bolond idők járnak. Január végén március eleje van. Kisebb zebracsorda mászkált idegesen föl s alá a kifutóban Bella vezetésével. Miután múltkor röviden értekeztem a sárban túrázás értelmetlenségéről tegnap útnak indultam abban a hiszemben, hogy a napsütés megtette amit kell és szép száraz utakon vonulhatok a keleti fertályak felé.. Elbasztam.. Mindez akkor derült ki amikor már behatoltam az erdő sűrűjébe és döbbentem bámultam a csatateret amit a kedves favágóurak hagytak maguk mögött. Elszállításra váró derékban kettészelt öles tölgyek maradványai hevertek mindenütt. A proletáriátusnak és az erőműnek kell a tüzelő.. A fatetemeket erdőgazdasági vontatókkal vonszolják a krematóriumba sártengerré változtatva az egyetlen járható erdei utat. Úgy éreztem magam mint Ványadtbácsi a tudós áltudós Csehov drámájában, kilátástalanul gyűrve a végtelen versztákat.. Nemsoká elefántcsontornyából szabadult tajtékzó dúvadként káromkodtam a lejtőn mert majdnem egy joepescis hátraszaltóval gatyafékezve landoltam az árokban.. ha jól emlékszem az ágyúhúzó kolhozparaszt kurvaanyád volt a legenyhébb jelző amivel a szorgos fagyűjtő szocialistabrigádot illettem.. Varázsütésre szingli szüfrazsettek szakasza kaptatott szemben fölfelé kik megvető pillantásokkal sújtották eztaz alantas ocsmányszavú fékeveszett zabolátlan férfiállatot.. Kegyetlen röhögés kínzott, ennél erősebb elsőbenyomásos belépő a női lelkek finom világába nemhiszem hogy létezik.. ez már elérhetelen harveyweinsteini magasság :D Az antré tehát megvolt, párpercig tömöttbundájú szürke szánhúzó ebek szaldgáltak körülöttem mielőtt a színes szürreális túraszázadot elnyelte a ködös januári erdő.. Újra csend ült a tájra.. elhaladó csinos milf fürkészte tekintetem egy pillanatra majd egyedül maradtam. Tekintélyes magányos tölgy áll az ösvények kereszteződésében forgalomirányítóként mutatva az utat. Továbblépdeltem keletnek. Hőleadásomat kabátom zippzárjával szabályozva sem tudtam megelőzni az izzadást. Tekintetemmel hóvirágokat keresve arra gondoltam jó lenne kecsesen futó szarvasokat látni.. pont mint az oscarjelölt filmben.. persze kukoricával teletömött sárga műanyagvödröt lóbáló menekülő idomítóember segítsége nélkül :D Keresztülvágtam a műúton bele a ködös homályba. Favágók stihlfűrészének zaja keveredett veszett távoli puskaropogással.. egy kilométerrel arrébb ismerős patadobogásra lettem figyelmes. Egy sötétrőt szarvastehén szaladt át előttem, majd mégegy.. fehér fenekük utóképszerű villanásként tűnt el a fatörzsek között. Höjjjj ha minden kívánságom így teljesülne.. sajnos fényképezőgépem túl lassú, túlságosan analógműködésű az ilyen váratlan akciókhoz.. Halálra jelölt fák mellett bandukolva újabb csatamezőre értem. Nyugdíjas pár pihent egy hatalmas kidöntött törzsön. Ekkora sárban nemigen jár erre senki emberfia csak a vadak és vándorok.. 

Morajló víztől visszhangzott a völgy. A lefelé vezető ösvény járhatatlanná vált a kidőlt fáktól. Elértem úticélom és immár mérhetetlen zennyugalomban követtem visszafelé a fürge patak medrét.. miután alfelemből eltávolítottam egy nagyobbacska szálkát amit egy kidőlt fatörzsön átmászva szereztem. Az élet szép és vidám :D Bal combomat durván végighorzsolta egy rönk.. nem is én lennék azthiszem ha murphy nem baszna oda random rendszerességgel :D Kifelé kaptattam a párás-ködös völgyerdőből, sötét miniszoknyás/harisnyás lány köszönt rám túrapárja mellől.. Enyedi Ildikó filmjét kizárólag csajjal érdemes megnézni szaladt át agyamon a gondolat.. és már rá is tértem a pirossávos hazafelé tartó útra. Hosszú emelkedőket, forrásvidéket, hűvösben megbúvó hatalmas feketefenyőket magam mögött hagyva rendíthetetlen nyugalommal dagonyáztam fölfelé a saras erdei úton, hogy visszatérjek túrám kiindulópontjára..