vagy hóhab.. olyasféle állagú mint az oltóhab.. amivel a fákat végigfújta egy transformer tűzoltó és most lassan lustán hideg fehér lávaként kúszva enged a gravitációnak majd tompa puffanással földre pottyan. Tudtam idén ritka vendég lesz az igazi tél ezért mentem egy kört, hogy lássam. És magambaszívjam csodáját. 

Előző nap rájöttem, hogy a nők miért kedvelik a magas férfiakat.. mert gálánsak és nagyvonalúak :D Minden évben előfordul, hogy valamiféle -leginkább vélt- sérelem miatt nekemront egy hepciáskodó napoleonalkat.. és a józaneszű barátnőnek/asszonynak kell leállítania sőt elráncigálnia mielőtt komolyabb károsodás érhetné. A nők mindig varázslatos módon megérzik mikor kell közbelépniük, hogy megkíméljék életük párjának egészségét. Egy darabig szórakoztat a szitu, passzívan tűröm a bohóckodást de ha nem tudok kitérni és a támadás nem hagy alább, megtelik a pufferem és a gyakorlatban alkalmazom a ..vim vi repellere licet.. ősi jogelvét. A lányok/asszonyok pontosan megérzik ezt a pillanatot és gyorsan közbelépnek. Roppant szórakoztató és tanulságos.. nyilván kedves napoleonunk képtelen a józan helyzetértékelésre ő csak az őt ért gigantikus sérelem megtorlására és királyszobornyi tekintélyének helyreállítására koncentrál. Verekedni értelmetlen faszság.. de balfasz ki hagyja magát megverni..

Visszatérve az igazi havas télre.. gyönyörű. Lassan eljutottunk odáig, hogy minden percét meg kell becsülni. Most már azt is értem miért van a finneknek és az eszkimóknak tucatnyi különböző szavuk a hóra. Ami szép lassan bekúszott túracipőm belsejébe mindkét zoknimat átáztatva. Hat-hét óra után ez kezd kissé kényelmetlenné válni, ilyenkor ideje hazatérni. Hihetetlen, hogy mennyire különböznek az időjárási viszonyok ugyanannak a hegynek az északi és déli oldalán. A sífutók délen kavicsos-sáros latyakban csiszatolják léceiket míg északon elegánsan siklanak a nyomban. Ausztrál terelőkutyájuk előreszalad egy kicsit apuhoz, aztán visszaszalad bevárni a lemaradt anyut, lecsekkolja és újra apu nyomába ered. Az erdő közepén régi ismerősöm keménykedő dalmatáját vittem vissza gazdájához nyakörvénél fogva, mielőtt egy militáns pár németjuhászai megaprítják. Szóltam a marcona arcoknak, hogy figyeljenek a kutyákra mert ha hajtásba keverednek a vadászok szó nélkül kilövik őket. Egy óra múlva öt-hat közeli puskalövést hallottam. Az emberek kibaszott idióták. Újra találkoztam egy vörös vakarcs szellemkutyával aki a semmiből bukkant elő majd csatakos bundával továbbkutyagolt a semmibe. Érthetetlen paranormális jelenségek ezek. Mint az is amikor jókedvedben rázendítenél egy alkalomhoz illő nagyorosz téli nótára és valami durván fejbebasz. Az egyik hórihorgas fának nem volt ínyére az előadás és jól meghajigált hóval :D Vagy amikor egy kiöltözött mandró fogalmatlanul kószál a havas vadonban tepsitelefonját baszkurálva, majd öt perc múlva hallod a katonásan csengő fémes női hangot és a fejedből fogalmatlanul kinézve próbálod keresni a nőt mire rájössz, hogy a gps applikációból szól fennhangon.. Hja nincs is jobb egy jó téli kirándulásnál..