avagy hócsere. Február közepe felé kezd széthullani téltábornok ostromgyűrűje. A januári túrám utáni 15°C-os hétvégén valószínűleg elolvadt a hó, hogy egy frissebb de silányabb hólepelnek adja át helyét. Az olvadékvizet elnyelték a hegy hatalmas víznyelői. Már nem fagyott porcukor ropog cipőtalpam alatt.. vizes jégkristályban gázolok. Odalett a téli tündérmesevilág. Ki tudja mikor láthatok megint hasonlót itthon.. Múló tünemény a februári hó. Már hangosan énekelnek a nyitnikék, ébredezik a madárnép. Északnyugatnak tartok szokás szerint, hogy az elágazásnál döntsek a további túraútvonalról.
Az ideiglenes hóhatár még pár napig, pár hétig elválasztja a télt a tavasztól, aztán teljesen nyomavész átadva a terepet a sáros medvehagymás kikeleti virágoktól pompázó zsombékosoknak. Idén láthattam az erdő mind a négy arcát, Gaia köszönöm végtelen kegyességed..
Körülkémlelek a behavazott kilátóban. Madár és kutyalábnyomok sorjáznak a szokásos humán cipőtalplenyomatok mellett. Hol napos, hol borongós az idő. Az ereszről csorgó víz hangja uralta gyerekkorom télutóit, amikor lezuhant és csillogó szilánkokká tört az utolsó eresz alatt megbúvó jégcsap is, lélekben készülhettünk a cseresznyevirágos langy tavaszra. E télvégi koncert most mintha eltűnt volna városi környezetemből..
Timi tehát továbblépett.. :D
Ahogy én is ütemesen haladok a hegy északi oldalán újabb és újabb elágazások felé. A vadkerítés egy helyen kidöntve, kelet felé a távolban tompa ütemes puskaropogás visszhangzik. Téli hajtás van. A vad nem hülye, ha kell lerombolja a kerítést. Ilyenkor úgy érzem bölcs döntés volt a rescuenarancs kötöttsapka.. :D Térképem tavaly nyáron ronggyáázott, fejből navigálok. Nedves hó, befagyott pocsolyák és sár rajzolnak a túraösvényre random mintázatot. Egy nagyobb kerülőt teszek és közelebbről hallom a lövéseket. Mindig egy hatalmas magányos fa a fő tájékozódási pont, általában ott kell túraútvonalat váltani. Forrásvíz olvasztotta csermelyek keresztezik a behavazott ösvényt.
Vidám túrázó társasággal találkozom, a piros úton járunk ami kelet felől tart a városnak.
Squaw, férfi, kutya.. mondaná Winnetou jóbarátja Old Shutterhand.. divatos fakósárga Timberland(klón) bakancs az Árkádból :D
Stihlfűrész vonyít undok-lankadatlan a messzeségben. Nem szeretem a hangját, a pusztítás hangja ez. Agynélküli prolikat látnak lelkiszemeim akik védtelen röghözkötött tehetetlen óriásokat mészárolnak. Ahogy közeledek a tett színhelyéhez érzem a frissen kidöntött fák szagát. Egyfajta növényi vérszag ez, összetéveszthetetlen. Srebrenica 2017. Élet = élet, nem teszek különbséget és a természet sem tesz.. minden más önáltató humán hipotézis ami messze áll a valóságtól. Most fanándoroznék egy kicsit. Két Nándibácsit ismerek. Az egyik az igazi alteregója és hévízi borozójában remek borokat kínál szarkasztikus humorral fűszerezve. Csípem. Az igazi Nándibácsi gyerekkori példaképem.. olyasvalaki aki saját kezeivel építette fel álmát.. és láthatta Gaia igazi arcát.. ami nem a szintetikus buborék amiben élünk. Évtizedek alatt pedig megtanulta tisztelni a természet hatalmas mindent mozgató erejét. Amiből izelítőt kaphat bárki a Balatonon vagy az Adrián hajózva, de igazából a jéghegyek környékén az üvöltő negyvenesek tomboló viharaiban tudja elhelyezni magát az univerzum koordinátarendszerében.. feltéve ha van annyi tudása, esze, kitartása, lelki- és fizikai ereje, hogy élve kikeverdjen.. nomeg elég bölcs és tapasztalt ahhoz, hogy pezsgőjéből egy részt Poszeidonnak áldozzon :)
A tisztáson magyarázótábla. Egy múltszázad eleji tarvágás óta spontán a fatörzsekből kiserkedő erdeink vágásra érettek és az erdőgazdaság szakszerű szakemberei foltokban-szigetekben letermelik majd. A szövegben nem szerepelt csak hozzáfűzöm: tüzelésre adják el a biomassza erőműnek, netán papír, épület- vagy bútorfa lesz a tölgyekből. Ilyenkor hiányolom Tolkien entjeit Szilszakáll vezetésével, akik úgy picsánrúgnák a szakembereket, hogy a sztratoszférába hasítana láncfűrészük pengéje. Évmilliókon keresztül születtek, pusztultak el, majd leggyakrabban villámcsapás okozta erdőtüzek után magoncokból újranőttek az erdők. A természetes körforgásnak nem volt szüksége semmiféle emberi beavatkozásra és az ember távoli ősei még hírből sem léteztek. A szakszerű erdőgazdálkodás évezredes nyomait láthatod a tengerparti hegyekben. A hajóépítők elhordta fák hiányában az erózió elmosta a termőtalajt és csak a kopár sziklák maradtak. Ember uralta világ márpedig nem létezik, súlyos hagymázas téveszme ez.. ideje lenne végre észheztérni..
Szóval 1997-ben olyan csodás makktermés volt ami alkalmas az új erdők telepítésére és életerős fiatal tölgyesek váltják majd a hitvány régieket, unokáink legnagyobb örömére.. Vagy nem mert a felmelegedő éghajlatban kiszáradnak a fiatal fák és elpusztulnak mielőtt felcseperednének, helyettük tüskés csenevész szárazságtűrő bokrok és kórók nőnek.. A szakemberek ezt jobban tudják, ők az erdők gondos gazdái és remélhetőleg legalább olyan becsben tartják fáikat mint öregapám a gyümölcsösét.. bíznom kell bennük..
Két képen balra évtizedes szakszerű tarvágás nyomai. Egy többfocipályányi területen egyetlen fa nem maradt állva. Ha Google műholdképeket nézel hasonló tarvágásfoltokat láthatsz az egész világban.
Két fiatal szakállas munkaruhás férfi lenyesett ágakat, gallyakat éget a munkaterületen semmi nem maradhat mottóval. A füstöt több kilméterrel arébb is érezni lehetett. Igazából nem tudom eldönteni, hogy fatolvajok, vagy a főerdész utasítására eljáró dolgozók. Komor hangulatomat egy gazdájával sétáló vidám apportírozó vizsla enyhíti.
Elöregedett feketefenyvesen keresztül visz a városba vezető ösvény. Kidőlt fenyőfák lépten-nyomon. Láthatóan rosszabb állapotban vannak mint a tölgyek, szúrágás és korhadásnyomok csipkézik mindenhol az egykor széllel büszkén dacoló sudár fatörzseket. Fehér spicc kötekedik egy kisnövésű golden retrieverrel. Fiatal párok, kisgyerekes szülők felségterületére érek. Felhők között lassan látóhatár alá bukik a halovány télvégi napkorong.
