manapság már nem elég megnézni a számítógépen az időjárásjelentést az OMSZ oldalán. Kell mellé egy WeatherChaneles szuperszámítógépes modell is, plusz Palócz és BrockhauserBarbi szavai. Az így kapott komplex előrejelzést aztán húzhatod a farkadra.. mert a helyi mikroklíma felülírja. Igazából egy barométeres Casio ProTrek órát kellene magammal hurcolnom, meg NASA műholdképeket elemeznem túra közben, hogy nagyjából tudjam mire számítsak :D A sípálya környékén magányos jócsaj ereszkedett le a hegyről. A szingli jócsajok huszonvalahány fokban már fázósan felöltöznek. Bámultam rá Higginsszerelésemben.. najó ez talán túlzás, nemvagyok gyarmatosítógúnyába bújt angol lakáj, csak kirándulós rövidgatyát húztam.. Rámmosolygott és mindketten továbblépdeltünk az útunkon. Mondtam már, hogy világ- és olimpiai bajnok vagyok a [z] [tudatosan] elszalasztott ziccerek kategóriában :D:D:D
A tvtoronyhoz érve feketéllő égbolt fenyegetett. A toronyra is ráférne egy alapos felújítás mert csúnyán lepukkant a negyvenvalahány év alatt. A csigalépcsősor régóta lezárva.. gyerekként szerettem végigmászni rajta és belesni a zümmögő analóg adóberendezéseket elzáró ajtóréseken. Az étteremkomplexum romokban, éppen felújítják. Csepergett. Beálltam a kisátjátszó kőtornyának eresze alá, aztán a jegyáruda körfolyosóján vártam. Nyugat felől kivilágosodott, továbbmentem Tubes felé. Az erdőben újra elkapott az eső. Lukszuscsaj durcizott pasijával az eső miatt. A lukszuscsajok kocsival felvitetik magukat a parkolóig onnan sétálnak párszázmétert az egyik kilátóig, majd kisvártatva párjukkal visszagyalogolnak és elfurikáztatják magukat egy menő étterembe lukszusvacsorára. A gáláns csávó pedig mindent fizet plusz végighallgatja a sok parttalan fecsegést a célbaérés érdekében :D Egy prosztó mint én, négyzetméternyi eresz alatt csodás esőkopogással kísért madárdalkoncertben gyönyörködik és a gondolataiba merülve mereng.. azon, hogy talán vannak még kevésbé anyagias és felszínes nők akik értékelik egy ambíciózus senki világmegváltó terveit :D :D Kissé szkeptikus vagyok.. ma reggel LottóLevente és GyőzőMűvészúr hüjére röhögték magukat egy 'szegényember kézzel nőz' sms benyögésen.. sok igazság van e szavakban Kedves Meghan :D:D:D
Mindeközben a várost viharos vízözön sújtotta.. a kiskilátóból is látni lehetett azt a súlyos esőfüggönyt ami a hegytetőt szerencsésen elkerülte.. inkább az esőfelhők váltak meg lejjebb súlyos terhüktől. Három fiatal fickó csipszezett, ami nemigazán érdekelt.. továbbmentem a Jánoskilátóba weltbunkók népművészetét fényképezni. Alkonytájban újra esni kezdett. Ilyenkor mélyhűtótasakba csomagolom fényképezőgépem mert már nincs időm a táskájába elpakolni. Talán ki kellene agyalnom valamiféle esővédő neopréntokot.. A dúsan zöldellő végtelen lombsátor alatt szerencsére nem áztam el. A játszótérre érve alábbhagyott, majd elállt az eső. Csak az aszfalton hánykolódó hordaléknyomok emlékeztettek a késődélutáni városi vízözönre..
