nyári naptól forró a rondella sarka
bámészsereg gyűlik ruházata tarka
vad vitéznek küzdnek lajos seregéből
gyermek eszik lángost nagyapja kezéből
mikor bölcs királyunk elhagyta a népét
fehér pamutgyolcssal suvickolta képét
püspökvárunk árkát ádáz csata dúlja
míg szomjazó pórnép söréért áll sorba
lovak legelésznek míg ágyútűz robban
el is dobom gépem el én azonnyomban
bemozdult a fénykép ördög martaléka
lőpor sűrű füstje nem hitvány úri tréfa
drága nemes ifjú öltsed díszruhádat
nyárutónak napján vedd el szép arádat
lovasapród álljon díszsorfalt a téren
csodavilág mindez éppezért regélem
ám a hosszú harcnak napnyugtakor vége
a sok megfáradt vitéz vágyik estebédre
csepűrágók járnak gólyalábon körbe
harsány esti koncert rántaná ökölbe
vadul kérges kezem az énekes hangja
némán elmélázok turul volt az anyja
vijjog egyfolytában vércsevijjogással
sokan megbékéltek e furcsa szokással
