ez egy régi képem címe egy ősi képmegosztó oldalon amit évekkel ezelőtt elhagytam.. első digigépemmel fényképeztem bő tíz éve. Kétharmados nyolc megapixeles Toshiba ccd szenzora volt, nagy fényerejű zoomobjektívvel.. szerettem. A spéci lemezeken tárolt eredeti képfájlokat megette az enyészet.. köszi a profi adathordozókért fujifilm :D Amíg egy lángész fel nem találja a tartós és megbízható képarchiválási módszert szorgalmasan gyűjtögessük a merevlemezeket, ssd-ket és tízévente cserélgessük ha jót akarunk magunknak.. 

Az utolsó havat meg kellett örökítenem korszerű cmos technológiával mielőtt elnyeli az iszákos föld és hóvirágokkal tarkított medvehagymarengeteggé változik. Egy kis sétára indultam hajnalban -reggeli nélkül- amiből spontán délelőtti kirándulás lett. Kutyásnők, ölebfalkát terelő, kutyás terepfutónők.. előszűrőm nem győzte az automatikus szűrést :D Szőke harmincnyolcéves menedzsernő arcomba hajolva kívánt jóreggelt.. hölgyem, úrhoz méltatlanul modortalanul viselkedtem és bevallom nem érintett meg semmiféleképpen.. de a vizslája jófej volt :D Komótosan trappoltam hegynek fel mint egy bólogató bányaló.. amolyan fussatok bolondok mañana stílusban. A városnak van egy egyesületi sípályája ahol élménysízhetnek a hobbisízők, feltéve ha be tudják üzemelni az egyre rövidülő síszezonban. Idén februárban sikerült. Munkaruhás muki mászott át a felvonó zakatolva rángó alsó drótkötelén, egy pillanatra azt hittem fennakad és a felvonókötél kettészeli mint egy borzalmas cseszlovák horrorfilmben de őspályaüzemeltetőként rutinos mozgású volt. 67 évesen 50 éve minden síszezonban megteszi az ide vezető utat ha jól értettem. A pálya felső fele fekete az alsó piros nehézségi szintű. A ködös messzeségben néhány apró alakot láttam siklani. Mint kiderült ők koránkelők voltak mint a terepfutónők.. később toronyirányból lefelé baktatva bazinagy műanyagdobozokat és táskákat vonszoló színes síoverallos emberek érkeztek. A menők már nem vállon viszik a léceiket.. értem, csak együgyű hegyiturista vagyok.. Köd és rengeteg hó. Gyengülő mínuszok futkorásztak a hegytetőn így szerencsére nem olvadt és nem volt sár. Soksok éve láttam zúzmarával borított igazi fehér erdőt. Fényképezőgépem a legszebb szakaszokon kezdett erőszakos munkabeszüntetésbe. A lítiumakksi épségét kímélendő nem kergethettem mélymerülésbe, sorsomba bölcsen beletörődve egyszerű szemlélőként kószáltam a monumentális ágasbogas jégboltozat alatt :D Idén ismét enyhébb volt a tél. Őszintén örülnék ha hasonló pompával minden évben visszatérne.. addigis áhój virágillatú rügyfakasztó tavasz..