mint aki a székek közé esett

a szilveszteri bálba a sok szesztől beállva

hátán fekve csodát vár pihegve 

szigorún bámul a mennyezetre 

tán megnyílik és felemeli a fény

te hitvány elázott szeszkazán kretén

delíriumból harsogva szól a jóbarát

és meglát egy lobogó éjhajú tündérarát

mint aki a piát keverve várja

hogy a buli bushido királya

okada parancsnok elkiáltsa

banzai s a hajópadlón tettrekészen 

darabossárga tócsában heverésszen

istencsászárnak és hadának nevében

mint aki a fagyos szilveszteri szélbe

trombitát fú és rómaigyertyát lengedez

hajára fagyva gyapjúnemez sapka

megrogyva mint a szaros talicska

újévet kívánva jővőbe tekint 

s a tüzijáték robajára legyint

láttam én különbet katonakoromba

mikor odavezényeltek ásotthalomra

s vad ruszkiknak süvített a gradja

kispályások vagytok mehettek a..

mint aki a tévé előtt ülve mereng

míg kint az utcán tűzvirágerdő dereng

humort és vígságot mímelve kereng

ripacs színész színésznő énekes

mondhatná tényleg ez roppant érdekes

majd szörfölni kezd az adások szelén

december jéghideg végső éjjelén

mint aki számot vet a múlttal

akár az erdőszélen kiapadt kúttal

melybe többé nem csörög a csermely

állíthatnám így állok tizenhat utolsó delén

az óév szikrázó fényében búcsúzó telén 

de nem mert mindez csak költői kép 

mit idefirkant e nyomorék

írhatnád sumák kósza troll

ehelyt az alkotó tovább dalol

lélekben készülve tavaszra..

b  u  é  k