a szokásos cloudporn nyitóképpel köszöntelek kikelet. Tíz napja még hó borította a hegyet, amit újabban körbejárok. Drámai a változás. A hó eltűnt mint fegyverkovácsné szépsége a Villon balladában.. nem Faludy György tolmácsolásában.. az övével valamiért sohasem tudtam azonosulni.. :D Érdekes módon a hosszas esőnapok nyomai is nagyrészt eltűntek. Nagyobb sárra számítottam. Csodaszép szerény ritkaszövésű hóvirágszőnyeget kaptam cserébe és hűvös langymeleget. Tavaszhozó - talán délnyugati - szelet.. új bőséges szotyiabrakkal megrakott igényes madáretetőket. A cudar télben volt is okuk látogatni a faépítményeket a piciny szárnyasoknak. Volt idő amikor kivágott szegényes petpalack etetőkből csipegették az elemózsiát. Most helyre kis luxuspecókban élvezkedhetnek kedvükre. Lenyűgöző látvány. Nagy türelemmel, mozdulatlanul várva a madarak éhsége felülkerekedik bizalmatlanságukon és lopva villámgyorsan elcsennek egy-egy falatkát.

Kinőttem kedvenc fényképezőgépem.. Minden fényképező ember életében eljön ez a pillanat: erősen érzed a technikád korlátait és elérkezik a váltás ideje. Sosem volt tulajdonomban csúcsgép. Egy klasszikus fotósmondás szerint mindig a kezedben lévő fényképezőgép a legjobb. Rengeteg igazság van benne de mégsem. Ha nem fejlődök tudásom határát sem tudom feszegetni vagy átlépni. És nem tudhatom hol találom amíg nem látom. Apropó újabb felvirágzását éli a film. Régi gyártók új filmgyárakat létesítenek vagy régieket nyitnak újra mert piaci igény van rá. A piaci igény nagyjából olyan tartós mint a térdigérő mecseki hótakaró. Volt oka, hogy a CIA és a NASA kidolgozta a digitális képalkotás technikáját. Körülményes és nehézkes filmre fényképezni, rááadásul drága, környezetszennyező vegyszereket és papírt igényel a hívás. A film mint médium maga is elégé behatárolt mind dinamikában mind színben mind érzékenységben. Sok analóg képet lőttem.. tíz éve csak memóriakártyát használok azt mondhatom a digitális fényképezés gyakorlatilag minden paraméterében meghaladta az analóg fényképezés korlátait. Az analógnak kétségkívül van romantikája, feelingje, shopping és műanyagmentes bája, de a digitális technika még korántsem ért fejlődése zenitjére. A papírképek tartósabbak de csúnyán fakulnak viszont sosem lesznek olyan dömpingben jelen mint a kozmikus háttérzaj.. Ki mit szeret, olyasféle hitvita ez mint a canonnikon párbaj.. a világot böngészve (be)látom egy jó fotósnak tökmindegy milyen médiumra készülnek a képei.. gyanítom ez a lényeg..

Talán tölgyessé terebélyesednek e tétova tölgymakkok..

Szerényen bólogató tavaszhírnökök..

Az utolsó hófolt nyomában..

Odvas öreg és nemöreg, halott és rügyezni készülő fák.. 

Meditálva mentem mendegéltem mikor furcsa csillogásba léptem..

Öröm nézni az új igényes madáretetőket, bevallom még sosem láttam harkályt - szakszerűsködve fakopácsot - szotyit szajrézni.. 

Tudósok szerint az ember ha nem támaszkodhat semmilyen navigációs eszközre csak kering körbe-körbe. Az intró(vertálta)kat pedig feltölti a természet szépsége mert az extrókkal ellentétben sok énidőre van szükségük. Naja.. azokat akik beskatulyázzák és tipologizálják az embereket ahelyett, hogy megismernék őket pszichológusoknak hívják.. rosszabbik esetben háeresnek.. A zélet kőhalmizoltánosan szórakozató viccesen abszurd dolgai.. :D

Hanem a fák csaknem az égig nyúlnak, közelségük nyugalmat és lélekemelő energiát áraszt. Aztán érkezik egy öntudatos munkásparaszt vagy parasztmunkás ki önszorgalomból vagy parancsra kékes bűzfelhőt okádó vijjogó lemezszarával öt perc alatt véget vet az évszázados méltóságnak. Szevasztok madárfészkek, erdei lények élő- és búvóhelyei, fakopács csemegézőhelyek.. 

Amóta az eszemet tudom az erdőt járom. Az elpusztított tölgyek és fenyők láttak felnőni, látták kutyámmal sétálni, szülőkkel, szülővel, testvérrel, barátnővel, barátokkal, láttak bringáimon tekerve, gyalog és legtöbbször egyedül, láttak minden évszakban, dögmelegben, hóban, ritkán esőben, sokszázszor haladtam el mellettük, szinte mindegyiküket ismertem, széltől, naptól, portól, vihartól óvó, gondoskodó néma barátnak tekintettem..  Alig hallható monoton mormogókórusotok sajnos fogyatkozóban..

Tas ifjú vizsla őkutyaurasága vidáman szimatolva loholt. Csodavilág minden kutyafélének az erdő.. öröm nézni önfeledt viháncolásuk. Akár a gyerekek. Humánetológusul szőrös kisgyerekek. Lövéseket hallottam közvetlen közelről egy les irányából. Szóltam a mit sem sejtő gazdiknak vigyázzanak rá leginkább sétáltassák pórázon mert a vadászúr promt dúvadnak minősíti és puskavégre kapja a pompás ebet.  

Párhuzamos világokban járok. Egyszer a vadon közepén kószálok egymagamban s tucatnyi fertályóra múlva elfáradva a civilizáció sűrűjében bolyongok hazafelé.. igazából egyetlen az emberi elme emelte fallal kettéosztott világ létezik..