Szelídebbé válnak a szüreti fények, poharaznak vígan a borissza legények. Szép kis városomtól oly sok mindent kapok, nem ronthatják kedvem a borúsabb napok. Pár veterán verda hömpölyög a térre, Walter uhrquattroja nem mondom nem kéne. Hördül az öt henger a szörnyturbó fújtat, díszkőszaggatóan idéznek meg múltat, az alacsony ürgék kik e gépek hajtják, hogy majd hazatérve belakják a pajtát. Hömpölyög a tömeg vidám karnevál van, Wiesn: Octoberfest szűkebb pátriámban. Éves hagyomány ez, szüretkori lárma, pohárba mért ital itt nem veszik kárba. Míg határunkon zajlik magyar-horvát ulti, sok tamburaszóval dúl a multikulti. Cincogó zenére járnak népitáncot, véli naiv lélek ki nem látott világot. Csinos fehérnépek tipegnek ütemre, a zenekar egyik tagja felügyel a rendre. Mutatja a lépést merre-hogyan-hányat, félhomályban látok sok menetelő lábat. Jobbra-balra lengnek, haladnak körbe-körbe, bámészkodó urak akár a Víg Ökörbe.

Nők a táncot ropják, sok falábú nézi, szélről közvetítnek mint hajdanában Knézy. Mondom nagypofával ki szintén csak állok, fejben hódítom meg a parázs táncvilágot. Driver nélkül nem megy, mindkét lábam béna, négy kis felespohár varázshozadéka, indítja rendszerem mi a töltést végzi, addíg nem marad más mint arcomból kinézni. De ha feltelepült istenuccse mondom, Travoltává válok egy bizonyos ponton, míg a májam szűri etil maradékát, a ritmusra ropva nem ismerek tréfát. Hanem a varázsnak pár óra múlva vége, ilyenkor a mozgás átválthat fullkreténbe, újabb letöltés kell, hogy menjen a móka, lassan gyomortájon kopogtatna róka. Delirium tremens biztos furcsa álom, jó dolog piázni de nem az én világom. Mikor hangulatom a piros mezőbe érne, megszólal az énhang hé haver nem kéne.

Látjátok feleim Senecává válok, vedelem a jó bort és vizet prédikálok. Gondolod rosszmájún magyar lelked rajta, lehetsz lélekrombolóan gondolkodó fajta. Bennem is kettősség kibaszott honi átok, sokszor feketében látom az egész világot. Pedig sok szépet nyújt, csak az ember marha, ki magát elszántan sötétségben tartja. Az élet szép és vidám szeretett városomban, a mondandóm csak ennyi, le is közlöm nyomban. Rímbe öntött rizsnél többet mondnak képek, hol színültig telt téren csápolnak heringnépek.