Héliosz a határtalan horizonton haladva a hegyen hömpölygő hajnali homályt halványítja. Szeszélyes szertelen szabadság szakít a szokás szigorú szellemével. Reggeli rigók rikkantnak s remegve riadtan rohannak a réten. Gyalogszer gyónok. Fűpalást föveny fénylik, fiatal fény feltöltötte fák fürkésznek. Lenge lankák lágyan libbennek látómezőmben. Virágzó városom, vonzó világló vidék. Kéklő kilátás kecses koszorúját kanyarítja köréd a környék. Rovarok repdesnek reggeli rajban. Sárgálló szirmok szerteszét. Kapaszkodom, korcog a kavics és a kő. Bányadombok belsejét borsóvá bezúzva behintik barnás bőröd, unos-úttalan utakon undok unalom uralhatná utam. De nem. Csodás csillogás, féktelen fénykévék, vadregényes vidám vadon, életteli élettér, tehernélküli térképmentes teljesítménytúra. Támpontoktól támogatva tájékozódom: a fejemben felhalmozódott fontosabb formákat, fatörzseket, felszíni flórát figyelem. Műholdkép mentes menetelés, kimaradó kellemetlen koordináta-karistolás. Daliás dunadánként dobogva danonászom. Délceg duhajság délibábja dereng: mindig mélázva méricskélő menyecskék, hullámos hajzuhatag, bársonyos bőr, csókcsatákkal csábító csípők, szivárványszín szemek, bizalomteljesen bonyolított bőbeszéd. Bizony. Kecses kismadarak kellemes kórusművet kiáltnak. Lenyugszik a lobogó lélektűz, piros pillangó parázsa pokolian pörzsöl. Buddha belátta a bambulás a biztos boldogság bölcsője. Fényelek, a fényképek fürgén felfekszenek a formattált fórum felületén.