egy kétszemélyes túrakajak. HDPE amit én csak prolietilénnek hívok. Masszív negyvenkilós áramvonalas sárga dög. Viszonylag rutinos evezősnek mondhatom magam, kamaszkorom óta minden nyáron evezek a Balcsin. A különbség az, hogy ezt eddig kivénhedt szörfdeszkákon ücsörögve tettem, ami több kilométernyi lapátolás után eléggé megviselte hátsóm és a smirgliszerű felületkiképzés kissé kikezdte fürdőgatyám. Jockeyval többször eveztünk falkában mint a Halálcsillagot támadó Xszárnyúak. Egy szép tavaszi napon bejelentette, hogy vett egy célszerszámot a neten. Májusban elhoztuk, most pedig ideje volt kipróbálni. Nagy királyság mondhatom. Szuperluxus a spártai oldschool dögnagy deszkákhoz képest amiket évekig cipeltünk a strandra kézben vagy háton mint a harmadik világbeli sóbányászok, nemsok híján sóbálvánnyá is meredtünk az erőlködéstől és a fürdőruhás csajok látványától.
Vízre tenni a trikolórral felékesített francia csodát maga az örömünnep. Van hozzá taliga de a taligához még nem került lakat.. utópikus lenne salzburgtartományi vagy japán vagyonbiztonsági idillre gondolni Magyarországon. Levittük hát a járgányt kézben ahogy illik. Csodálatosan siklik a vizen. A négy leeresztőnyíláson mindeközben minden evezőcsapásra dől be a víz. Hamarosan a csomagjainkat is menteni kellett jankóval a fényképezőgépemmel egyetmben. Vízhalálát nemigen kívánnám. Az evezők tollai és az evezőrúd is pár centivel hosszabbak az optimálisnál ezért figyelmetlenség esetén összeérnek. Nekem legjobban a skeg hiányzik aminek meg is van a helye, rajta csavarrögzítésű borítás. Szélben, hullámban forgolódik a hajó mint a szákráment.
Kormányosként kétszer annyit kell lapátolnom emiatt. Végül nem ártana egy hortator is aki rendesen adja az ütemet, mert magunktól nagyjából tizenöt másodpercig tudjuk tartani. Különben kajakkal túrázni, vadkacsákkal, hattyúkkal, fürdőző milfekkel siklani kanfasztikus élmény.
Másnap beszereztünk négy üvegballonba való parafadugót, egy kikötőkötelet, lidölös vízzáró matrjoskauzsonnásdobozkollekciót és mindjárt új színben láttam a világot.. végre nem a csisztapusztai gyermekpancsolóban ülve igazi hajóban érezhettem magam. Került jóféle biciklilakat is a taligához. A túrákat naplementekor szigorúan be kellett fejezni a szúnyoginváziót elkerülendő. A vízből kiérve meglepi várt. A taliga spaniferét dolgos kezek irigység táplálta bosszúvágytól fűtve elnyiszálták, mert az egész miskulanciát ellopni nem tudták. Ezek után nem a legjobb úriember modorommal találkozhatott a mélyen tisztelt strandközönség. Az alkalmat megragadva üzenném kedves enyveskezű honfitársaimnak
MAGYARNELOPJ
NELOPJMAGYAR
