- Bist du aus Zucker gemacht? - jutottak eszembe német rokonom szavai. Leszakadt az ég, kövér esőcseppek táncoltak a flaszteren, emberek szaladgáltak ázott ürgeként menedéket keresve. Két fiatal pár kvártélyozta be magát mellém a kapualjba. Ne kapcsoljátok be az elázott mobilt és fényképezőgépet mert zárlatos lesz az alaplap, vakkantotta volna oda hirtelen felindulásból a bennemlakó műszakicsávó. Nem szóltam semmit. Rezignáltan figyeltem a tőlem pár méterre jobbra neonsárga mellényben posztoló rendőrduót. Digitális rádiójuk hangszórója eltorzult hangfoszlányokat recsegett. A távolban kék villogók fényei törték át az esőfüggönyt. Fekete felhőkből időnként villámok cikáztak. Semmiféle filmrendező nem tudta volna jobban illusztrálni a közelgő második félidő drámáját. Csodát látni érkeztem.

Szívem küzdött a józan eszemmel. A belgák kurvajók, mi is kurvajók vagyunk. A második félidő utolsó harmada általában a miénk és csak egynullra vezetnek. Mindenki várta, hogy végetérjen a felhőszakadás. Koraeste elindultam, bekukkantottam Ruzsa Magdihoz aki a meccsre tekintettel előrehozta koncertjét. Tömegnyomor. Tudtam, hogy rossz idő érkezik és kímélni kell jankó - a fényképezőgépem - egészségét. Jankó rühelli a vizet, én pedig már elég rutinos vagyok ahhoz, hogy tudjam mit bír és mit nem. Pár hete elkapott egy zivatar a hegyen de akkor jankó a táskájában lapult teljes biztonságban és csak egy párátlanító egynapos szellőztetésre volt szüksége. Hirtelen patakmederré vált az ösvény, kékdresszes futóistennőm feketedresszes jellegtelen csajjá alakult.. ezek szerint legalább két különböző rövidhajú barna szaladgál fölalá, mert ha nem drámai és kiábrándító a változás.. És most ismét elkapott a zuhé. Halálos nyugalomban vártam, hogy elcsendesüljön. Este tíz felé jár, lassan letelik a szünet. Két órája Kicába botlottam. - Hello Woody négy nap múlva ugyanitt - közölte jólismert kicavigyorát megvillantva. Kica jópasi frissen borotváltan vagy hipszterszakállal, tökmindegy. Bolondultak érte a csajok, olyannyira, hogy megadták neki telefonszámukat beszélgetés közben gátlástalanul a dugásra terelve a szót. Más ligában játszik sosem kellett lecsapnia sündörgő nőstényekre, nem kellett felesleges köröket futnia, csupán bináris döntésén múlt egy kaland vagy kapcsolat. Ha nem látom sosem hiszem el. Évekig együtt edzettünk a konditorájban. Tesiszakos volt, laza, jószívű, normális és menő. Kati a felesége is odajárt, gyorskorcsolyázó-triatlonos fizikushallgatóként.. egyszer meghívott atomfizikus faterja előadására a TTK. fizika tanszékére.. ott tátottam a számat a ködkamrában meteorként száguldozó részecskéket figyelve, majd búvárórám papagájsárga számlapját vizsgálgattam hipermodern sugárzásmérővel, hátha kimutatja a trícium jelenlétét. Baszott kimutatni mert az óraüveg már leárnyékolja az alfasugárzást de leginkább azért nem mert az indexek és a mutatók a superluminova festékréteg miatt világítottak a sötétben. Kati kétgyermekes anyuka lett és most okoskaszemüvegben kísérte lányaikat és férjét szurkolni.

Cseppenként szivárgott vissza a tömeg végjátékot látni. Élethalálharc ez nincs mit szépíteni. A belgák következetesen követték kijelentésüket miszerint komolyan kell venni azt a csapatot amelyik a portugáloknak három gólt rúg. Komolyan vették, jól elpicsáztak egy küzdelmes de jó meccsen. Az ifjak brutális tempóban támadták MatuzsálemKirály kapuját. Gyorsan beszoptunk még három gólt, HajdúB a harmadik után a józanság hangján szólt a szurkolótáborhoz, a negyedik után végleg elment a hajó ahogy a jóöreg Benjibá mondaná a gyilkos szigorlat előtt két hónappal. Brüsszel üzent Hektórnak. Alábbhagyott az örömittas őrület, másnapos hangulatban kezdtünk el hazaszállingózni. A belgák a mai erőfocit játszák, nekünk ehhez kell felnőnünk. Nem lehetetlen küldetés, ha hagyják Storcknak végigcsinálni azt amit Dárdaival elkezdtek. Ennyi idő alatt ennyire futotta. Büszke vagyok, jó érzés volt a válogatottnak szurkolni. Szép volt fiúk, szép volt fiúk.. harsogta az utcák-közterek-kocsmák egybekovácsolódott szurkolónépe.