a one man show magában hordozza azt a jelentést is, hogy minden felmerülő problémát nekem kell megoldanom. Nincsenek segítők, mindenféle specialisták, brainstorm és marketing team, egyetlen mindenes madár - pontosabban vörös kutya - van, én. Imádom csinálni, rengeteg szorgalmat és kitartást igényel, amiben az olimpikonjaink mutatnak példát. Sokat tanultam tőlük, lelkierőt pedig egy csodálatos magávalragadó távoli lányismerősöm ad, ha néhanapján megrogynék és úgy érzem csak keringek körbe-körbe mint a japán táncoló egér..Szombat reggel backup meghajtóm csendben búcsút mondott és szeretne magával vinni 360Gb adatot ha hagynám. Kilenc évig szolgált nyekkenés nélkül, az utóbbi időben elkezdett kerregni kicsit ami bajlós jel egy 3,5"-os Seagate vinyónál. Most, hogy kidőlt meglepően csendes a számítógépem környéke. Többezer fénykép elvesztése óta rutinosabb róka lettem, több helyen tárolom a fontosabb adatokat így nem fog súlyos veszteség érni, ha nem bírnám újraéleszteni a pácienset adhoc műtőasztalomon. Egy teszt van még hátra. Logikai úton diagnosztizálok: tápfeszültség van, a vinyó fölpörög de nem égnek a ledek amik a FW800 adatkapcsolatot jeleznék. Gyanúm szerint a FW elektronika panelében ment tönkre valami. Sajnos nincs többezer eurós SMD forrasztóállomásom mikroszkóppal, hogy átforrasszak egy kondenzátort vagy IC-t, jóöreg Wellerem meg ilyesmire nem alkalmas, plusz túl öreg a cucc ahhoz, hogy gazdaságosan lehessen javíttatni. Ha az ember -akit készülök meglátogatni- tud kukázni egy ilyen elektronikát egy új backup meghajtó töredékéért, cserélem. Barracudát is letesztelem majd egy SATA-USB csatikábel segítségével, ha látja a gép még menthetők az adataim. A menő kürtutcaifiúk segítségéhez kis hal vagyok. Még :D A két további szóbajöhető alternatíva: adatmentő program, merevlemez vezérlő elektronika cseréje egy típusazonos hibátlanra. Mindkét megoldást sikeresen kipróbáltam régebben. Kissé anakronisztikus dolog vinyózni az SSD korszakban és naív lélekként kb. egy hete tudtam meg, hogy létezik 3,5" SSD is, sejtésem szerint professzionális áron. A kilenc éves hiba nélküli, gyors működés még a bizonytalanság homályába vész a gyerekcipős technológiánál. 

hűséges véncsont masináim utoljára diszkóznak együtt

Ennek örömére leteszteltem hát frissen gyógyult ballábam amit megviselt egy július végi tóparti kaland. Gondoltam fölcaplatok egyik kedvenc helyemre tüzijátékot nézni egy rövidített útvonalon. Zúzott bokám csodásan működött a göröngyös ösvényeken. Ideje megkeresenem elveszett zsebkésem azon a helyen ahol sejtésem szerint utoljára megvolt. Hiú az ábránd, lehet mégis a tó mélyén pihen vagy egy lelkes gombász értékes leleteit gyarapította. A helyszínen láttam vaddisznótúrásokat is, de a korrekt eszközhasználatnak akadhat némi fiziológiai akadálya.. Vidámam hellózó gólyaféle egyetemisták rótták a turistautakat. A kőkilátónál formás lány köszönt. Almába harapva csodálta a panorámát, majd térképpel a kezében bolyongott kicsit mint aki elveszett és tanácstalan.. Segítettem neki, a város felé vezető piros ösvény rejtelmeit elmagyarázva útbaigazítottam. Szájízem mint a főzelék, a túrát megelőzően azt ebédeltem. Kihagytam bő három hetet és újraindul a kísértés. Most fontosabb dolgod van érvelt észlény énem, te balfék röhögött a bennem lakó ösztönlény, csak el kellett volna kísérned ha megengedi..

A panorámakilátó padján három ifjú múlatta az időt. Aztán érkeztek a szerelmespárok. -Mi az első benyomásod rólam? -Aranyos vagy. A fiút kissé elkedvteleníthette a diplomatikus válasz, de mindannyian tudjuk ez nem jelent semmit a jövőre nézve, mintahogy az ellenkezője sem. Fura dolgok ezek na. -Most tizenkilenc vagyok te mennyi vagy? -Én is.  -Mi történik velem harmincéves koromban, hogy fogok kinézni negyvenesként? -A pasik ennyi idősen jobban tartják magukat, de látnád Anyumat milyen jól néz ki negyvenévesen, a telómban volt a képe, de mindent áttöltök a számítógépemre.. Szívemszerint két felemelt hüvelykujjal jeleztem volna a csávónak mekkora királyságba toppant és egy vigyort elnyomva pókerarccal méláztam tovább a baloldali padon ücsörögve aminek lábtartóján pihentettem ballábam. A sípcsontomon éktelenkedő gyógyulófélben lévő bazi heg gyanítom örökre megmarad. P(r)olitrauma. Lábfejem vajon megint bucira dagad lábujjaimat is beleértve? Utólag elmondhatom szerencsére elkerült ez a nemszép kellemetlenség, biomechanikai funkció 90%-ban helyreállítva, yesss.. Újabb, ezúttal látványosan csókolózó szerelmespár. Majd még három. A nap szépen nyugovóra tért. -Megvárja a nap végét? - kérdezte a sportosan elegáns vékony idős úr. -Igen. Varázsütésre tücsökkórus kezdte meg kamarakoncertjét Opus 1, No.∞ Fényfogyatkozás avagy az Éj lassan szétteríti csillagos bársonyleplét címmel. Ismerős mégis új látványban gyönyörködhettem. Hiányzott egy jellegzetes tereptárgy: a szellemtorony betontömbje, helyén már csak egy környező házak tömegébe olvadó vasbeton torzó mereng. 

Beállításokkal játszottam míg vártam-vártam türelemmel. Lemerült telefonom rövid dallam kíséretében kikapcsolt. Kilenc elmúlt, itt az állami tüzijáték ideje, örülhetnek a pesti népek. Semmi.. vagy romlott a látásom, nincs durrogás, se csinadratta, csak a vadak neszezése, bagolyhuhogás, a fák és a szél susogása. Beszéltek hozzám barátaim, de egy szavatokat sem értem. Ideje elindulni. Most kelet felől kelt a Hold. Fénye halovány. Ledlámpásom mutatta a civilizációba visszavezető utat..