parti kőre sziklára simul vasbeton falba kóstol 

buborékhabosan lüktetve előre hátra táncol

puha moraja füledben háttérzajként neszel 

kavarog örvénylik lágyan vagy gyilkos erővel

pörölyként sújtó zabolátlan leomló falakat emel

ezüstös kaleidoszkópként játszik a fényben mi vakító 

dárdazáporként döf vastag színtelen kéklő húsába 

halászok magyaráztak kézzel lábbal angolul németül

visszadobták a kikötőkötelet nemjó arébb kell álnunk

a grószt és a fockot már bevontunk csak a penta pöfögött

füstpamacsokat böfögve a tatot ölelő göröngyös hullámmezőbe

az érkező dagály városfalhoz passzírozza és szétroppantja

a negyvennégy lábas üvegszálas testet mint a tojáshéjat

megértettük és öböl felé kormányzott választott kapitányunk

kinek mindegyikünk közül a legnagyobb rutinja volt

az asztaloknál borozó vacsoráló tömeg zümmögését

hozta a kakukkfűtől leandertől píneától sótól ételtől fűszeres 

hegyekből kíváncsian leereszkedő langyos nyárutói szél 

hogy csillogó éjsötét morajló síkságon nyargalásszon

horgonyt vetettünk s vártuk amíg megakad a mélyben

és nem csúszik tovább horgonykötelén a hajó

ami balra fordult lassú méltósággal és jobbra ugyanúgy

félkörben ringott mint tangótáncosnő buja csípője

és régi óraingaként lendült kétirányba holponttól holtpontig

vidám éjszakába nyúlt esténk után fáradtan hanyatt feküdve

bámultam a csalinkázó csillagokkal pöttyözött mennyboltot

füleimbe minden élő anyja dúdolt többszólamú altatódalt

s tucatnyi kipányvázott fehér plasztikbölcsőt ringatott