sokszor érzem így magam. Ide tévedtem valahonnan az Adroméda-ködből mint Jeff Bridges a régi Carpenter filmben. Óriási Halo.

Nem értem az embereket. Nem értem a motivációikat, ki/mi/kit/mit/miért mozgat. Nem értem a kapzsiságot, az irigységet, hitványságot, nem értem miért baszódik el a földi élet mikor működhetne jól is. Nem értem miért viselkednek sokan birkaként, míg mások könyörtelen ragadozóként prédálnak. Igazából semmit sem értek. Figyelek, tanulok, agyalok. Teszem azt amit a szívem és az eszem diktál. Például virtuális csajokkal ismerkedem. Fényképek mögött megbújó nőkkel chateltem valamivel több mint egy hónapig. Meguntam. Kiválóan szórakoztam. Fárasztó volt várni amíg az aktuális chatpartnernőm végigpörgette a multithreadet és sorra kerültem. A figyelemmegosztás csodás dolog, de a spontán, tizedmásodpercek alatt reagáló interaktív csávó itt korlátokba ütközött. Jó volt másnap reggel új üzenetre ébredni. Remek üzenetváltásokba bonyolódtam. Csodálatos megfiatalodásoknak voltam tanúja. Találkoztam kamuprofilokkal. Volt aki hisztizett, volt aki elküldött a francba, volt aki többre tartotta magát annál, hogy lealacsonyodjon holmi korcshoz. Pesti harmincas-negyvenes korosztály rólatok beszélek, van gond a fejekben, miközben sírtok, hogy nincs normális pasi. Azt hiszem néhányszor elvetettem a sulykot. Szerencsére nem nagyon bocsátkoztam önismétlésbe, mindenki más műsort kapott. Amit jópofaságnak hittem, bunkóságnak tűnt, néha randalíroztam egy kicsit, előfordult némi szigor is. Sok az elvált, lelkisérült, kiábrándult nő aki itt keres menedéket és reményt. Újrakezdők. Mások pecázgatnak, aktívan Artemiszként vadásznak. Sokan hercegükre várnak. Csodavilág. És minden fontos hiányzik belőle ami egy jó kapcsolat savaborsát adja. Rengetegszer úgy érzem mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Amit leírok abban legtöbbször, háttértartalmat, utalást, reservatio mentalist, eltitkolt szándékot, gondolatot kerestek. Ezernyi félreértési lehetőség, vitaforrás. Kretén lennék? Tapasztalt spíler haverom megnyugtatott ő is ebben a cipőben jár. Kommunikátor képesítést kell szereznem női nyelvből :D Tombol bennem a tavasz, zenbuddhista nyugalmamat tesztoszteronkitörések energiája bombázza. Az eltelt idő alatt lassan elbúcsúztam életem hosszú és szép korszakától. Deus ex machinaként azokat a fekete/arany korongokat amire a fontosabb eseményeket rögzítettem már nem olvassa be a számítógépem. Csak egyre halványodó emlékeim és a hozzájuk társuló érzések maradtak. Nemrég régi barátommal kiültünk a korzó egyik teraszára, miután a cserfes kis fodrászlány rendberakta rakoncátlan burám. Tökkelütött sütőtökként vigyorogtam az esti lámpások narancs fényénél. Forgattuk a fejünket mint Gerald Butler a műrepülő F18-as hátsó ülésébe szíjazva. Nem mondom nem jönne jól egy hasonló fizimiska, de azzal főzünk amilyen alapanyagot kaptunk a gyári konyhából és azt sem mérték szűkmarkúan.. :)