az ezüst érdekes fém. Keményebb mint az arany, de kisebb az anyagsűrűsége, nagyjából ugyanaz az olvadáspontja, de oxidálódik és kevésbé ellenálló a környezeti hatásokkal szemben. Sokat kísérleteztem ezüsttel. Öntési eljárásokon, háztáji öntőberendezéseken és öntvényeken agyaltam. Légbuborékok, öntvényhibák, hevités, formábaöntés, hűtés, viaszveszejtéses eljárás, forgácsolás és anyagmegmunkálás, polírozás.. meghasonlók jártak az agyamban. Az ezüstművesség szép szakma. Igazából annyi szakma fortélyait kellene elsajátítanom, amire több emberélet sem lenne elég. Szerettem volna fasza nyakláncot, meg gyűrűt készíteni. A mesterek vagy azt mondták lehetetlen vagy aranyárat kértek. A C[ore]V[isual]E[ngine] már virtuálisan materializálta a motyókat, fejben láttam minden szögből, láttam a formát, a kapcsokat, a kialakítást.. csak realizálni kellett volna. Aztán az élet összehozott Zoránnal egy jugoszláv háború elől idemenekült ötvössel. Beszélgettem vele és formába öntötte nekem az általam kiagyalt öntvényt amibe került 925-ös/1000-es törtezüst, törtarany és némi réz amitől keményebb lesz az ötvözet. A hamuszürke lekerekített oldalú hasábalakú pálcikákat aztán elvittem Gyulához az exurános aranykezű lakatoshoz aki bazinagy urános ódon műszerészesztergagépén leszúrta [ha jól emlékszem a kifejezésre], vagyis lyukasközepű egyforma tömböcskékre esztergálta a tömör öntvényt. Kiagyaltam a zármechanizmust is saválló acélból mart menetes siklócsapágyas hengerek képében. Csóválta egy kicsit a fejét de faszán megcsinálta.. igaz kellett neki vinnem egy ultrakemény megfelelő méretű csigafúrószárat ami elbír a savállóval.. Folyton házi pálinkával kínálgatott aminek már az illata is olyan volt mintha MosEisley valamelyik hangárjában főzték volna gépolajból. Mindenestere magát olajozta vele rendesen.. Isten nyugosztalja..
..kezemben volt egy marék nyers izé amiből kéziszerszámokkal kellett nyakláncot varázsolnom. Műszerészreszelők, különféle csiszolóvásznak és papírok, apám egyik nagylelkűségű rohama után rámtetsált fordulatszámszabályozóhibás Einhell dremelgép voltak a szerszámaim. A láncszemek furataihoz ki kellett találnom egy tükörpolír technológiát. Svájci fogorvosi fúrószár lett a megfelelő eszköz hozzá. És nekiálltam.. Klassz volt, szerettem faszkolódni.. minden ujjbegyem fekete volt és szinte elkopott a sok csiszolástól-polírozástól. Amikor minden alkatrész elkészült kevlárzsinórra fűztem fel, meghatározott sorrendben.. plusz kiagyaltam egy tartós-masszív végzár kialakítást. Senkinek sem volt ilyen nyaklánca, 100g fényes, tömör spéci ezüstötvözet.. Jampiztam vele rendesen bulikban, utcán, meg főleg nyáron a strandon.. büszke voltam rá.. két kezem munkája volt.. A rusztikus hochglanzpolier visszatükrözte a napfényt és csillogó földöntúli dicsfénnyel vonta be nemes férfiarcomat.. volt mivel páváskodnom a csajok előtt.. a menőség prosztó illúziójával biztosan.. [danbilzerianmércével mérve] :⊐:⫐
Az igazi alkotó elme nyughatatlan.. ami eddig minden idegszáladat lekötötte kisvártatva megszokott érdektelen kellékké avanzsál és te új megoldások/lehetőségek felé fordulsz..
Ha előre akarsz lépni ezen az úton egy pulzáló neutroncsillag energiáját kell magadba sűrítened és a kilátástalan/ihlettelen időkben azzal hajtanod az impulzusgenerátorodat.. Mert ha nem nyersz inspirációt/energiát.. alkotó emberként elmerülsz a mélysötétben.. Innen már kurvanehéz újrabootolni.. sokakban örökre kialszik a láng, másokban gyémánthamuvá szelídül és ún. átlagéletet kezdenek élni amibe vagy belehüjülnek vagy megszabadulnak előző énjüktől.. és van aki szimbiótaként egy másik lánglelkűből nyert tűzzel képes főnixként újjáéledni.. legyen az múzsa, szerető, barát vagy egy asszony személyében mindhárom..
Ezért zavar az olyan fogalmatlanok értékítélete akik egy kibaszott gombostűt sem képesek megtervezni de megítélik azok munkáját akinek még a fingjával sem vehetnék fel a versenyt.. yes we live in the 21st century fuckyeah.. Nos nemtagadom nemegyszer bennem is felbukkan[t] ilyen hitvány ugatóbug.. :⊐
De.. vannak kétségbevonhatatlan, kritikán felülálló életművek.. amelyek esetében nincs miről ugatni mert egyértelmű és kézzelfogható az eredmény.. Tökmindegy, hogy teammunka a valódi tehetség és egyéniség átjön, vagy ahogy örökbecsű Charlienk jellegzetes orgánumával a füledbe susogná 'az igazi tehetség mindig utat talál magának..'
