zseniális előzések és hajrá.. akciófilmjelenetek és győzelmi mámor.. befigyelhetett volna több egyéni arany is ha a liutesók fejben összeszedettebbek.. c'est la olympiade..
Az aranycsapat pécsieinek nyitott jégpályáján egy kölcsönkapott szűk Botassal keringtem mint jégretévedt Миша aki amúgy egy Ural motorkerékpár oldalkocsijában trónolva turnézza körbe Szibéria nagyvárosait. Helyi keménycsávó próbált hokis bodicsekkel földrevinni de visszapattant és hanyattesve csúszott pár métert. Imponálni akart a csajoknak, jól kiröhögték. Nagyjából ezek gyerekkori emlékeim a gyorskorcsolyázásról. Forró tea, pengeélező szaki, popzenére ringlispíl módjára falkában keringő tömeg, az elmaradhatatlan palánkba kapaszkodók, jéghideg szürkesivár beton, kopott lelátó, gagyisztáni hirdetések, köröskörül panelerdő.. És ebben a lepukkant urános jégkatlanban indult útjára a shorttrack szakág.
Ideje pjongcsangozni egyet. Az időjárás és a terepviszonyok hasonlóak. Vasárnapra virradóra kisütött a nap és egy anticiklonnal megérkezett Vlagyimir fagyos lehellete. Tudományos tejberizst tankoltam komótosan egy kislábosból a hajnali sötétben, hogy pirkadatkor elindulhassak. Beújított téli nadrágban, új pjongcsangparancsnoki sapkában másztam meg SzékelyBertalan meredek emelkedőjét, hogy új még sosemlátott ösvényeken tapodva fedezzek fel eddig ismeretlen átjárókat. Nos majdnem sikerült :D Fekete floki kutyagolt mellettem majd kocogó gazdája kívánt jóreggelt úgy nyolctájban. Előtte mezei halandóként egy rövidnadrágos atlétatrikós szinténkutyás futófószerrel találkoztam. Öööööö.. eddig úgy tudtam a rizsa nem halucinogén cucc csak egy egész Ázsiát tápláló lassan lebomló szénhidráttartalmú gabonaféle. Nesze neked új magyar hidegrekord :D
Lightos etap köti össze széles letaposott erdei sztrádán keresztül a játszóteret és a központi rétet. A hegyi szerpentin aszfaltszalagját mint Rubikont átlépve kezdődtek a kalandok. Egy hónyomra szűkült az ösvény. Szorgos nordicwalkerek vájták, Lekibotok nyomát őrizte kétoldalt az alacsony hófal. A kulcsosháznál túrasémám megtörve variáltam és a kéktúra útvonalra váltottam.
Havas kaptató vitt keleti irányba. Jégtől csillogtak a faágak a még alacsonyan beeső napfényben. Félig fagyott hórejtette pocsolyákat kerülgettem. A kéktúra ösvény ismerős a hegytetőt a tóvidékkel összekötő erdei interstate-be torkollott. Rotty, túracipőm gyorsan megmerült egy jeges pocsolyában mint hithű ortodox vízkeresztkor. Namégezhiányzott.. ennél durvább kifejezések röpködtek amíg féllábon a hóban ugrálva vizsgáltam a beázást. Gyapjúzokni+négeralsó = téli alapdolgok. Természetesen egy szánkózó jócsaj és párja bukkant fel mögöttük kisgyerekes pár férfitagja vontatta csemetéit. Ezután sokáig nem találkoztam emberrel :D Jegesfagyban kolbászolás helyett sokaknak vonzóbb program fotelből, csipszeszacskóval és sörrel a kézben 50km-es sífutásdöntőt majd téli olimpiai záróünnepségét nézni :D
A tóvidéki erdei interstate egy takaros kápolnás falucskánál ágazik kétfelé. Úgy döntöttem északkelet felé folytatom utam.
Ezidáig csak egy Enochot ismertem.. a stevebuscemiarcú Mr. Malachi 'Nucky' Thompsont :D
Nem döntöttem jól, nemsokára eltűnt minden fontos turistajelzés..
Térdigérő hóban taposva visszafordultam délnek. Egy vadászlest elhagyva a túraút is eltűnt. Szószerint a vadonban kószáltam vadnyomokat, vadcsapásokat követve. Fehér hólepelben szerteszétszaladtak a szarvas-, róka-, nyúl- és vaddisznónyomok. Eszembe jutott, hogy itt már rizikósabb kolbászolni, de nagyonhüje vadásznak kell lennie annak aki egy kék-narancssárga sapkás koszlott jegesmedvebundaszínűruhás alakot vadnak néz :D
Amikor éreztem, hogy elfáradtam felidéztem az angol manusokat akik Sztalin sarkköri gulágjának hangulatát megunva leléceltek, Szibérián és a Himaláján átkelve párezer kilométeres tajgai túra után csatlakoztak a brit haderőhöz.. lekvár vagy öcsém.. No ettől a gondolattól még egy fagyhalott is megtáltosodik. Egy útelágazáshoz érve a távolban fehér kápolnatorony derengett a téli naplementében.
Meg Enoch takaros házikója. Innentől kezdve visszafelé [délnek] kellett haladnom az erdei interstaten, csonttáfagyott pocsolyákon korcsolyázva amit az erdészeti vontatók bazinagy gumikerekei vájtak az útba. A cipőmre néztem.. megfagyott a nadrágommal együtt ami absztrakt felmosórongy alakot öltve lengett a bokám körül. A gyapjúzokni viszont vizesen is melegít. Lábujjaimat éreztem és mozgatni is tudtam.. perifériális keringés rendben.
Egyre lassabban poroszkálva vártam jobbfelől az ismerős lakókocsi, balfelől a kereszt felbukkanását. Az útvégi sorompó után a rövidebbik utat választva felkaptattam a hegytetőre.
Audis menőcsávó próbálgatta a quattrohajtás előnyeit a behavazott takarítatlan aszfalton. Magyarországon minden évben csodaszámba megy ha télen lehullik a hó.. az autósok és kamionosok esnek-kelnek mint akik életükben nem láttak még csúszós-jeges utat. A hókotró meg olyan jelenség mint Clint Eastwood, amikor eszébe jut felbukkan. This is hángeri.. Sápadtan világított a februárvégi hold és magányos mountainbikeos suhant haláltmegvetve illedelmesen jóestét köszönve a nagykanyarban. Döbbenten visszamakogtam.. egy igazi hardcorearc :D Büntetésképpen nagyjából ötvenhétszer csaptak képen a faágak a holdfényben, majd a maradék erdei szakaszt végigkorcsolyázva már csak egy térdgyilkos lejtő leküzdése maradt mintegy desszertként a téli megatúra végére.. Gyönyörű az igazi tél.. mondtam már? :D
