ellesett pillanatok a Földön zajló életből. Egy napon nekiálltam fényképezőgépet 'gyártani' mert éppen nem volt. A kis szerkezet nélkülözött minden kifinomult funkciót, egy lyukkamera primitívsége jellemezte. Ez a primitívség olyan közvetlenségélményt adott amelyre semmilyen más képkészítő eszköz nem képes. Fények, téma, expozíció. A fix fókusztávolságú lencse összegyűjtötte fotonok elektronokat gerjesztenek, a jeleket egy elektronika felerősíti és kiolvassa, majd egy miniatűr számitógép algoritmusok segítségével értelmezhető digitális képinformációkká tömöríti. Gyakorlatilag ennyi. Mindegyik kép mögött párhuzamos apró élettörténet töredékek melyeket összekapcsol egyetlen közös kapocs, anyabolygónk a helyszín. Egy varázslatos világ teli élettel. Körülöttem, alattam, felettem a legkülönfélébb formában létező élőlények élik életüket, benépesítve a földet, a levegőeget, a tengereket. Bennük is élnek szimbióták és kórokozók. Mindegyik élőlény fogaskerék egy kifinomult és komplikált óraszerkezetben amit a legnagyobb tudású mesterek készítettek. A Főtervező -akár isten, akár természet, akár evolúció néven illetik- pazar munkát végzett. Emberi ésszel fölfoghatatlan a szépség, a kialakítás, a belső szerkezet, a működés, a formák és funkciók változatossága. Mindez néhány báziselemből adaptív-önsokszorozó szoftverek irányította adaptív-önépítő biohardverekbe összelegózva. 

Könyvtárnyi regényfolyamot írhatnék az élet magasztalására és nem érnék a végére akkor sem ha az egész életem rászánnám. Az emberi perspektíva roppant szűk ahhoz, hogy a földi életet a maga teljességében, lüktető színpompájában befogadja, érzékelje, megtapasztalja. Rendjén van ez így. Marad látni- és tanulnivaló amíg világ a világ..amíg a halódó Nap perzselő sugára, egy kozmikus katasztrófa, az végtelen emberi ostobaság el nem emészti.