fura égett szagra ébredtem éjjel egykor. Szokatlan zajongás szivárgott be a lépcsőházból a lakásba. Fele se tréfa alapon ajtót nyitottam és találkoztam a papucs-trikó-gatya kombóban kolbászoló kémikus tanárral. -Égő PVC- hangzott a hevenyézett füstanalízis. A füst dögletes százhalombattai szagfelhő kíséretében kígyózott emeletről emeletre felfelé. Másztuk a lépcsőket és a liftgépháznál nyilvánvalóvá vált, hogy tűz van a házban. Pár éve a szomszédban egy torrentező barom bekapcsolva hagyta tákolt pc-jét, pizzakemenceként égett a lakás, a kitörő lángok fáklyaként nyaldosták a homlokzatot, a tűz fölötti szintek lakásaiban lakó csajok kétségbeesetten visítva kiabáltak az ablakon kihajolva, végül a tűzoltók három kocsival érkezve oltották el a tüzet. Durva sztori. Megint megismétlődik? Halottam a közeledő agyrezgető szirénavijjogást kísérő rekedt reszelős kürtölést, az utcát beborította a villogó kék fény, ütemes kék színben pulzált a folyosóablak, a kémikussal a legfelső emeleten lassan gyűlő szúrósszagú fehér füstöt bámultuk. Négy tűzoltó vágtat teljes felszerelésben, nyakukban libegő oxigénmaszkkal, az egyik baszomnagy ránézésre húszkilós poroltót hurcol. Megtorpan a lendület a lakatra zárt rácsos vasajtó előtt. -Hol a kulcs? -A házmesternél. Válaszképp Jason Statham módra könyökkel töri be a piros tűzdoboz üvegét és azzal a lendülettel kiveszi a pótkulcsot. 

Rémlik mintha lenne egy füstelvezető mechanizmus ami a tetőajtót nyitja. A lánglovagok megoldották kézivezérléssel, a füst szabadon távozhat. Habemus papam láthatta az utcai bámészkodó. Megnyugtató a tömlők, fecskendők, a túráztatott vízszivattyú hangjának hiánya. -Nincs baj- közölték a riadtan kíváncsiskodó lakókkal. Kiderült az alsószinten megéhezett baromarcúak az éjszaka közepén olajban kívántak sütögetni igen látványos eredménnyel. Egy rádobott fémfedő gyorsan kioltja az efféle kezdődő tüzet. Nőmmel három hasonló burleszkbeillő esetet produkáltunk. Mártonnnapi lángoló kacsa és egyéb legendás történetek. Zilált művészfrizurában csatangolok a folyosón. Csillagfényes éjszakában a szerkocsi hathengeres dízelmotorja kerreg monoton. A riasztásnak vége a tűzoltók visszatérnek a laktanyába. Minden elcsendesül lassan nyugovóra tér a ház. Nem volt időm mindezt dokumentálni e rapid fársángi kavalkád közepette. Késő délután fényképezni indulok. Fotongyűjtésnek nevezném inkább, kósza fénysugarak türelmes csapdába ejtésének. Vagy egy éve jártam ezen a helyszínen, most nem volt kedvem kilátóknál kolbászolni. Akkor más beállításokat használtam most újakkal kísérletezem. Klassz randihelyszín, úton útfélen andalgó párokkal találkozom. Meg kutyásokkal. A vidám ebek vagy mellémszegődnének vagy nyálas puszikkal illetnének. A szokásos forgatókönyv ismétlődik. A nagy barátkozásban a fényképezőgépnek is kijut a köszöntésből, szerencsére az objektív nem lesz nyálas. Végiglátogatom a jellegzetes helyszíneket. Hevenyészett idegenvezetésnek, külföldi diák udvarlásának, bimbozó verbális románcoknak és fontos üzleti telefonbeszélgetésnek lehetek fültanúja. Három fiatal társaságában csodálhatom a város fényeit. Csípősek az éjszakák, langyosak a nappalok, hajnaltájt a parkban sosem hallott a melegtől megmámorosodott minipavarotti dalol. Valódi mediterránjellegű télvégi koratavaszt idéző hangulat.