Drága Dínóéknak Szeretettel :D:D
Vespa 125 PX Lusso.. egy alkotmánybíró fia kapta Németből és csúnyán megborította. Ilyenkor a Vespa önhordó lemezkasztniját profi karosszériásembernek kell kikalapálnia ha azt szeretnéd, hogy egy nyomon fussanak a kerekek. Szerettem vele motorozni. Igazi mastroannis dolcevitaérzést csempészett az életembe. Különolajozású kétütemű motorja volt ezért az ülés alatt külön lukakba kellett tölteni a benzinát meg a kétüteműnek való oliot. Csattogós négysebességes kéziváltóját csuklóból tekergetted miközben a bovdenes kuplung karját huzigálták ujjaid. A fényezésre felfestett számok, a fehér pötty és a valós sebességfokozatok pozíciója nyilván soha nem esett egybe, de ezt egy halvány mosoly kíséretében elnézted neki. Hitvány dobfékek lassították és turbóventillátor hűtötte fekvőhengerét. Szorgos melóskezek a hátsó kerék túloldalára egy bádogakólba installálták a gyári, karimás pótkereket. A Vespa igazi olasz jellem volt. Hektikus, nehezen induló, izgága és ferraripiros.. Zöldlámpánál simán egykerékre állítottad egy kevésbé kecses kuplungolással mint valami cavallino rampantét, bár itt helytállóbb lenne csintalan pónilovacskáról regélni.. Ittott mintha neoluxszal ködölték volna fényezését. A blokkba kellett egy új dugattyú és egy aranykezű mérnökemberféle -olyasvalaki aki az Adria Magistralén Zadar felé félúton félreállva a poros padkán fetrengve komplett motort és váltót cserél egy 750-es Zastavában- bele is mókolt egy passzoló Honda kapálógépdugattyút dugattyúgyűrűstül. Akkoriban nemigen volt még hozzá gyári alkatrész.. ha volt is horroráron.. Nembaj falura jó lesz mondja a mondás. Vettem is király Nolan bukót izibe, racingmintásat prolikarbonátból.. és nagyon jókat motoroztam a digó döggel.. Nagyanyám halála után üresen állt az öreg vályogház, gondoltam kimotorozok egy kicsit rendetrakni. Elhagytam a várost mint PatakiAttila és kényelmesen haladtam a főúton százas tempóval. A gép olykor belenyalt a százharmincba is ha kellett.. most nem kellett. Duruzsolt a hátam mögött a blokk jellegzetes összetéveszthetetlen dongóhangján, csuklómozdulatomra csattogott a váltó, büdös kétütemű füstcsíkot kavart a menetszél ami a távoli sertéstelep illatával elkeverve minden levegővétellel letüdőzhettél. Vidéki roadmovie idill.. yeah.. Repceföldek, búzamezők, rádióadótorony, napszítta hófogó kerítések, végtelen kanyargós foltozott aszfalt, remegő kerek visszapillantótükrök.. és valamiféle fura disszonáns hang ami a megnyugtató dongózümmögést váltotta.. mijaiste.. furán kenődik a motor hátulja és szambázva színuszgörbéket szitál.. határozott endurós kormánymozdulatokkal kellett ellenfázísú görbéket varázsolnom, hogy csillapítsák a kreténtáncot.. a Vespa úttartása nem volt éppen üzemszerű ezért mielőtt kitört volna a segge behúztam a kuplungot és hagytam szép lassan kigurulni. Amikor megállt felnyitottam a sisakplexit, hangosan kifújtam a levegőt meg a feszkót azután hátrafordultam. Többszáz méter gumicsíkot láttam az aszfaltba radírozva. Öööööö ez én voltam? Behúzott kuplunggal toltam egy darabon a Vespát az út mentén. A túloldalon találtam egy alkalmas betonplaccot. A sertéstelep előtti kapubejárónál ücsörögtem pár fertályórát arra várva, hogy visszahűljön a motorblokk. Mert időközben rájöttem mi történt. Besült a dugattyú, pontosabban beleszorult a hengerbe mert nem a gyári paraméterek szerint hőtágult. Mivel Honda volt és nem gagyi ezért nem lett baja, csak várni kellett. Vártam hát türelemmel. Aztán teszteltem berugókarral illetve tologatásssal. A kompresszióból már lehetett érezni, hogy hajlandó-e elindulni. Az arra elsuhanó autósoknak mindebből csak egy bőrdzsekis bukósisakos suttyó jött le aki erőből ideoda toligál egy ferraripiros bádogfost egy penetráns bűzt árasztó sertéstelep kapuja előtt. Talán másfél-két óra múlva a Vespa beröffent és folytattam az utamat mintha misem történt volna. Elrendeztem a dolgokat a ház körül, fűnyírás, miegyéb és alkonyattájban hazaindultam. Nyugodt tempóban motoroztam a rücskös bogárhátú nyárfákkal szegélyezett szürkén porosan tekergőző zergebaszta vidéki úton. Egyszercsak pislákolni kezdett a fényszóró fénykévéje, menetközben előre hajoltam mint Mókus a stuntmotoros-fenomén és megvizsgáltam. Rácsaptam párat a kormányba integrált lemez fényszóróházra, kicsit ráhúztam a gázt és újra szép sárgásfehér pislákoló fénycsóva vezetett hazafelé a langyosból egyre hűvösebbé váló estében..
