vagy nevezhetném muffmágnes-élményautónak is de ez az elnevezés nem írná le pontosan az érzést amit átéltem, az élmény(ké)t amiben részem volt. Egy szép nyári napon felhívott Gabi, hogy halottam-e már a Lotusról. Miféle kérdés ez? Melyik autóbuzi ne ismerné Colin Chapman autóépítési koncepcióját, a Super Sevent, Roger Moore as James Bond és Richard Gere veszettül jóképű cimbijének Espritjeit (az ultragagyi dumával: befekszik a kanyarba mint Cica az ágyba) vagy a legendás fekete-arany John Player Special F1 versenygépet amivel Senna körözött kezdő korában.

Volna-e kedvem kipróbálni a gyerekkori ábrándjaimban és bimbózó ifjúságom tesztoszterontól túlfűtött vágyképeiben megjelenő sportkocsit?Hogy a fenébe ne! Mintha azt kérdeznék tőlem, megvenném-e kedvenc órámat ha tehetném. Megvettem. Szóval mikor ejtjük meg a találkát? Előző nap este már az alvás is kínkeservesen ment. Hasonlót sok-sok évvel ezelőtt éltem át - igaz ott ellentétes érzelmi töltettel - egy vérszomjas vénhülye mindenki által rettegett szigorlatának előestéjén, amikor álmomból fel-felriadva latin mondatokat mormoltam félig öntudatlanul. Elise lesz a verda- cikázott másnap agyamban a gondolat. Netán a kompresszoros változat- fogalmazódott meg az újabb ötlet. 

Lotus Elise R volt a verda. Black style pack kivitelben. Élénkvörös-narancsmetál árnyalatú. A nyolcágú kovácsolt  alufelnik feketék elöl 16 hátul 17 collosak. Mögöttük pizzaméretű lyugatott belsőhűtésű acél féktárcsák, AP-Lotus és Brembo féknyergekkel. Ütős. Körebjártam  az apróságot. Lapos mint egy levelibéka. British Racing Greenben lehet annak is nézném. Nem is annyira kicsi. Körülbelül kompaktautó méret viszonylag nagy tengelytávval, a négy sarokba kitolt kerekekkel, elöl hátul független felfüggesztésű klasszikus versenyautó futóművel, Eibach rugókkal és állítható Bilstein lengéscsillapítókkal. Lehasaltam és Ed China módjára próbáltam vizslatni az angol mérnökök és szakik közös munkájának gyümölcsét, de a kocsi alján végighúzódó burkolattól nem láttam semmit. Illetve igen, a hátsó diffúzor közepén trónoló nemesacél duplakéményt. 

Zseniális. Gyönyörű. Nem túlzok. Ebben a színben érvényesül talán a legjobban a karosszéria formája. Izgalmas, egymást váltó domborulatok élek és ívek harmonikus összhangja. Mint egy kívánatos széparcú, táncosnőtestű, csodás fenekű igéző lány vagy asszony. Erős birtoklási vágy kerített hatalmába. Beleülni, belesimulni, kipróbálni, hajtani, élvezkedni. A slusszkulccsal kinyitottam a motorháztetőnek nevezett üvegszálerősítésű műanyag rácsot, kitámasztottam és belestem a szűk nyíláson. Keresztben elhelyezett soros négyhengeres blokk kacsintott vissza rám hengerfején Lotus Performance felirattal. Egy 1.8-as VVTI Toyota Celica motorból reszelték 189 lóerősre. A motor mögött a vászontetőnek és alkatrészeinek kiképzett keskeny odú. Megszemlélve a gépészetet visszazártam a fedelet.

Térjünk a lényegre. Némi tornamutatvány árán belehuppantam az előzőleg koppanásig hátratolt karbonvázas Pro Bax címkés versenyülésbe.  Látszik, hogy az angol férfiak nem pigmeusalkatúak - Bernie bácsit kivéve - és önmagukhoz méretezték a belső teret a tervezéskor. Narcissusként azt mondanám szálfa testem úgy ölelte körbe a kasztni mint megszületni kívánó magzatot az anyaméh. Meglepően kényelmes üléspozícióba keveredtem, lábaimnak, karjaimnak, vállaimnak, fejemnek elég hely jutott. Ehhez az autóhoz sajnos konfekcióméret kell. Medvék, küklopszok, trollok, sertésalkatúak és más nem szabványos lények elakadnak az ajtónyílás, aluváz és ülés alkotta akadálypályán. Az utastól -  esetemben Gabi - a váltó doboza választott el. Az utasülés fix(nek tűnt), a benne ülő lábait aluminium trepnin pihentetheti és támaszthat ki egy hevesebben vett kanyar okozta izgalom hatására. A vázszerkezet extrudált aluminiumelemekből ragasztott, szegecselt monocoqueszerű konstrukció, integrált acél ülésrögzítő elemekkel, hátul galvanizált acél segédkerettel. A vezetőülésből körbetekintve kiválóan látszanak a váz burkolatlan szerkezeti elemei. Van némi fürdőkád feeling. Szemlélődés közben felidéztem a régi jól sikerült Opel Speedster reklámot amiben a manus egy kiadós szerpentinezés után az adrenalinlökettől remegve tántorog be egy csehóba, vizet kér a csapostól és a fölemelni készült pohár vízben apró rengéshullámok futkorásznak oda-vissza. A Speedster az egyik legkarakteresebb Opel amit valaha láttam és az Elise féltesója. Azt hiszem ezt nevezik ígéretes kezdésnek.  

Végigpillantottam a két világos hátterű Stack órán, a lemetszett aljú körökben baloldalon a fordulatszámmérő, a tetején trónoló narancs immobilizer visszejelző leddel, alatta a legszükségesebb adatokat megjelenítő lcd csík, jobboldalon a sebességmérő, körülötte visszajelző lámpák sora. A kormány pici, kellően vastag, szépen varott jófogású perforált bőr Momo, amely a markolászó-szorongató tenyérhez simul, a hüvelykujjak a 2-10 óránál kialakított mélyedésekbe kapaszkodhatnak. Közepén a légzsákon Lotus embléma. Az index és ablaktörlő kezelőszervei a szokásos helyen. A világítás nyomógombjai négercsók alakúak, megvilágított csúccsal, ezüst karimában. Balra a motorindító gomb pompázik Atari játékgép-fehérben. A középkonzolon Alpine fejegység, alatta a klíma aluból forgácsolt kezelőszervei. A váltókar selyemfényűre polírozott alugömb. Ennyi. Felszereltség, kezelőszervek letudva. Minden letisztult, végtelenül funkcionális, spártai, csakhogy itt Leonidas helyett a motor ordít a hátam mögül a fülembe. 

Elindultam. Az immobilizert deaktiváltam, kulcsot koppanásig fordítottam, kuplung ki, startgombot megnyomtam. Az indítómotor rövid pörgetése után azonnal életre kelt a gépezet, mérges mélytónusú hörgő hangon adván a külvilág tudtára jelenlétét. A kuplung combos. A váltókar gyűrűjét felhúzva raktam egy rükvercet. A váltókar megvezetése határozott, egy árnyalatnyit hosszú úton és nem könnyen jár. Y fordulóba kezdtem a kormányt tekerve. Ohne Servolenkung. Bicepszből kell elfordítani a széles peres Yokohama papucsokat. Az Elise R nem plázacica sportkocsi vagy versenyautó, hanem egy gyönyörű formába burkolt könnyű kis maszkulin sportgép. Egy jó kondiban lévő férfit is megizzaszt egy kánikulában végrehajtott parkolási manőver. Az erőszükséglet nagyobb tempónál jelentősen csökken a kormányzás direkt, precíz, azonnali visszajelzést adó lesz. Startpozícióba állva toltam egy egyes gangot, kuplung föl, gáz...höööööö..megy mint a szakrament. Nagyjából öt másodperc alatt van százon. Kéjes érzés átélni ahogy ez a könnyű autó meglódul. A motor követelőzve óbégatja a duplakéményen keresztül: még..még..még..nyomd a gázt, tedd a gangot! Raktam egy kettest, megpróbálva minél precízebben szinkronizálni jobb kezem és lábaim mozgását. Vészesen közeledett egy fekvőrendőr. Nincs mese fékeznem kell mielőtt letépi az egész első műanyagkötényt. Szépet bólintottam, a fékerő brutális, a fékpont határozott, a fékerő jól adagolható, bár erősen kell taposni a pedált. Hasztakurva! Indexeltem, kigyorsítottam, váltogattam a sebességi fokozatokat és sittysutty máris egy másik parkolóban találtam magam. Az anyósülés felé Balázs barátom tartott. Gabi átadta a helyét neki, kinek arcán révült földöntúli vigyor terült el. Ügyintézni indultunk. Az Elise meglepően jó partner a városi közlekedésben, kezes, agilis, kiszámítható, viszonylag belátható, bevallom sokkal rosszabbra számítottam. Rugózása a betonkemény jelzővel illethető. Az ember szinte cirkuszi seggszámoló művésszé avanzsál a vezetőülésben. Könnyedén old meg olyan feladványokat, hogy hány párhuzamos nyílás található a csatornafedélen, hány bordát mart az útfelújító gép az aszfaltba, mennyi és milyen alakú kavics hever az úton, a száz forintos melyik felével néz a kocsi kerekei felé, de az apró kellemetlenségek fölött érzett bosszúságot egyszerűen elmossa a vezetési élmény féktelen örömmámora. Elértük úticélunkat és parkolóhelyet kerestünk. Soha nem gondoltam volna, hogy egy mezei parkolási manőver felfordulást okoz egy magyar város életében. Nem, nem én balfaszkodtam szánalmas módon, az Elise vonzotta úgy az embereket mint a szúnyogcsapda borzasztóvibrálókék fénye a szúnyogokat. Közelebb röppentek és szikrázva-sercegve lobbantak el az autótól megbabonázottan. Büszkeségtől feszengve trónoltam a vezetőülésben. 

Balázs elintézete az intéznivalóját és visszaült. A ránkparkoló BMW tulajdonosból most előzékeny gentleman lett aki udvariasan visszatolatott, hogy helyet csináljon. Fiatal csinos lányok mosolyogtak csábosan közben mobillal fényképeztek, tekintetükkel félre nem értehető módon utalva arra, hogy bármikor mellém ülnének legalább egy körre. Jóleső érzéssel nyugtázza ezt egy férfiember, még akkor is ha nem Quasimodo és nem kell hasonló szuperhatékony hatásvadász eszközöket bevetnie az imidzsépítéshez. A parkolóhelyről kiállásból és megfordulásból pompás indiszkréten ordenáré módon gurgulázó gázfröccsös látványosság lett. Az autósokba angyalok költöztek akik földöntúli nyugalommal és derűvel várták a manőver végét. Újabb ügyintézés, újabb parkolóhely keresés következett. Itt a parki fűnyíróember kanyarodott feltűnően sokszor fűnyírótraktorján a Lotus irányába. A rendőrkapitányság közelsége sem indokolta azt a kitüntetett figyelmet amit a járőrkocsiban ülő yardok tanusítottak a parkoló autó előtt és melett elhaladva. A lányok, asszonyok, idősödő és fiatal férfiak vágyakozó tekintete már nem is okozott meglepetést. Érdekes módon irigykedővel nem találkoztam, az Elise szépsége, kecsessége, a megszokott utcaképtől elütő szokatlansága inkább csodálatot, elismerést váltott ki. Tisztelt Tervezők! Meglengetem sapkám és fejet hajtok mint Niki Lauda a kiemelkedő teljesítmény előtt. A Lotus Elise nem visszataszítóan drága és arrogáns sportkocsi amiből egy kedves antipatikus tulajdonos száll ki méregdrága ruhát és napszemüveget viselve, hanem viszonylag elérhető és megfizethető puritán vegytiszta sportgép. 

Fekete esőfelhők gyülekeztek az égen, ezért preventív céllal jobbnak tűnt feltenni a vászontetőt. A riasztóval néha meggyűlt a bajom, párszor indokolatlan vijjogásba kezdett. Örömmel nyugtáztam, hogy szívem újdonsült csücskének vezetőülésébe senki nem fog Thomas Magnum módra belehuppani és egy kövérgázadás után gavallérstarttal kilőve elhúzni. A két tetőmerevítő műanyag elem felhelyezése gyerekjáték. Ezután némi technikai érzékkel már kiagyalható a vászontető behelyezésének módja. Kigöngyölni mint a vetítővásznat, figyelni az oldalanként két-két zsanérra klatty-klatty, bepattant az egyik oldalon, átmenni a másik oldalra, a vásznat enyhén kifeszíteni klatty-klatty és készen is vagyunk. Pillanatok alatt szarrá áztam volna ha mindezt záporban, zivatarban kísérelem meg. Az utastérben diszkrét felirat tudatja a tulajjal, hogy ocsmányabb időben beázhat az utastér. Hardtop is necessary or better told it is essential - mondaná erre a bölcs angol lord. 

Balázs elintézte az ügyeit és visszafurikáztam őt a kiindulási helyre. Fülig érő szájjal szált ki. Ezután Gabival kocsikázni mentünk. Egy félreső útmenti parkolóban elkészítettem a képeket és egy nagyobb kört tettünk meg közúton. Mit mondhatnék még. Hogy átérzem és megértem Dínó euforikus örömét amikor Ámerikában vezette a vasat. Jól tette a fiatal repülőgépszerelő gyerek, hogy összegürizett magának egy Lotust. 

Non plus ultra, a tökéletes útfekvés, a háborítatlan, közvetlen vezetési élmény, az azonnali kormányreakciók, a legkisebb gázadásra is harapó pörgős japán négyhengeres motor összhangja és csodálatos egyvelege amelyet egyetlen más utcai autóban sem kóstolhattam. Az aszfalt fölött pár centivel rongyolni semmihez sem hasonlítható - enyhén klausztrofób - mámoros érzés. Luke Skywalkerként hasítottam a Tatuin homok- és kősivatagában. Aki már belekukkantott az Öreg Tóth biposto Osellájába, vagy egy Le Mansi prototípus vezetőfülkéjébe, lehet némi fogalma az ülések elhelyezéséről. A haladás, gyorsítás, lassítás, kanyarvétel egészen más dimenziókat nyit meg a sofőr előtt. A kormányt forgatva az embernek olyan érzése van, hogy egylényegű az autóval, annak a része, direkt irányítója, azonnal érez és érzékel minden rá ható erőt. Itt működik a hátsó fertályba épített giroszkóp és gyorsulásérzékelő. Nyitott tetőnél szénné éget a nap, nagyobb tempónál a hajat szélvihar szaggatja. Jaj a parókának, messze száll a tomboló orkánban. A közúti forgalomban magától értetődően nem feszegettem a határokat, józan eszű ember nem állatkodik egy még nem ismert középmotoros sportkocsival. Szépen szteppeltem a pedálsoron és ütemesen lóbáltam a jobb karomat, tekergettem a kormányt. Az Elise hatodikban is élvezetesen húzott, a kifulladás legkisebb jele nélkül falta az utat. A motorból 200 km/h fölött valahol hússzal fogy ki a szusz. Ha a világból kihajtottam volna vele és vonyítva zuhantam volna a semmibe a Föld pereméről az se zavart volna. Visszafelé megtankoltunk egy kútnál. A fogyasztás elfogatható mértékű egy könnyűépítésű (860kg) és viszonylag erős sportkocsihoz képest: 7-13 liter. A sofőr ólomlábú vezetési stílusa nagymértékben befolyásolja az előbbi adatot.  

Colin Chapman csodalény, kanfasztikus autótervező lángelme. Volt. Megvilágosodásom után ez a kijelentés még egyértelműbb tartalmat hordoz. Imába foglalom hát mindazok nevét akik szellemi örökségét továbbviszik és elérhetővé teszik a huncut autószerető közönség számára.