oszlopai a sudár karcsú fák

lombkoronájuk zöldellő tető

ösvényeit járva látok sok csodát

csak menetelek kanyargós úton

talpam alatt roppan az avar

ágak között lenge szél suhan

erdő hangja tompa halk moraj

lépdelek szikkadt keréknyomon

próbálok osonni nesztelen

így mormol és lélegzik a föld

alaphangként árad szüntelen

levegőt szív elszürkült tüdőm

szívem nyugodt új ütemre ver

míg emelkedőkön fölkaptatok

sok gondolatom új életre kel

szép pillangó szárnyal szüntelen

fonalán repülve száll a pók

ünő szimatol és továbbsuhan

a távolban fát vágnak tahók..