ősi belsőségkommentem még a TC fénykorából
amikoris PálóczPistá a tigristankról értekezik
eszembejutott, hogy vannak hasonló vackaim
sajnos semmitsem veszített az aktualitásából
Lángvörös tűzfüggönnyel kicsipkézett alkony
a Pokol kapujára néző halálthozó balkon
izzó torkolattűz messzire világlik
éhező sváb baka otthonába vágyik.
Hosszú út mögöttük a dicsőséges géppel
együtt lengetett kart az elvakult néppel
Panzergrenadier lett vérre szomjas falka
hitt a háborúban volt akkora marha.
Ruhája merő rongy sár s olaj mocskolja
nincs mellette anyja ki jól ledorongolja
tönkrement a váltó egy alkatrész hibázik
a cudar orosz fagyban csupasz keze fázik.
A Szörnyeteg elsüllyedt a félig fagyott sárban
nem dübörög Maybach a vadidegen tájban
Ó bassza Heródes - káromkodva tombol
Nem lelek megoldást - szédeleg a gondtól.
Rádiósercegés Herr Kommandant hangol
Sepp a Tigersofőr eszét vesztve gangol
Te tohonya tetű mocskos szemétláda!
Moment mal Kamerad-Kommandant kiáltja.
Jupp a töltőlegény a motortérhez mászik
arcán rút feszültség és aggodalom látszik.
Mit teszünk most Haasie nyomulnak előre-
nadrágja térdénél kilátszik koszlott bőre.
A nyírfaerdő szélén egy tisztásra kilesve
úgy áll a Kwk mintha Wotan szerve lenne
tanácstalan ülnek összezárva bajban
egyenként tépnék ki fejükből mi haj van.
Kommandant köhécsel keresztjét simítja
kiváncsian várnak mi lesz a gondjuk nyitja
-Uraim, bajtársak sok kalandot éltünk
eljött most az idő, hogy mind révbe érjünk.
Wolfram nem mozdulhat a váltó hibája
beragadva várunk a hitvány orosz sárba.
A front közeledik a ruszkik túlerőben
nem sok menedék van e csodás erdőben.
Kétes hírnevünknek és ruhánknak hála
az ellenség földjén nem lelünk barátra.
Föl fognak koncolni vagy élve elégünk
elég egyértelmű nem lesz dicső végünk.
Egyet tehetünk most beszállunk a gépbe
megmutatjuk nekik mi Walhalla zenéje-
merev arccal nézett szeme hideg tűzben
-bizony kedvem lelném egy stuttgarti szűzben-
hangosan szipogva ki-ki helyére mászott
Táncra tanítjuk majd a tetves szláv világot-
trágár bakanótát dudorásztak halkan.
Bárcsak lehetnék most a jó meleg hallban
naplójába végső cirkalmas sorát rótta
a szikár arcú ravasz páncélostiszt róka..
Juráááá-üvöltötték töméntelen népek
a betankolt vodkától félrészegen léptek
körülöttük mentek a fürge szovjet tankok
kezükben a fegyvert lóbálták mint lantot
a muszka legények mint felajzott horda
szaladva indultak a háborús pokolba
ekkor a semmiből iszonyatos zajjal
Wolfram vad dörgése keveredett jajjal
üres hüvely csengett töltött Jupp a töltő
..és azóta eltelt egypár emberöltő
a kiégett roncsot zöld moha takarja
egy kisfiú meglátván a fejét vakarja..
