ez most kemény lesz..

nézem a szaladó lángoló elenfántborjút és az anyját ábrázoló díjnyertes fényképet.. látom a háttérben menekülő férfiakat és a kiselefánt felé repülő tűzgolyót a kép balszélén.. Indiában az ázsiai elefánt szigorúan védett faj, de útjában áll az egyre szaporodó embersereg terjeszkedésének ami állandó véres konfliktusok forrása.. Harc az élőhelyért. Teljesen egyértelmű melyik fél lesz a vesztes ebben az elcseszett háborúban. Feldühödve szívem szerint radikálisan kezelném a problémát.. a tömegre irányított GAU gépágyú egy Leopard 2 alvázra szerelve, acélmagvas 30mm-es lőszerrel -a szegényített uránmagvas változat ide túlzás lenne- rövid kaszálás 15 fokban jobbra-balra, a trancsír felégetése napalmmal, majd kotrógépekkel talajtrágyává alakítása ami később kiválóan hasznosítható egy újraerdősítési programban. Mellesleg az ott kísértő elkárhozott lelkek babonája megakadályozná a többieket az erdőirtásban. Ha tudsz jobb és humánusabb megoldást.. Csakhogy maga a szituáció nem vicces. Az ostobaság pestisszerű terjedése kezelhetetlen. 8-10 gyerekes analfabéta családokat miként tanítassz tömegesen betűvetésre, hogyan magyarázod el egybiteseknek, hogy ha sáskaként élik fel élőhelyüket nem lesz mit enniük. Hogyan tanítod azt akinek gyakorlatilag nincs esze, megérti-e, hogy a szex nem unaloműző tevékenyég és születendő gyermeke szintén nyomorban fog tengődni. A sáskák tömegesen elpusztulnak a sáskajárás végén de az emberek továbbvándorolnak mindent felprédálva.. A kínaiak időben kapcsoltak anno egykeprogramjukkal, kínai módszerekkel végrehajtva a KKP-ukázt. Tudósíthatsz értelmetlen háborús konfliktusokról, piedesztálra emelheted a szenvedést és totemként körbehordozhatod a világban, hogy lássák milyen fasza haditudósító vagy mert képeiden megmutatod az embertelen pusztítás és nyomor kendőzetlen nyers valóságát. A végtelen emberi ostobaságnak emelsz oltárt.. és ez elkeserítően tragikus. Ugass le bátran, szólíthatsz úgymond megmondóembernek.. gondolkodó ember vagyok akit állítólagos fejlett szellemi képességei emeltek ki az állatvilágból. Aztán körbenézek és megkérdem magamtól.. Valóban? Tényleg olyan fejlett népség vagyunk ahogy azt megingathatatlan meggyőződéssel hisszük? És a kétség halvány parázsszikrája készül lángralobbani agyamban. Nem tudom mi a jó megoldás. Hawking azt mondja kollektíven vándoroljunk 4 fényévnyivel odébb.. Faszság.. 

Érettségi után abszolút idealistaként indultam el a felnőttlét rögös útján. Felvettek egy főiskolára ahol a nemek aránya a fiatal nőstényhorda kontra katonaság elől menekült maréknyi ifjú leosztásban alakult. Gólyatábor után a szigorúszemüveges szigorúkontyos kollégiumigazgatónő magához hívatott és közölte, hogy kitilt a kollégiumból mert a lányok nagyon felbolydultak érkezésem láttán és nem szeretné ha bármelyikük teherbe esne. -Ööööööö mi van?- lestem mint a lukinyúl, majd egy panelalbiba hurcolkodtam ahol egész nap Lokomotív GT szólt. Lakótársaim Presserimádó retróarcok voltak. Aztán elkezdődött a tanítás erősen felturbózott főgimnáziumomban és kísértés kísértést követett. Koedukált testnevelés alkalmával előttem hajolt le két lány tornacipőfűzőt kötni úgy, hogy gömbölyű feneküket és domborodó nagyajkaikat hosszúhosszú másodpercekig csodálhattam rövidszárú stressznadrágukon keresztül. A menzai ebédet csivitelő lánytársaságban költöttem el. Nyelvtanórán évfolyamtársnőm a gyakorlatot úgy abszolválta, hogy áttetsző poliamid futónadrágba és tangabugyiba bújtatott ölét a pad széléhez nyomva előre hátra hintázott. Az állítólag láncdohányzás miatt féltüdejű nyelvtantanár magából kikelve oktatta ki a kolleginát, hogy nagyon reméli hospitálás alkalmával a kisiskolás lurkók előtt nem ad elő hasonló mutatványt. Lányok sétálni hívtak a Petőfi-szigetre.. Szulejmánéletem lehetett volna igen komoly há(ür)remmel.. és most valószínűleg többszörösen elvált többszörös apuka lennék.. Ha rendszeresen olvasol sejtheted a végkifejletet. Már akkor is jellem voltam, otthagytam a főiskolát :D Kisvártatva bevonulhattam katonának. Gimnázium óta többször soroztak. A hadkieg. Vitéz Dancsházi Lőrinc vezetésével semmiképpen sem akart lemondani egy daliás ifjú honvéd hazaszolgálatáról. Sok utánajárással elintéztem, hogy gyerekkori rendszeresen kiújuló deréksérülésem miatt B minősítéssel kezdjem meg sorkatonaévemet Kanizsán egy elsővonalbeli gépesített lövészdandárnál. Ez háborús konfliktus esetén azonnali harckészültséget és frontszolgálatot jelentett. Abból pedig nem volt hiány déli szomszédunknál. Paráztak rendesen a tisztek még a HáKáoSz szó egyszerű említésére is. Szerencsére sorozáskor felmért képességeim miatt nem a nyúldesszanthoz hanem a csapatlégvédelemhez osztottak be felderítőként. Amiért akár hálás is lehetek, mert kimaradtam egy csomó vérnyúlkonfliktusból. Alapkiképzés után Kaposvárra vezényeltek továbbképzésre, hogy elsajátítsam az erősen elavult haditechnika kezelését. Makulátlan ifjonti világképem alapjai ezekben a napokban kezdtek rogyadozni. A modern számítástechnikát tanult csávó küzdött a hatvanasévekből származó ruszki elektronikai rendszerekkel. Az addig túlnyomórészt galamblelkű baka először találkozott a végtelen emberi primitívséggel és kegyetlenkedéssel. Kitelepüléskor egy ötvenkilós, a hiradástechnikai berendezéseket árammal ellátó benzinaggregátot kellett felpakolni a PU12 BTR tetejére. Szépen leamortizáltam a derekam és ideiglenesen betegszabira küldtek. Kanizsára visszatérve az ÜTI távirattal várt amiben anyám tudatta, hogy szeretett nagyanyám Mindenszentek napján meghalt. Az ütegnél ekkor már szemét szimulánsként könyveltek el a tisztesek. A katonaorvos rendszeres iontoforézis kezelést rendelt el vagyis diclofenac kenőcsöt nyomattak egyenárammal a derekamba. Ilyenkor az enyhén nácisztikus nővérke mindig teljes kakaóra kapcsolta a terápiás gépet. A körletben aztán hüledeztek az öregek a nagy vörös folt láttán, mert a tisztesek természetesen mindig ellenőrizni kívánták a kezelés hatását. Az öregek állandóan fáztak -különösen egy szétszteroidozott ragyáshátú pesticsóka- ezért málhazsákszámra hordatták velünk a tüzifát a raktárból, hogy floridai klímában élvezhessék a későőszi semmittevést. Valamivel előbb egy százados jelent meg az ütegparancsnokomnál és közölte vele, hogy ezentúl nála fogok dolgozni írnokként. Parancsával felülírta a többi tiszt szándékát, mert ütegírnoknak, zászlóaljírnoknak és egy közeli őrszázad írnokának is el akartak hurcolni. Innetől kezdve csókosgeciként aposztrofáltak holott soha életemben nem láttam azelőtt az egyébként nagyon rendes palit. Munka után rendszeresen fókázhattam és szorgalmasan hordhattam a tüzelnivalót. A fejlett intellektusú öregek mindig megtalálták a szivatás és megalázás legkülönfélébb módjait. Ha beintettél a feljebbvalód -egy tizedes vagy zászlós- adott parancsot.. parancsmegtagadás, bunyó esetén hadbírósági szankció terhe mellett. Irodai munkám nagyrészt főnököm nyomozati tevékenységének segítéséből és rendőrségi, ügyészségi, bírósági idézések személyes kézbesítéséből állt. Optikám miatt őrszolgálatot nem kellett adnom -az éleslövészeten elért 8-9 pontos célzott lövéseredményeim ellenére amit nagyban befolyásolt a szerencse, fegyvermesteri hozzáállás és fegyverem karbantartottsága- ez egy újabb feketepont volt a bunkóbrigád szemében. Mondjuk jobb is mert bevonulásom előtt egy baka simán fejbelőtte őrtársát AMD-vel. Őrségváltás után, kitárazáskor többször keresztüllőtték az épület falát egyes nagytudásúak ezért Popej ezredes laktanyaparancsnok elrendelte, hogy a tárban az első tölténynek mindig vaktölténynek kell lennie, ezzel megakadályozva a gázdugattyú hátrasiklását és a gépkarabély automatikus újratöltését mert a bunkó nemegyszer fordítottan tárazott, előbb csőretöltött aztán vette ki a tárat. Egy napon amikor már túl voltam néhány esti felmosóvödör rámrugáson Mészáros főhadnagy írnoka elkísért az ütegparancsnoki irodába. Szigorú, kárörvendő tekintetű tisztesarcok vettek körül, nomeg a főtörzs és maga könyörtelen főhadnagy. Képeskönyvet vett elő, komoly haditechnikai írást. -Most szétszivatjuk ezt a kopaszgeci gyíkot- láttam a tisztesek szemében. -Mi ez?- bökött egy vadászgép homályos fényképére a főhadnagy, magyaros bajsza haptákban, villámló tekintete rámszegezve. A hangulat gyászosan feszült volt pont mint kivégzés előtt vagy mint évekkel később egy különösen ocsmány szigorlaton. Bemondtam a repülőgép típusát. A faszi meglepett arckifejezéssel lapozott, készségesen soroltam a válaszokat. -Honnan tudom mindezt?- csattant fel. -Gyerekkorom óta érdekel- válaszoltam. Visszamentem a körletbe és üvöltözést halottam az ütegparancsnoki iroda irányából. Büntetésként az összes tisztesnek le kellett vizsgáznia pár napon belül a könyvből, vicces volt nézni ahogy félhangosan motyogva magolnak. -Isten nem ver bottal- mondta mindig hívő katolikus de templomba nemigen járó nagyanyám. Tényleg nem.. ennél sokkal kifinomultabbak a módszerei :D Attól kezdve valamiféle tisztelet kezdett övezni és a szivatások is elkerültek. Aztán eljött az öregek leszerelésének napja, amikor minden öreg elbúcsúzott tőlünk kopaszoktól de előttevaló éjszakán két félnótás gázolajjal lelocsolta és felgyújtotta leszerelőtársukat Kriston honvédet. Szerencsétlen lángolva-csapkodva ugrott le a kincstári ágy fölső szintjéről -ami a kopaszok és csicskák helye a hierarchiában- és visítva szaladt a fürdőbe. Másod-harmadfokú égésekkel vitték kórházba. A visítva lángoló kiselefánt és a visítva lángoló baka látványa ennél a pontnál kapcsolódik össze és most itt kellene okfejtenem egyet a határtalan emberi kegyetlenségről. Nem teszem.. Az előkészületektől kezdve mindent láttam mert felébredtem a bunkóbajtársak (társtettesek) orkröhögésére. És nem akadályoztam meg, mégcsak terhelő tanúvallomást sem tettem rájuk. Néma cinkosukká váltam eképp.. Talányos az emberi psziché. Büntetlen előéletük miatt a katonai ügyészek nem akarták bűnözői karrier felé terelni e félnótásokat egy szigorú szabadságvesztés indítványozásával. Nem tudom, hogy tanultak-e tettükből. A jámbor, viktimológia tankönyvbe illő személyiségű Kriston honvéd testén gondolom örökre megmaradtak az égési hegek. Télen megszüntették Mészáros fhdgy. ütegét. Levesbe ment mindenki. Öregként a nyulakhoz kerültem de továbbra is Kiss százados irodájában dolgoztam hétköznaponként. Az első század cigány honvédekből állt, Fekete Seregnek hívta őket a laktanyai szleng. Lightosabban telt a szolgálat, csellóztam vagy ügyeletet adtam hétvégenként.. az öregek ilyenkor telefonon hivogatták a kopaszokat magukat ÜTI-nek kiadva. -Álljon vigyázzba ha velem beszél!- ordították a telefonba és az istenbarma bakancsa sarkait egymáshozcsapva tényleg kihúzta magát fülére szorítva a fekete bakelit telefonkagylót. Egy rettenetesen hideg koratavaszi éjszakán -szolgálatban- a dupla fűtéscsőnek támaszkodva állva aludtam, az ÜTI röhögve lépett be a vizesblokkba kisdolgát intézni. Soha nem fáztam, éheztem, jártam annyit rongyokban mint akkoriban. Azelőtt fogalmam sem volt milyen az atkacsípés. Télen rendszeresen szénportól feketéllő orrlyukakkal ébredtünk az ötfokos körletben. A Honvédség csóró volt, bakák és tisztek egyaránt loptak a laktanyából. Az Uralok, Zilek, Dakok, Gazok, Uazok, T55-ösök, BTR 60-asok és PSZH-k üzemanyagától kezdve az M-zárolt Geiger-Müller számlálókon, gázálarcokon, szolgálati zubbonyon, nadrágon, derékszíjon, sátorlapon, 14,5mm-es géppuskatöltényen keresztül a bakancshegyekig bezárólag mindent vittek ami mozgatható. HáKáoSz elrendelésekor ezért még a fele gépjárműállomány sem tudott elindulni a mozgosítási gyakorlati tervben kijelölt helyére. Belekóstoltam egy kicsit a cigánykultúrába is, délutánonként vizesblokkbazseválást hallgathattam -doktor gyógyítsd meg a szívem drágádoktor gyógyítsd meg nekem volt a kedvenc slágerük- megtudhattam, hogy több különböző népcsoportra osztják magukat, több nyelvjárásban beszélnek és az oláhokat a többi kaszt nemnagyon kedveli. Oláh őrvezető ennek örömére egy vödörbe szart a körlet közepén majd takarítást rendelt el, így tanítva móresre katonatársait. A seregben verekedtem először sittesekkel élesben. Kéthetenként eltávkor pedig végigstoppoltam a fél országot hazáig, kopogós prolietiléntalpú kimenős tiszacipőmben, kimenőegyenruhámban, kimenős bocskaisapkámban bandukolva hőségben-esőben-fagyban vártam a jó fuvart az országút szélén. Parfümillatú csinos szőke nő vitt haza Karácsony előtt, MX-5-ben királykodó amerikából hazatelepült szívsebész, Swiftben rettegő családja kérése ellenére veszettül száguldozó orvos, fehér dízelasztrában területi képviselősködő volt vivóedzőm, melósok, Liaz kamionos, lpgszagú durrogó-betegeskedő hathengeres motorú VW LT-t vezető maszek, mindenféle úrvezetők.. jobban jártam így mert a szombathelyi gyorson rendszeresek voltak az ittas balhék melyeknek legtöbbször a váposok vetettek véget. Kalandos hónapok voltak.. és egy értelmetlenül elbaszott év ami örökre megváltoztatott. Kiábrándultabb, csalódottabb és agresszívebb lettem. Elveszítettem ártatlan jóindulatom és a bölcsességbe vetett hitem..