csodaszép napsütéses októbervége volt, napok óta nem esett, szabadba vágytam hát. Monstre túrára indultam, pontosan három hónappal az esemény után lábsérülésem helyszínére tartottam. Muszáj komolyabban letesztelnem bal lábam. A klorofil szépen bomlik a levelekben, de bármennyire tetszenek is az északamerikai vadonról készített őszi képek nehezen tudom reprodukálni színvilágukat. Talán mert más a növényzet, mások az éghajlati adottságok, kisebb a régebbi típusú szenzorral szerelt fényképezőgépem dinamikatartománya és legfőképpen messzire kerülöm a photoshopot amit tisztaszívből rühellek.. a fotosoppolást pixelgányolásnak, hamis illúziógyártásnak, műmájerkedésnek tartom inkább mint fényképezésnek. Igazőszintecsávóként róttam a kilométereket rendületlenül :D Túracipőm megmegcsúszott az egyre vastagodó avarréteg alatt megbúvó sárfoltokon. Pont kellemes volt az idő a pulcsiban és polárfelsőben túrázáshoz. Az egyes számú ösvényt választottam ami keskenyebb de közvetlenebb összeköttetést biztosít a tóvidékkel. Fényképezőgépem polárfelsőm alatt himbálózott, kivettem hőszigetelt táskájából. Akkumulátora kevésbé örült az abúzusnak, a li-ion szettek nem nagyon csipázzák a hideget. Mindig van nálam töltő és mindössze négy óra kell egy feltöltéshez ami nyáron nemigen gond de ilyenkor amikor a napkorong hamar a látóhatár alá bukik elég szűk hasznos időintervallumot jelent. Tartalékakksi már nem fér be az extrahordozható minimálcsomagba. Maratoni túratávoknál a kis csomag biztosítja a legnagyobb mozgékonyságot. Kattingattam és látom a kijelzőn felbukkan a vészjóslóan villogó piros ikon. Ez általában még ötven ellőhető képet jelent. Utána a gép ellentmondást nem tűrően visszahúzza az objektívet és hülye feliratokkal idegesít. Van még kraft gondoltam, miközben a mélyerdő közepén újrakalibráltam a színbeállítást. Nyeeeeeee nyekergett az objektívszervo és egy szempillantás múlva a lencsék már kényelmes odújukból üdvözöltek. Nabazmeg. Reggel nyolc után indultam, most dél körül jár, mire feltöltelek négy óra lesz és sötétedik. Ennyit a fényképekről. Ennek örömére meglátogattam a tóvidékre néző nagykilátót. Meredek utcákon kaptatva értem el a mobil adótornyot aminek megmászása után fenséges panoráma fogadott. Természetesen a lábazati biztosítékdobozok oldalában egy nyamvadt 220V-os konnektor sem volt. Fiatal helyes csaj szelfizett pasijával a fémteraszon amíg a tájban gyönyörködtem. Elmerültem a zenben és átmenetileg elengedtem fényképészszenvedélyem. Induláskor utam első párszáz méterén egy sudár barna teremtés haladt előttem hosszú percekig, szép gömbölyű fenekének ringása, formás lábainak ütemes járása szinte megbabonázott. [Nem vagyok szatír, ha a csaj nem metajelez passzív üzemmódban maradok. Egyébként meg akkor is amikor igen.. farkasfélénkségféle :D] A kilátóslány a streettünde nyomába sem érhet.. Mennyire változatos a női test formavilága, nincs két egyforma, bár vannak azonos típusok és típusazanosságok. 

Fújt a szél, rángatta az acéltornyot mégsem fáztam a langy déli napsütésben. Ideje visszatérni rosszemlékű balesetem színhelyére. Talán kedvenc elveszett zsebkésem is meglelem. A stégen magányos horgász múlatta az időt vagy féltucatnyi bot társaságában. Nincs kapás, nincs hal. Rutinos majomként fűzfaágból, fémkampóból és kölcsönmadzagból kutatószerszámot fabrikáltam. Következetesen átvizsgáltam vele vízbeesésem helyszínének minden négyzetcentiméterét. Találtam iszapos sörösüveget, rengeteg szereléket, hínárt, de bicskámat az istennek se tudtam összekampózni. A csillogó kis motyót akár már eltűnése másnapján kihalászhatták szorgos gollamocskák. Üssekavicsfenekezőólomönetető.. jót beszélgettem a nyugdíjas érettségizettköműves horgásszal aki hosszan ecsetelte volt gimnáziumom tanárainak viselt dolgait. Olyannyira, hogy erősen alkonyodott mire elbúcsúztunk.. Erőltetett menetben haladtam a tízszázalékos emelkedésű hosszú hazaúton. A vadak már előmerészkedtek és hangosan neszeztek. Őzek beszélgettek sipolós kutyajátékhangon. Szarvasok közeli dobogását halottam nemegyszer a sötétben. Kivételesen nem volt telihold. Csak a csillagok világítottak és a város karácsonyfaégőinek pisla fénye szűrődött át a kopaszodó lombkoronákon. Amikor az ösvény teljes homályba veszett felkapcsoltam csodapilácsom.. a hegyoldalban legelésző lábasjószágok kíváncsi tekintetét tükrözte a műfény..

A napfényvekker áramtúltermelésének problematikája nem hagyott nyugodni. Az árnyékolás körülményes és teljesítményt vesz el. Nem találtam 1,5V kimenőteljesítményű szabályozóelektronikát.. még a NASA honlapon is kolbászoltam elvégre ők a napelemtechnológia úttörői. Ellenben házi naperőmű alkatrészekkel rogyásig van a net.. Egyik reggel arra ébredtem, hogy egy fogyasztót fogok bekötni az áramkörbe. Találtam is egy hosszúérintkezős ledet varázsdobozkámban, előpakoltam forrasztócuccom, rézérpárpárost sodortam és elkészült a gólyalábú elektromos fogyasztó. Rögtön kipróbáltam.. a makacsul táncoló hóemberek villanyvarázsütésre értelmes számokká olvadnak az lcd kijelzőn.. diódaszabályozásféle. A led alacsony napjárásnál halványan parázslik, hosszú duplaárbóca kiváló léghűtést biztosít a napi üzemidő alatt. Vérlázítóan primitív működő megoldás.. yesss..  

És voltaképp mire is jó ez az egész faszkolódás, gyökér hisztériás exfőnököm szavajárását idézve? Nincs többé több mint 70%-os töltöttségnél kidobott ceruzaelem. Mert 0,3V feszültségesés után egy AA vagy AAA elem sajnos használhatatlan. Bármikor visszaalakíthatnám a cuccot mondjuk Eneloop akkumulátoros üzemelésűre. Amihez illene egy profi elektronikus szabályozású Eneloop töltőt is vennem mert az olcsók pl. Varta nem érnek semmit.. kipróbáltam. A leves így négyszer annyiba kerülne mint a hús.. királyság. Kísérletezni jobban szeretek.. Mi a tanulság? Ami kicsiben működik nagyban méginkább..

Rengeteget fejlődött a napelemtechnika, ezért minden józan gondolkodású fészeképítő egyedet és párt arra buzdítok, ha tehetitek építsetek ki(be) modern szolár-elektromos-hőszivattyú rendszert. Házatok energiaszempontból önellátó lesz, a beruházás hosszútávon biztosan megtérül, főleg ha a magyar szokásokat megtagadva visszavesztek a nagyzolási ingerből és kisebb lakótérű épületbe kerülnek a korszerű megoldások..