ősz húrja zsong jajong busong..kiszenvedtél ó búvalbaszott költő míg elszaladt egynéhány emberöltő.. Egy spártai nemigen jajgat, halloweenpartin szeszt kortyolva félhomályban szemléz kifestett női ajkat. Majd rászánja magát s a táncoló tömegben vizslat temérdek maskarába bújt arát. Istenuccse jó volt e halottaknapi multikulti hóbort. 

Újra az őszi erdőt járom, ezernyi apró csodáját látom, sűrűsödik a sárgálló avar, a libbenő szél színes lombokat kavar. 

Igyekeznem kell, egyre rövidülnek a nappalok, hamar leszáll az este. Felzavart vaddisznó méltatlankodik, szarvas szökell a sűrűben. Hat-hét órás túrákat tolok a lombjukat hullató fák alatt. Kelet-nyugati irányban járom a hegyet. Életveszélyben vagyok..egy hevenyészett felirat szerint szökött farkas kószál a vadonban, ha látnám magamhoz intném és visszavinném nyomban. Kutyák, fák, madarak, vadak mindenik barátom, éppezért a veszélyt nemigen találom. Egy hete tömegek tobzódtak a kilátónál, szinte egymás sarkát taposva váltották egymást a vastoronyban. Norvég fiatalok keverékkutyusa parázott a szerkezetet szaggató szilaj szél szólamától. Ma kevesebb emberrel találkozom. A temetőben gyújtanak mécsvilágot, netán rettegnek a kóbor fenevadtól, sejtelmem sincs. Komótosan kószálva kattingatok. 

Egy hét telt el és drámai a változás. Lassan téli álomra hajtják koronás fejük a meleg nyárutóban még üdén zöldellő fák. Nemrég fedeztem fel Bob Rosst az örökké vidám mikrofonfrizurás hajdanvolt festőt, gyanítom az egyik félóra alatt vászonra varázsolt megelevenedett misztikus tájképének közepébe telportáltam magam. Happy trees, happy little clouds..szorgos harkályok kopácsolnak, élénk szél morajlik a lombok között, az egyre alacsonyabban járó napot követem..

Khaled Zâram vize kék nem dalolnak nyitnikék. Nincsen kövér buja fű de velem tart a derű. Utamat míg lépdelem jókedvemet meglelem. Meglásd Bombadil Toma feeling lesz úrrá rajtad ha vándorként az erdőt járod.