nem ronin, téli kép. Gyönyörű klasszikus tél van. Bokáig ér a napsütésben apró gyémántszikrákat vető hólepel. Cinkék ugrálnak az ösvény mellett, némelyik énekesmadár már dalra fakadt a mélyhűtőfagyban. Szajkó riasztja az erdő népét. -Orfűre, jó korcsolyázást! -Köszönöm! - kedves idősebb kocogó úr. Mélynövésű keverékblökik szimatolják a patyolattiszta havat. Csak egy kétcipős gyalogösvényt jártak ki a kirándulók a frekventáltabb útvonalakon, néhol sífutólécek nyomai haladnak párhuzamosan. 

A hegyen gleccserjégtiszta a levegő. Az autók bűzös böffenete és az igénytelen kályhakorom nem tud fullasztó mordori homályként bekúszni a fák közé. Konok néma szamurájsereg küzd az emberi szutyokkal. 

A rétet elhagyva a gyalogösvény is elkeskenyedik. Kutyák és vadak nyomai kacskaringóznak mindenütt. Nehézzé válnak a léptek, a fagyos porhó ellepi a cipőt, nadrágszárat. Genecernani módra megejtett bőséges villásreggeli és "tudományos" beöltözés a minimumkövetelmény ebben a kegyetlenül csodás környezetben. Alattomos gödrök bújnak meg csapdaként a vakítóan fehér takaró alatt. Minden lépésre ügyelni kell. A felszerelést-málhát gondosan szabad igazgatni mert a pofáraesett fényképezőgépet csak a fanatikus japán precizitás és holtigtartó munkaszellem menti meg a pusztulástól. A két korcsolya kábé két kiló pluszsúly, a kikötőkötélből, damilból, szorítónyolcaspárból rögtönzött hordozó ellenére öt kilométer után már érezhető teher. Ezek után szaladgáljon tükörreflexes felszereléssel akinek két anyja van. 

A kulcsosház előtti méltóságteljes behavazott fenyőt látva a túrázó fellélegezhet, most már biztosan célbaér. Komótosan közeledik a hegyekölelte jeges tóvidék.

Pár kaptató és tisztás után a kerékpárút lejtőjét tapodva vonyító láncfűrész hangja tolakszik a téli csendbe. Kidőlt fákat gallyaz egy huszonéves férfi. Rejtélyes géphangok szűrődnek ki a mélyerdőből, sosem tudni, hogy az erdőgazdaság embereinek vagy a fatolvajok láncfűrészének zaját hozza a szél. A hullámzó víztükör mindenütt jégtömbbé dermedt. A horgásztónál egy lélek sem jár. A nagytónál annál nagyobb a mozgolódás. Üdvözlet a téli sportok karneválján. Korcsolyázó, csúszkáló, szánkázó, kutyázó tömeg. 

Schlittsschuhe - csusszanócipők mondja a német. Karcos surrogó hangoktól visszhangos a völgykatlan. Az alacsony súlypontú gyerekek fecskeként cikáznak a felnőttek körül. Andalgó párok, vidám társaság, családok és fiatal anyukák, fiatalok és öregek, rutinos gyorskorcsolyázók és magamfajta idomított szovjet cirkuszi műkorcsolyázó medvék. A rozsdamentes pengék oldalán büszkén virító performance felirat ezesetben erős túlzásnak tekinthető. Véngreckinek való vidék ez de az amundsenfélék rendjébe tartozókat efféle hiányosságok nem tántorítják el.. :D A joepescis hátraszaltó természetesen megvolt. Három uszkve négy óra felejthetetlen suhanás és bukdácsolás után elérkezett az idő a visszaindulásra. A túracipőket visszahúzni és a korcsolyamálhát összekészíteni már nem olyan játszikönnyedségű foglalatosság. Mély lélegzetvétellel áramlik a chi. Kell a lelkierő a hegyen átkeléshez. Alkonyfények játszanak a vastag jégpáncélon. 

A neheze most jön.. hosszú kilométereken keresztül tartó folyamatos havas emelkedő. Fanatikus maratonisták taposta ritkánjárt behavazott keskeny gyalogút visz a rétig. Csillagképek és a telihold kísérnek a fehér estében. Az esőbeálló száraz padján muszáj egy félórát feküdve pihenni. Elaludni nem szabad mert az egyet jelent a másnapi újsághírben szerepléssel. 

A korcsolyázás téli sport és sok erőt kivesz a túrázóból. Rövid pihenés után már maguktól járnak a lábak a jólismert útvonalon. A fehér lámpásokkal pettyezett mélykék égboltra felpillantva azthiszem elértem az abszolút tökéletes zent.