miért kísérted sziklatestem esztelenül balga
van fogalmad mennyi társad hever széjjel halva
érzed e már roppant erőm mi téged hóba sújtott
ellökhettél pár kezet mi segítséget nyújtott
jégsírban hagytad heverni ifjú erős társad
elhagyott a kitartásod tönkrement a lábad
kristálykönnyet hullat érted elátkozott égbolt
gondolj most a családodra csodálatos szép volt
vacoghatsz most csontig fagyva gyilkos éji szélben
csalatkozhatsz rimánkodva csalfa vak reményben
ember nincs ki segíthetne oly messze a tábor
ritka levegőm ködében kínoz most a mámor
figyeld szavam esztelen lény nem több amit kérek
tekints vissza éltedre lásd mit mutat a mérleg
megérte az áldozatot hogy mindezt így megélhesd
fejlődtél sok hódítással önmagadhoz képest
sirattál e tiszta szívből elpusztult barátot
néztél asszonya szemébe láttad amit látott
gondolkodj a válaszokon míg gunnyasztasz a hóba
sziklarésbe csákányt verni hitted férfimóka
kemény voltál mindig éhes erőn felül másztál
kapaszkodtál egyre feljebb bár lihegtél és fáztál
a csúcsra érve lenéztél a végtelen vad tájra
azt gondoltad hópárduc vagy a hegyek királya
elmondom hát ki az úr itt hatalmam most érezd
sok időd lesz meditálni elmélkedj s ne kérdezz
roppant erők gyűrtek régen egyenest a légbe
sziklacsipkés ormaimmal hasítottam égbe
mementónak teremtettek idők tanújának
oly dolgokat átéltem mit gyarló sosem láthat
szellemem mind tisztelik az itten lakó népek
miért kísértettél engemet mindössze ennyit kérdek..