és úgy merülök mint egy ceruzaelem

bólyákat számolva a túlpartot lesem

csak féltávnál kínlódok megáll az eszem

© reuters

Ismét megúsztuk. Jockey barátomnak ez a tizedik Final Anniversary Edition, nekem a nyolcadik. Az idei átúszást Bear Grylls szívesen beillesztette volna bármelyik műsorába. Dögletes hátszél, összevissza csapkodó méretes hullámok, horgonyon csúszó az úszófolyosó közepét elfoglaló vitorlások, óbégató és parázó vízirendőrök. Három kilométer tájékán elfogyott az üzemanyagnak szánt Petra készítette finom reggeli rántotta csak a nyomai bukkantak fel néha-néha egy jóizű böfi formájában. Amíg viaskodtunk cikkcakkba úszva a balfasz hajósokkal és a disztingváltan tomboló széllel elszámoltuk a kilométerbóját - három helyett kettő - ami kissé odabaszott a kezdeti lendületnek. Jockey piros Danny Trejo kendője egyre távolodott tőlem, mozgáskoordinációm kezdett szétesni, elveszítettem a ritmust, a kezdeti lendületemmel és jókedvemmel együtt. A lekvárabb versenyzők úgy csüngtek a hajókorlátokba kapaszkodva mint a denevérek. Nesze neked motiváció gondoltam a horgonyköteleken valahogyan átevickélve.

Féltávnál vízirendőrök hahóztak a motorcsónakból, később hajósok érdeklődtek nem akarok e kiszállni. Mi van? Talán jobb, hogy nem láttam magam az ő szemükkel mint vizet prüszkölő, vergődve araszoló vizihulla jelölt. A táv felénél még fickósan hasítottam, meg akartam érinteni a kilóméterbójákat, orrbavágni a fülembe dudáló idiótát vitorlása fedélzetre mászva. A harmadik kilométer után a kezdeti lelkesedéből tompult, rezignált, monoton fújtatással-víznyeléssel egybekötött tempózás és az egyre lassuló iram maradt. A negyedik kilométer után az ember már csak az ötös bólyát és a mélyvíz megszűntét jelző bádogot lesi és szeretne mielőbb bizonytalan léptekkel kibotorkálni a térdig érő vízben mint valami szárazföldre kimerészkedő ősi kétéltű az  evolúció hajnalán. A karszalag leolvasásnál szembesültem a rideg tragikus tényekkel: a legelső úszásomhoz képest sikerült egy órát rontanom. Valamiféle groteszk pucércsajfotós Terry Richardson pózba merevedtem a webkamera előtt, összefutottam Balázzsal aki a tavalyi eredményéhez képest szintén rontott egy órát - hála nekem - és elindultunk megúsztampólóra vadászni. Plusz fornettiből peksnackké avanzsált egy darab azaz 1db szilvalekváros sütire, amit a karszalagra pingált keresztért adtak a szarrágók. Nesze neked nevezési díj. Bravos kávéból jól betankoltunk, finom volt és korlátozás nélkül mérték. A bekómálást sikeresen elkerülve, felvettük kevéske motyónkat a zöld sátornál és Petrát vártuk a partmenti vendéglátós soron ücsörögve. A drága lány egy óra múlva befutott és visszaszállította a két enyhén leamortizált titánt a műveleti központként szolgáló nyaralóba. Ezzel lezárult egy vízi kalandokkal teli korszak.

2002-ben a batéi Anteusz és egy hibátlan testű félisten a gyurmaklubban, másképpen konditorájban, egy pillanatnyi spontán agymenést követően elhatározta, hogy életében először részt vesz a Balatonátúszás nevű pszichotikus tömegrendezvényen. Koncepciót is fabrikáltunk: minden különösebb felkészülés nélkül kell elindulni, mert olyan edzettek vagyunk, hogy ez nem okozhat különösebb problémát. Kezdeti botlásként egyszer megkíséreltem a Pollack strand medencéjében néhány kilométert leúszni. A kísérletnek a harmincadik forduló után a parton ejtőző suttyók értetlen ki ez a terminátorcsávó bazmeg kérdése vetett véget. Ezután csak állóképességet növeltünk. Az úszásnemben is viszonylag hamar megegyeztunk: hévizi nyugdíjas faterúszás vízből kiemelt fejjel. Jockey leszervezte a helyszínt ami Rolcsi barátja rokonának fonyódi nyaralója lett. Kidolgoztam a rajtolási logisztikát és a tudományos reggelizés módszerét, ami kalóriadús reggeli elfogyasztását jelentette olyan mennyiségben, hogy lehetőleg az 5200 méteres táv végéig kitartson és ne a halaknak, vadkacsáknak, hattyúknak jusson belőle méltatlan módon. Hajnali kelés, tumultuózus parkolási jelenetek a boglári kikötő környékén, szigorú honvédségi nindzsák és züllöttfejű matrózok, áthajózás valamelyik kotványon révfülöpre, magas vérnyomásos para az orvosi sátorban, az első csobbanás a gázolajos posványba, partraszállás két és fél óra múlva, királykodás éjszakáig. Daliás idők. Mindezt megismételtük hatszor mindenféle időjárási körülmények és vízhőfok mellett. Az egyik évben szeles időben a hideg vízben egy orvos és egy vitorlázó szívleállás miatt meghalt. Akkor szürcsöltünk életünkben először lila szájjal forró teát az egyik sátornál. Hiába voltunk titánkemény túlélőshowmanek a szervezők és a vízirendészet beparáztak a halálesetek miatt. Ezután már csak jóval kedvezőbb körülmények esetén rendezték meg a versenyt. Két hűvös nyáron el is maradt az ikszedik halasztást követően. Sok mindent éltünk meg az évek alatt. Az orrunk előtt ugrott a tóba fekete szemeteszsákba cuccolt ruháival a kezében egy kretén aki haverja úszófolyosó biztosító vitorlására akart feljutni és aki miatt a kapitány a hajózási szabályok alapján visszafordította a kompot az ember a vízben figyelmeztető jelzés leadása után. Láttunk matyómintás vizicsikóst kalpagban úszni. Megelőzött 65 éves mami gumirózsák díszítette rózsaszín úszósapkában miközben félkézzel tempózva beszélgetett. Csajokat skubiztunk bőszen. Egyszer egy révfülöpi bodegában betolt fokhagymás-tejfölös lángos és három kupica pálinka lehajtása után szerettünk volna elindulni, de szándékunktól elálltunk amikor átgondoltuk a tett lehetséges következményeit. A tett halála az okoskodás, Madách mondata örökérvényű. Jockey általában begörcsölt a véghajrában. Volt idő mikor szénné égette a nap a fejem, napokig rejtőztem elefántember módjára felduzatt fejjel apám balatoni házában, kínomban a GI Jane ötvenharmadik ismétlését nézve valamelyik kereskedelmi adón. Okultam a hülyeségemből, azóta kommandós kalapban szállok vízre. Utolsó előtti átúszásomon vízidisznóként rajtoltam a versenysúlyomhoz képest húsz kilóval nehezebben aminek kétszeri elmerülés és kétszeri pihenéssel egybekötött vitorlásba kapaszkodás lett a vége. Szégyenfolt a makulátlan eredményességi listán. Addig megállás nélkül teljesítettük a távot mert ezt kívánta a seal becsület. Minden más megoldás a hitványság jele. Én pedig hitvány lettem. Ezután két átúszást kihagytam és Jockey magányos hősként indult. Idén, pár évnyi punnyadás után kísértem el a tizedik jubileumi átúszása alkalmából. 

© Kelle János

Mi motivált a nyolcadik alkalommal több mint tíz évvel idősebben? Igazából semmi. Rapid hegyi túrázással készültem az igénybevételre, majdnem elértem a versenysúlyom, de a fogyás miatt veszítettem az erőmből és ez meg is látszik az időeredményen. Elillant a kezdeti lelkesedés, nincs már meg az első kihívás izgalma. Kínos kötelességé, rossz rutinná lett számunkra az esemény, egyfajta mazochista fesztivállá főleg a nevezési díj ár- értékarányára gondolva. Lehet, hogy a szervezőknek ez jó, de én már nem érzem azt az eufóriát amit a legelső alkalommal. Előszereteti értékdevalváció vagy mi a ménkű ez. Jockeykám ugye befejeztük? Hacsak Petra vagy Imi nem akar a jövőben indulni és rutinos kísérőre lesz szükségük..