szaporodnak a szorgalmas medvehagymagyűjtők. Nejlonzacskókat zsenge levelekkel teleszedő ínyencek. Kopott piros erdőgazdasági traktor vonszol fatörzseket. Talán ilyen sok lenne a beteg fa? -Nem félek tőle- közlöm a fiatal pitbullal kocogó szőkével. -Most tanítom. Az más, a tanulás a magyar társadom alappillére. Vizslás pár ül réti tűzrakóhely padján. Az úton átkelve a nyugati vadonba tartok. Folyamatosan kaptatok felfelé. Csinos formás fenekű lány halad pár lépéssel előttem a barátját követve. Megállnak. Látványos ölelkezéssel demonstrálja párja iránt érzett szerelmét míg elhaladok mellettük. Sokszor előfordul, csak a nőket programozó mindentudó tervező érti miért van ez. A februári koratavaszban apró zöld levélkezdemények kis gombócokként ringanak a csupasz ágakon. Kivágott fák rakásokba felhalmozva mindenütt. Leejteni kezd az ösvény. Pocok mászott tekert szeretett - alkoholos filccel írt mondat illusztrál kötél-karabiner-régimódi fejlámpa dadaista emlékkompozíciót egy fakereszttel jelölt kőrakáson. Monumentális erdei útelágazáshoz érek. Sártenger közepén tájékozódom az útbaigazító táblákat olvasva. Nem megyek tovább nyugatnak, nem szeretnék a hamarosan beálló sötétben bokáig sárban taposni. Az ölelkező pár utolér és jobbkézfelé fordulva eltűnik a széles sáros úton. Csehovi nagyorosz tájban bandukolva visszafordulok kelet felé. Küzdelmes az előrejutás. Pocsolyába léptem sáros lett az új cipőm, hiába keféltem elhagyott a nőm - Örökbecsű Takács Tamás Dirty Blues Band strófát dúdolok. Egyébként nem új a cipőm, jól bevált hűséges darab. Egy nagy irtás közepén furcsa gépszerzet parkol a farakások mellett. MTZ traktorkerék lengető ördögi fanyűvő alkalmatosság. Töredezett betonút vezet lefelé amin néhány furgon és gépkocsi furikázik. Ejj ha élnének entek jól valagba rúgnák a hitvány fatolvajokat. Jobbfelől erősödő patakcsörgést hallok. Beveszem magam az erdőbe a forrásvidék felé ahol zúgókon keresztülszaladó csermelyek torkollanak faóriások körülkerítette művi esthajnal tóba.