Villon kedvenc refrénje jár az eszemben..hol van a tavalyi hó.. De hol van az idei hó? Rövid vicctelünk volt eddig. Nemrég térdig gázoltam a szűz hóban, ami tűzoltóhabként tapadt a fák ágaira, most komor eső áztatja a lucsoktól szürke utcakövet. Utálatos látvány. Abnormális februári 17 fok. Szerencsétlen énekes madaraknak fogalma sincs hogyan viselkedjenek. Trillázzanak mert itt a tavasz, hiszen beépített hőmérőjük ezt jelzi vagy várjanak mert jön a tél. Tél Tábornok úgy tűnik nem áll a helyzet magaslatán és összevissza vezényli csapatait. Nem örülök ennek a ténynek. Szeretem a négy évszak változatosságát. A tavasztól szomorú szívvel lassan búcsút veszek. Most eltemethetem a telet is? Mi történik itten? 

Talán márciusban egy újabb hosszú hétvégi offenzívával nyit a Tábornok és Gigantikus Vezérünk büszke erői eposzi küzdelemben fognak győzedelmeskedni. Három hétig hallgathatom a dicshimnuszt a közmédiában. Polgárok-prolik-parasztok! Hurrá. :D 

Egy éjjel és egy nap havazott, hideg volt, száraz porhó kavargott a hegyi utcákon. Sífutónyomokban gázoltam, méhviasz védte cipőm a beázástól, a gyapjúzokni vizesen is melegen tart. Nyugodtam bolyonghattam a vadonban mint egy dúnadán, kabátom alatt a fényképezőgép amit alkalmanként pár percre vettem elő, meg ne fagyjon. Kiválóan szolgáló, hűséges, megbízható masina.

Nem tudom elégszer leírni: a természet szépesége utánozhatatlan, gyarló ember különbet alkotni kevés. Több ész és bölcsesség sem képes fölülmúlni mit nálunk hatalmasabbak keze teremtett. Csodálom a látványt, harapom a tiszta jeges levegőt, cipőm vibramtalpa alatt ropog a hó. Nem izzadok nem fázom mert a toll mi kabátom béleli melegen tart. A tél legyen tél ne taknyos langy eső hulljon borús égboltból, áztatva ereszt szürke napokon, s idő előtt ne virágozzon virág..