Kádár János lassan megvénült. A maszekok egyre jobban pörögtek. A két németország állampolgárai rokonlátogatóba érkeztek a Balatonra, a parkolóban a keservesen kiböjtölt keleti gépkocsik szánalmas ócskasággá silányultak a nyugati autócsodák mellett, magyar ifjak vallottak szerelmet keletnémet hölgyeknek a nádasban. Hej de vidám volt az emberarcú cucilizmus. Nem panaszkodhatom a gyerekkoromra. Boldogságban telt, jófejek voltak a barátaim, jó iskolákba járhattam, kiváló tanárok tanítottak. A cucilizmus vagy ahogy ma aposztrofálják a komenyizmus hanyatlásának éveiben az emberek csendesen eléldegéltek a posványban. Fővárosunk szürke volt és unalmas, a vidék szintén. Az értelmiség gyűrött lenvászon zakóban váltotta meg a világot, nagyjából semmi sem történt.
Gyerekként színes tévézhettem otthon vagy a fekete fehéret bámulhattam nagyinál ha meguntam a lógást a cimborákkal. Megnézhettem ötszázadszor a Tüskevárat, a Dunai hajóst vagy Sándor Mátyás kalandjait. Nem voltak színvonaltalan sorozatok. Ha nem bicajoztam a Csepel Tacskón, később Cityn, mégkésőbb Szputnyikon, olvastam, fötörtem a legosdobozban, suliidőben és különórán kalapáltam a HT 1080Z-t, C16-ot, ZX81-et, vagy Miki VC20-sát. A faterja mutatott először NatGeot, egy csodamagazint. Komplett csillagtérképeket lehetett kihajtogatni a közepéből. A rokongyerek Johny szülei fizették elő Imrebának. Hosszan szimatoltam a különös illatú fénylő lapokat, életemben nem láttam még szivárványszíneket papíron. A magyar magazinok ehhez képest wc papír minőségben kellették magukat az újságosstandon.
Mikivel merész csínyeken agyaltunk, a suli alagsori öltözőjében működött a harcosok klubja teljes titoktartás mellett. Majdnem elfelejtettem: délutánonként mindenféle edzésre kellett járnom, kipróbáltam pár sportágat, utólag visszatekintve nem volt haszontalan időtöltés. Jó időben hétvégenként kirándultunk tesómmal és apámmal. Párszor átléptük a Vidámpark vaskapuját. A dolgozók és gyermekeik szórakoztatására épült sok-sok társadalmi munkával. Kékköpenyes nénik és bácsik működtették a mutatványokat, később pulóveres fiatalabb férfiak. Volt mindenféle körhinta, csapágyakon guruló vadul rángató karosszékforma alkalmatosság, óriáshordó amiben a bátrabbak a tótágast is kipróbálták, elvarázsolt kastély tükörszobával, céllövölde, célbadobáló, betonhorgásztó számozott fahalacskákkal, óriáskerék, dodgem [szocialista relációból], az akkumulátoros kisautó csigatempóban vánszorgott körbe az oválpályán, az erőnlétet próbára tette a sínen guruló vaskecskebak. Az attrakciót non plusz ultraként egy LI-2 repülőgép koronázta meg. A két csillagmotor röpítette aluminiumsárkány büszkén trónolt betonemelvényén egykedvűen méregetve a külszíni fejtést és a drótkötélpályán végtelen sorokban himbálózó csilléket. Repülőgép és technikabuziként óriáskerekezés vagy dodzsemezés után mindig felmásztam a hozzá támasztott fémlépcsőn. Melegebb időben jól felforrósodott a gép belseje, a levegőben poshadt olajos dohszag terjengett. Áhítattal lesegettem a pilótafülkét. Minden évben kevesebb volt benne a műszer. Társadalmi tulajdon..
A Vidámpark sosem volt patinás vagy csillogó hely. Össze se lehetett hasonlítani a fővárosi nagytestvérrel. Egy csodás ligetben építették fel. Az idő apránként nyűtte-pusztította. A vándorcirkuszok nemegyszer komolyabb berendezésekkel, mutatványos arzenállal érkeztek a városba. A Park lassan alulmaradt az egyenlőtlen küzdelemben mint a Szovjetúnió a fegyverkezési versenyben. Az Atari videojátékok több izgalmat nyújtottak az ifjúságnak és hatvanas évek infrastukturája fölött elröpült az idő. Szép lassan lepukkant szinte kínos látványossággá vált, amire egyre kevesebb gyerek lett kíváncsi. Az óriás kerék filmforgatásra utazott, a LI-2 eltűnt, mindent leszereltek, a személyzetet szélnek eresztették.
Döbbenten sétálok a romok között. A látványra nincsenek szavak, ehhez képest Pripjaty maga az élettel teli metropolisz. Mindenhol romok, mocsok, enyészet marta épületek.
Idős nő batyuját hurcolva lépked a gyalogúton. Pár szót szól hozzám, nem értem. Leköt a látvány. Kellemes napos az idő. Lágy fénypászmák játszanak a fák lombjai között. Némán kattogtatom a fényképezőgépem. A természet szép lassan visszaveszi ami az övé.
