hunc ego hominem.. köszöntelek jános

a fejemet töröm elmém még homályos

szép szavakkal kéne regélnem most rólad

nem csak jegyzőúrként koptattad a tollad

stílusod tán fennkölt s avíttas e korban

vérnősző baromként a kibernyomorban

ki vállaidon állva kék horizontot kémlel

sáros cipőjében lábnyomodban lépdel

csak pofáját tépi mint toldi gőgös bátyja

nem lesz országunknak íly költőcsodája

sokan születtek még hitvány költőfélék

költő félistenek elmeroggyant rébék

vad démonokkal küzdő költőóriások

minnyájukat sújtá ősi magyar átok

balladára tojtak mit pengetett a lantjuk

közadakozásból tán lehetett sírhantjuk

veszett macskákra lőtt csendőrtiszt a lakban

hol halott költőnk hevert enyészett alakban

a nemes reformkornak lehettél szülötte

mit darabokra zúzott a forradalom ökle

elnyomásból harc lett szabadságunk bukta

számüzetés várta mindazt aki tudta

hogy a bosszúszomjat hosszú béke váltsa

már nem tartottál velünk e kurva világba

két háború terror megváltozott minden

nincsen józan jegyző ki fontolásra intsen

habzószájú pribék csaholt ordasmódra

fosztogatás kínzás rémuralmi móka

bűnról s bűnhődésről írtál balladádban

sok zsarnoki tettről a csendes magányban

józan nyugodt élted irigylője lennék

bölcsességkelyhedből tenyerimmel vennék

hej ha minden honfid hallgatna jó szavadra

s egymást nem követné mindenféle banda