Volt egy hihetetlenül karakán és önfejű kutyám..négy éve meghalt. A minap egy cipősdobozban arany-fekete fujifilm cd korongokra leltem. Évek óta hevertek ott és régi fényképek mentései voltak rajta. Ezekre írtam ki a képeimet amíg kedvem volt hozzá. CD-t írni lassú és körülményes dolog, manapság pedig eléggé ódivatú. Vettem inkább egy külső backup meghajtót és jól ráfaragtam..
A különleges CD típust kifejezetten képarchiválásra fejlesztették, németországban gyártották. Mivel megfelelően tároltam őket, csodálatosan működtek majdnem egy évtizeddel később is. Nesze nektek huhogó kretének. A számítógép DVD meghajtóját jobban megviselte a beolvasás, a kánikulában melegedett is cefetül, szerencsére külön hűtőventillátora van az optikai meghajtónak. Ha beragadt volna egy lemez vagy elkoszolódott volna az olvasófej lencséje amit orvosolni tudok -igaz a fél számítógép lebontásával- kisebb a baj. Ha az elektronika adja be a kulcsot akkor a meghajtó mehet a levesbe.. Nyöszörgött is szegény mert szinte soha nem használom. Cloudkorszak.
..és olyan képekre leltem amelyekre nem emlékeztem az idők távlatából. Maci -aki régi blogomban még Sumóként szerepel, mert ez volt az eredeti kölyökkori neve- pozőrködik a képeken.
Rendkívűli érzékkel tudott mindenféle heroikus pózokba merevedni ha kamerát látott. Lőttem is egy patetikus-ikonikus Moszfilmemblémaszerű sorozatot a digigépemmel, természetesen elveszett többezer másik képpel együtt egy digitális infernóban. A régi papírképek és negatívok még megvannak, az anakronisztikus papíralbum talán száz év múlva is megőrzi a képmását. Ki kellene valamit találni a digitális képek tartós tárolására mert mindenféle RAID és backup meghajtókat üzemeltetni és azokra pakolgatni embertelen feladat, az automatikus mentés elméletben nagyszerű a gyakorlatban szemétgyártás. Olvastam egy ígéretes holografikus kvarcüveg alapú archiválásról, nyomassátok hát a technológiát kedves fanatikus japán tudósok :D
Nem emlékeztem például arra, hogy a Sony Ericsson W550i telefonommal fotóztam a kutyámat. A Nokia 5500-zal készült képek és videók elvesztek. Az egyik filmecskében Maci almát evett egészben, csőrös pofájával aprítva a gyümölcsöt ami önmagában egy külön tanulmány lenne ha fennmaradt volna az utókornak. Eltűnt még az előző számítógépem meghajtójának szektoraiban.
a hol van már a vacsorám típusú metakommunikatív kérdést megalapozó szemrehányó tekintet
nem látom,hogy beugrott volna a tálamba a kaja ne szórakozz velem!
azt hiszed,hogy átvághatsz banyeg?szfinxként őrzöm táljaim ha kell!
a bánatos éhenveszni készülő kivert kutya című mini-monodráma
Ha vacsoráról volt szó nem létezett se isten se ember. Kora gyermekkori posztraumás sokk maradványa lehetett nála az állandó evési kényszer. Kölyökkorában egyetemista gazdái nem győzték etetni így a Pacsirta utcai szomszédok adományain volt kénytelen tengődni. Szegény három hónapos korára 12 kilós apró jószággá cseperedett. Középkorú kutyaként mesterségesen kellett újra formába hoznom, ami kevesebb vacsorával is járt, hogy megakadályozzam öreg szívbajos-cukorbeteg hájpacnivá transzformálódását.
utálom a mancsmosást és éppen brékelek mert a só jól kicsípte a mancsom
Kondíciónk megtartása érdekében sokat túráztunk, sétáltunk. Volt, hogy télen brutális húsz kilométeres fingtúrára indultunk, ahol én térdig süllyedtem a hóban, ő pedig exkavátorként lépdelt vagy kecskeként ugrándozott.
szeretnék már az ágyamban heverészni típusú duzzogás
Domináns kankutya lévén természetesen nem vetette meg a jó bunyót, főleg ha nő is volt a dologban, sok kellemes percet okozott nekem ezzel.. a legtöbb esetben sikerült épségben szétválasztanom a tesztoszterontól és a férfiúi öntudattól duzzadó mellkasú harcoló feleket. Kilenc éves korában egy boxer félig leharapta a fülét. Sötét volt, hazindultunk, megsimogattam a fejét és véres lett a kezem. A súlyos sérülést csak otthon vettem észre. Az állatorvos ügyesen visszavarta, de Maci agyatlan módon rázta a fejét, féltem, hogy kiszakadnak a varratok. Ezért minden nap átkötöttem a sebet és fülét leukoplaszttal rögzítettem a fejéhez. Csodálatos turbános berber szabadságharcosként pózolhatott pár hétig amíg a seb teljesen meg nem gyógyult. Szerencsére megmaradt a lapátfüle és bársonyos tapintását sem rontotta el semmiféle ótvaros heg. Átokfajzat..
lesegetek éppen ki van az erkélyen?
szárnyasféle rebben biztos vagyok ebben!
ugyan mit akarsz már megint,inkább ejtőznék egy keveset
Macinak volt egy kedvenc játékszigete. Egy polcszerűség ahol mindenféle nyammognivaló és sipolós félszerzetek vártak arra, hogy őurasága hosszas hezitálás után pofájába véve leemelje és megnyuvaszza őket.
vannak egynémely dolgok melyek komoly és megfontolt döntést igényelnek..
Jó kutya volt abból a szempontból, hogy megtanulta hasznosan eltölteni a magányos órákat. Igaz ennek a tudásnak a megszerzéséhez rögös másfél éves út vezetett egy félig lerombolt lakáson keresztül.
nincs jobb dolog egy üdítően kellemes fetrengésnél
Visszatérve a címben foglalt kifejezésre a gengszterséget e fenti pár sor vázlatosan körvonalazta. A tériszony, hmm az egy rendkívül vicces felfedezés volt. Azt hittem, hogy ő is olyan fasza csávó lesz mint Rex meg Mancs mert sokmindenre megtanítottam. Maci nem volt hülye. A pudlis vödörborogatós jutalomfalat megtalálós tesztet röhögve abszolválta amit állítólag csak a pudlik tudnak mert borzasztóan intelligensek. Sokszor játszottam vele szimatost, bezártam az ajtót, elrejtettem valamit és ő megkereste. Természetesen egy gengszterhez méltóan csalt mert leskelődött a katedrálüvegen keresztül. Távolabbra kellett küldenem..
Egyik évben egy új kilátót kezdtek építeni a hegyen, kőalapon, acélfelépítménnyel faácsolatú köralakú tetővel. Rácsos acéllépcsők vezettek a tetejére. Fölmegyünk ecsém mondtam neki és elkezdtünk lépcsőt mászni. A betonlépcsőkkel nem volt baj mert emberméretű mellvéd vette őket körül. Hanem azok a fránya acéllépcsők. Kissé imbolyogtak és fütyült alattuk a szél amitől berezonáltak és földöntúli hangokon fuvolázták az éter zenéjét. Maci huhogni kezdett, megfordult és elszaladt volna, ha a póráz és a hám hagyja. Te gyáva nyúl márpedig fölmegyunk! Nagy nehezen rávettem. Brékelve fölslattyogot mert hűségesen ragaszkodott a gazdájához. Nagyon klassz volt a kilátás körbe.. a visszaút pedig horrorba illő. Egy lépcsőn lefelé száguldó ötvenkilós kutya után loholni burleszkfilmbe illő pofáraesés nélkül..gyötrelmes-emberpróbáló-izzasztó.
b..aljós sötét szárnyon szárnyaltak a percek
csubiszájú néger trombitált egy tercet
mint isten arkangyala jános jelenésben
végveszélyt jelezve trombitálta éppen
agyam parancsára adrenalin szökkent
bámész üzemmódból élesbe átzökkent
testem felkészült a végső zuhanásra
mit előidézhet egy vad száguldó pária
megvadult vörös eb a magastól retten
durva tériszonyát épp mostan értem tetten
mit tehetnék immár száguldok utána
elátkozva küldöm melegebb égtájra..:D