a tériszonyos gengszter

 2013.08.10.

DSC00008herr tökfej alapállapotban

Volt egy hihetetlenül karakán és önfejű kutyám..négy éve meghalt. A minap egy cipősdobozban arany-fekete fujifilm cd korongokra leltem. Évek óta hevertek ott és régi fényképek mentései voltak rajta. Ezekre írtam ki a képeimet amíg kedvem volt hozzá. CD-t írni lassú és körülményes dolog, manapság pedig eléggé ódivatú. Vettem inkább egy külső backup meghajtót és jól ráfaragtam..

A különleges CD típust kifejezetten képarchiválásra fejlesztették, németországban gyártották. Mivel megfelelően tároltam őket, csodálatosan működtek majdnem egy évtizeddel később is. Nesze nektek huhogó kretének. A számítógép DVD meghajtóját jobban megviselte a beolvasás, a kánikulában melegedett is cefetül, szerencsére külön hűtőventillátora van az optikai meghajtónak. Ha beragadt volna egy lemez vagy elkoszolódott volna az olvasófej lencséje amit orvosolni tudok -igaz a fél számítógép lebontásával- kisebb a baj. Ha az elektronika adja be a kulcsot akkor a meghajtó mehet a levesbe.. Nyöszörgött is szegény mert szinte soha nem használom. Cloudkorszak.

..és olyan képekre leltem amelyekre nem emlékeztem az idők távlatából. Maci -aki régi blogomban még Sumóként szerepel, mert ez volt az eredeti kölyökkori neve- pozőrködik a képeken.

Rendkívűli érzékkel tudott mindenféle heroikus pózokba merevedni ha kamerát látott. Lőttem is egy patetikus-ikonikus Moszfilmemblémaszerű  sorozatot a digigépemmel, természetesen elveszett többezer másik képpel együtt egy digitális infernóban. A régi papírképek és negatívok még megvannak, az anakronisztikus papíralbum talán száz év múlva is megőrzi a képmását. Ki kellene valamit találni a digitális képek tartós tárolására mert mindenféle RAID és backup meghajtókat üzemeltetni és azokra pakolgatni embertelen feladat, az automatikus mentés elméletben nagyszerű a gyakorlatban szemétgyártás. Olvastam egy ígéretes holografikus kvarcüveg alapú archiválásról, nyomassátok hát a technológiát kedves fanatikus japán tudósok :D 

Nem emlékeztem például arra, hogy a Sony Ericsson W550i telefonommal fotóztam a kutyámat. A Nokia 5500-zal készült képek és videók elvesztek. Az egyik filmecskében Maci almát evett egészben, csőrös pofájával aprítva a gyümölcsöt ami önmagában egy külön tanulmány lenne ha fennmaradt volna az utókornak. Eltűnt még az előző számítógépem meghajtójának szektoraiban.

DSC00161a hol van már a vacsorám típusú metakommunikatív kérdést megalapozó szemrehányó tekintet

DSC00164nem látom,hogy beugrott volna a tálamba a kaja ne szórakozz velem! 

DSC00162azt hiszed,hogy átvághatsz banyeg?szfinxként őrzöm táljaim ha kell! 

DSC00163a bánatos éhenveszni készülő kivert kutya című mini-monodráma

Ha vacsoráról volt szó nem létezett se isten se ember. Kora gyermekkori posztraumás sokk maradványa lehetett nála az állandó evési kényszer. Kölyökkorában egyetemista gazdái nem győzték etetni így a Pacsirta utcai szomszédok adományain volt kénytelen tengődni. Szegény három hónapos korára 12 kilós apró jószággá cseperedett. Középkorú kutyaként mesterségesen kellett újra formába hoznom, ami kevesebb vacsorával is járt, hogy megakadályozzam  öreg szívbajos-cukorbeteg hájpacnivá transzformálódását.

DSC00030utálom a mancsmosást és éppen brékelek mert a só jól kicsípte a mancsom

Kondíciónk megtartása érdekében sokat túráztunk, sétáltunk. Volt, hogy télen brutális húsz kilométeres fingtúrára indultunk, ahol én térdig süllyedtem a hóban, ő pedig exkavátorként lépdelt vagy kecskeként ugrándozott.

DSC00032szeretnék már az ágyamban heverészni típusú duzzogás

Domináns kankutya lévén természetesen nem vetette meg a jó bunyót, főleg ha nő is volt a dologban, sok kellemes percet okozott nekem ezzel.. a legtöbb esetben sikerült épségben szétválasztanom a tesztoszterontól és a férfiúi öntudattól duzzadó mellkasú harcoló feleket. Kilenc éves korában egy boxer  félig leharapta a fülét. Sötét volt, hazindultunk, megsimogattam a fejét és véres lett a kezem. A súlyos sérülést csak otthon vettem észre. Az állatorvos ügyesen visszavarta, de Maci agyatlan módon rázta a fejét, féltem, hogy kiszakadnak a varratok. Ezért minden nap átkötöttem a sebet és fülét leukoplaszttal rögzítettem a fejéhez. Csodálatos turbános berber szabadságharcosként pózolhatott pár hétig amíg a seb teljesen meg nem gyógyult. Szerencsére megmaradt a lapátfüle és bársonyos tapintását sem rontotta el semmiféle ótvaros heg. Átokfajzat..

DSC00013lesegetek éppen ki van az erkélyen? 

szárnyasféle rebben biztos vagyok ebben!

DSC00019ugyan mit akarsz már megint,inkább ejtőznék egy keveset 

Macinak volt egy kedvenc játékszigete. Egy polcszerűség ahol mindenféle nyammognivaló és sipolós félszerzetek vártak arra, hogy őurasága hosszas hezitálás után pofájába véve leemelje és megnyuvaszza őket. 

PICT0139.JPEvannak egynémely dolgok melyek komoly és megfontolt döntést igényelnek..

Jó kutya volt abból a szempontból, hogy megtanulta hasznosan eltölteni a magányos órákat. Igaz ennek a tudásnak a megszerzéséhez rögös másfél éves út vezetett egy félig lerombolt lakáson keresztül.

PICT0009nincs jobb dolog egy üdítően kellemes fetrengésnél

Visszatérve a címben foglalt kifejezésre a gengszterséget e fenti pár sor vázlatosan körvonalazta. A tériszony, hmm az egy rendkívül vicces felfedezés volt. Azt hittem, hogy ő is olyan fasza csávó lesz mint Rex meg Mancs mert sokmindenre megtanítottam. Maci nem volt hülye. A pudlis vödörborogatós jutalomfalat megtalálós tesztet röhögve abszolválta amit állítólag csak a pudlik tudnak mert borzasztóan intelligensek. Sokszor játszottam vele szimatost, bezártam az ajtót, elrejtettem valamit és ő megkereste. Természetesen egy gengszterhez méltóan csalt mert leskelődött a katedrálüvegen keresztül. Távolabbra kellett küldenem..

Egyik évben egy új kilátót kezdtek építeni a hegyen, kőalapon, acélfelépítménnyel faácsolatú köralakú tetővel. Rácsos acéllépcsők vezettek a tetejére. Fölmegyünk ecsém mondtam neki és elkezdtünk lépcsőt mászni. A betonlépcsőkkel nem volt baj mert emberméretű mellvéd vette őket körül. Hanem azok a fránya acéllépcsők. Kissé imbolyogtak és fütyült alattuk a szél amitől berezonáltak és földöntúli hangokon fuvolázták az éter zenéjét. Maci huhogni kezdett, megfordult és elszaladt volna, ha a póráz és a hám hagyja. Te gyáva nyúl márpedig fölmegyunk! Nagy nehezen rávettem. Brékelve fölslattyogot mert hűségesen ragaszkodott a gazdájához. Nagyon klassz volt a kilátás körbe.. a visszaút pedig horrorba illő. Egy lépcsőn lefelé száguldó ötvenkilós kutya után loholni burleszkfilmbe illő pofáraesés nélkül..gyötrelmes-emberpróbáló-izzasztó.

b..aljós sötét szárnyon szárnyaltak a percek

csubiszájú néger trombitált egy tercet

mint isten arkangyala jános jelenésben

végveszélyt jelezve trombitálta éppen

agyam parancsára adrenalin szökkent

bámész üzemmódból élesbe átzökkent

testem felkészült a végső zuhanásra

mit előidézhet egy vad száguldó pária

megvadult vörös eb a magastól retten

durva tériszonyát épp mostan értem tetten

mit tehetnék immár száguldok utána

elátkozva küldöm melegebb égtájra..:D

A bejegyzés trackback címe:

https://projectkronos.blog.hu/api/trackback/id/tr215454817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása