Mindig a sárga úton..mindig a sárga úton..ami először sárga háromszög, hűséges zsebes nadrágomból előveszem a naturistatérképet, nem éppen a legfrisebb és a facebook-googlemaps korban őskövületnek érezhetném magam..de a félbutafonom valószínűleg egy atomcsapást is kibírna és a featurelistáján iránytű, GPS, két hét üzemidő, vízállóság, brutális fotonvető szerepel. Jelenleg nincs olyan kompromisszummentes okosfon ami túlszárnyalná ezt a kombót. Várom a bejelentést mint a messiást, mekkora királyság lenne a vadon közepén az érintőképernyőt nyomigálva nagyfelbontású offline műholdas térképen túraútvonalat tervezni. Hátam mögött a torony tűszerű sziluettje, vadkerítés melett haladok. Itt-ott sárfoltos vízátfolyások keresztezik utam. A sárga háromszög egyszer csak sárga keresztre vált. Automatikus Alternatív Útvonal..fuck yeah. Lehet maradnom kellett volna a jól bevált ösvények mellett. És mi lenne abban az izgalom, a felfedezés, az átjárókeresés öröme. Navcom a beépített navigációm jelzi folytassam az utam. Lejtős aszfaltútra érek, felfelé kaptatok az emelkedőn. Egy Corsás fickó csorog mellettem, többször is látom, talán buzgó önkéntes erdőőr. A kereszthez érek ami csomópont is egyben, elindulok a sárga sávon, festése győzikésen áránybá hájló. Eltűnik a jel, vicces csávók pingálhatták. A közúton folytatódik. Egy darabig követem majd jobbrakanyarodom egy erdészeti sorompónál. Zöld kereszt a változatosság kedvéért. Természetesen párszáz méter után ennek is nyomavész. Széles keréknyomok barázdálta agyagos földúton lépkedek. Hatalmas akár egész menekültcsoportokat elnyelni képes víznyelők szegélyezik az erdei sztrádát. Kisebb szúnyogfelhő apró hajtóműveinek vinnyogása idegesít kitartóan. Rezignált erdei vadként kezelem az eseményt. Jól jönne egy csapkolódó fülpár.
Kellemesen hűs az erdő mélye. Navcom szerint irányban vagyok a déli lejtőn ereszkedem lefelé. Rockenbauer Pál kék sávja bukkan fel hirtelen keresztirányban. A meredeken felfelé ívelő rész visszavisz a másik irányt választom. Jó döntés. Jutalmul a semmiből előbukkan a sárárány sáv. A mélyerdő időtlen nyugalma vesz körül, a madaraknak melegük van és hallgatnak, gyilkos forróság lebeg a lombsátortengeren kívül. Be kell osztanom a képeket mert fogytán a film..izé merülőben az akku. Füstszag csapja meg az orrom. Ezek szerint a tűzgyújtási tilalom a keménycsávókat vagy az agyalágyult turistákat nem zavarja. Nem hinném, hogy turisták mászkálnak a hardcore terepen. Lovashintóba befogva két szomorkodó ló ácsorog, cigiző nagydarab baltával faragott arcú suttyó ül égő fahasábok mellett egy szőkenővel, pár lépéssel arréb magában beszélő lányka ugrándozik a farönkökön. Patanyomok a földúton. Egyre gyakrabban tűnnek el az árnyat adó fák a nyiladékok széléről. Egy nagyobb facsoport alá húzódva pihenek egy kicsit. Inas napcserzette ember papírzacskóban visz valamit. Gyanítom az urizáló suttyó ebédjét.
Egy takaros kis faluba érek, őszszakállú úr házat újít fel. Erdei szabadságharcosok kápolnájánál elgondolkodom, ha a rossznyelvek szerint Soros és globálparazita cimboráinak inváziós akciója folytatódik lassan beállhatok ellenállónak. Egybites fogyasztói gyarmatbirodalom, ahol natodróton keresztülmászó szapora szutykos szemetelő óbégató picsák fogják szabályozni a magyar csajok ruhaviseletét szigorúan vallási alapon. Netán gépfegyveres tetűhintás kibuclakók érkeznek rendfenntartónak a dzsihádközösségbe a tolerancia jegyében. Tréfának durva, valóságnak szürreális. Hülye vagy hitvány áruló aki engedi az eseményeket idáig fajulni :D Szeretve ismert lágyan lankás vidéken koptatom a cipőm talpát. ÉszakiArcot sokáig méltatlanul a szekrényben tartottam, nem is sejtve milyen masszív, kényelmes és jól szellőző teljesítménytúracipő.
Újabb falu rendbentartott fehérre meszelt házakkal és takaros portákkal. Tiszta udvar rendes ház. Nagyanyám házfalán is függött egy ilyen régi bádogtábla. Találó mottó. Kis téren játszótér és fedett kút. Leülök egy padra. Félmeztelen furgonos férfi érkezik és németül beszél egy munkásruhás fiatalemberhez. Hochdeutschnak tűnik nem helyi sváb dialektusnak. Egy szépen felújított ház kapuján autóval érekező ifjú vendégek lépnek be. Beszédfoszlányokat, majd vízcsobbanást hallok. Vidám zuguszoda a diófák árnyékában, luxus falusi vendéglátóhely. Árnyékban várok míg enyhül a hőség. Zajlik az élet. Laci elhajtott a dobozos UAZ-zal, de itthagyta a gombát. -Úgy volt, hogy értejövök és felveszem- szól a régebbi Mitsubishi L200-at vezető idősebb ősz férfi a kerítés melett álló nőnek. -Leszedtük a szilvát, már a főzőben van. -Háromezer alatt ne adják oda senkinek. Hangzavar támad az uszoda kertjében, a menyecskét medencébe lökik az ifjak. -Hozok kólát - hűtóládát vesz ki a csomagtartóból az egyik nyaraló. Fiatal cigány férfi anyázva stihlfűrészt hurcol. Kékruhás mami sepreget majd elindul a falu másik végébe. Egy férfi vizet húz a kerekeskútból, nagyapám kútvízzel telt vödörben hűtötte a fröccshöz szánt szódát. Ideje indulnom. Innsbrucki rendszámú autók állnak az utcában. Itt is köszönnek egymásnak az emberek mint Ausztriában. Gyümölcsöskerten keresztül vezet az árányözsvény. Bakhátas meredek emelkedő tetejéről nézem a tájat. Navcomnak már ismerős. Pontosan a nagytó oldalában fogok kilyukadni.
A kiskocsma teraszán fiatalok iszogatnak. A stégeken, a parton strandolók. A gátnál a tiltás ellenére ugrálnak a vízbe. A szabdstrand és parkolója tömve. KTM-es helyi menő recsegteti az egyhengeres LCM blokkot. Seicentós csajok keresnek kevésbé zsúfolt fürdőhelyet. Egy tóköröket hajtó kopasz biciklistával legalább háromszor találkozom szembe. Nyárvégi döglesztő hőség. Az aquaparkban hemzseg a közönség, látványosan csobban a kamikáze csúszdák előtti víz. Megkerülöm a tavat. Imerős molinót látok egy csónakház falán. Árnyékot keresek. Kedvenc fürdőnadrágom túszként vergődik Gabi szekrényében. Fürödjek alsógatyában mint a bunkók és kérjek meg két napozó csajt, hogy vigyázzon a fényképezőgépemre. Guess what happened. Milf és lányai fürödnek. Idősebb pár felváltva csónakázik a tavon. Az elszánt horgász alakja minden vízparton állandó szereplő. Csajok kajakoznak, csajok strandolnak, kánaán a nyaralóhelyen. Fájnak a lábaim. Túlmelegedett reaktoromnak hűtővíz kellene. MTB-t hajtó gyerek rámpáról ugrat a vízbe. Semmi szaltó, semmi extra, csak szimpla csobbanás. Kár ezért kínozni a gépet.
Vadkacsák árnyékos stégen hűsölnek úszás helyett. A tipikus horgász kedvenc helyén tölti az éjszakát is. A hűs éji csöndben majd előbújik és harap a hal. A két hónapja még gyerekzsivajtól zengő sporttábor most kihalt. Kerékpáros had tart egy ismert vendéglő felé. Modellvitorlás versenyzők. Másfél litert iszom. Visszatér az erőm egy része.
"Épült 1963-ban a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság megbízásából. A műtárgyakon idegeneknek tartózkodni tilos." Vicces táblák a tó mellett. Lassan ereszkedik a nap. Másfél órával korábban sötétedik. A hazafelé tartó utat az áránysárgá bicikliúton fogom megtenni. Az erdő este már túl sötét. A tízszázalékos emelkedőn lámpást ad kezembe a gondviselés. Bringások suhannak veszett tempóban. Kicsit húzós egy menetben oda-vissza végigtrappolni az utat. A szerpentin mentén a hűvösebb helyken ködfoltoktól taknyos az aszfalt. Csúszik mint a jég. Nagyot zakózik mellettem egy cangás. Látom belegabalyodott a vázba segítek neki. Ránézésre minden rendben, elköszön és továbbkerekezik. Leginkább a lelkierő hajt, már mindenem sajog.
Brutálhosszú ez a szerpentin, a kanyarokat számolva várom az ismerős hasadékot a fák között. Motorosok cikáznak a száguldó autósok között. Keresztülvágok a sötét erdőn, alattomos gyökerek és kövek borítják a holdfényben halványan derengő ösvényt. It's close to midnight something evil lurking in the dark. Szinte vén trottyként vánszorgok az utolsó zebra felé, vidám lányok szaladnak át mellettem az úton. -Elnézést ez az az utca? -Igen -mutatok balra -Melyik kar? -Doktorandusztábor. -Cigiügyben nem tudok segíteni. -Hozzatok piros Marlborót, pénzt veszek ki az automatából..
