Hanyatt fekszem a padon, alattam cseszlovák napozómatrac. A kihűlő kozmoszt bámulom. Hív a végtelen, néha elszenderedem. Gyűlik a nép. Ma éjszaka lesz a csúcspont, mondták a hírekben. Viktorka villogó pattogó labda után szalad. Apró pofáját követelőző vakkantás hagyja el, a dobjad már a lasztit Mami féle türelmetlen kutyakérés. Villámsebesen cikázik lábacskáin, szépen trimmelt szürke bundáján játszik a halványodó alkonyati fény. Miután megérkezem vizet vételezni indulok a kőkúthoz és a körhinta padjára teszem a matracot. Kiscsákó odaszalad és bepattan a járműbe, szemem sarkából még látom amint a strandcuccot a földre zúzza. Kedves gyerek. Kényszerhűtöm a reaktorom, nem nordikus típusú embernek való ez a hőség. Itt fent hűvösebb van, kicsit mozog a levegő. A városon fullasztó hőpaplan ül. -Beülsz? - kérdezi Töki kaján vigyorral és gyerekmancsaival forgatni kezdi az űrhajóstanoncképző gépet. Kis utastársával gyorsulva pörögni kezdenek. Kikapom a matracot a körforgásból, szerencsétlen szépen visszamászott a padra és ott várt rám kissé összekoszolódva. Mindennapi jelentéktelen csodák. Vidám játszótér ez. Kocogók szaladnak bringások tekernek a kelet-nyugati erdei tranzitúton. Szakállas Apu is edzeni indul aputestét, anyu a gyerekeket hintáztatja. Idős(ebb) pár heveredik le egy pokrócra, Viktorka izgatottan szimatolja az asszony táskáját. Kínaiszagot fogott.
A villogó labdának van jellegzetes szaga a szalámis szendvics mellett. Középkorú férfi és nő sétáltatnak megtermett bordeauxi dogot. Hoochnak majd kiesik a nyelve. Viktorka egy csomó nagyobb kutyával kerülne interakcióba de a gazdi távirányítással le tudja állítani. Bölcs jószág. A parkolóban és az út mentén gyűlnek az autók, hangfoszlányokat hoz a büfé felől a leveleket cirógató szellő. Fiatal pár telepszik a fűbe, mindenki keletre tájolja fekhelyét. Próbálom kényelembe helyezni magam. Eszembe jut a fedélzetén töltött hvari éjszaka, a horgony körül jobbra-balra ringó vitorlás hamar édes álomba ringatja a fáradt matrózt. Sokáig magyarázták a helybeli halászok, hogy a dagály miatt nem szabad a városi kikötő falánál kikötni, csak horgonyon. A tréfás kedvű legénység egyik tagja megszorította a boci külmotorját rögzítő csavart és az arrogánsabb modorú utastárs mámoros lepkeként libbent ide-oda a hajók között hol eltűnve, hol előbukkanva. Mit lepkeként lufin száguldozó Jerryként kóválygott a kikötőben az irányíthatatlan gumicsónakon. A kávézók és éttermek közönsége hangos oléval jutalmazta a bociviador mutatványát. Badacsony sem rossz szabadtéri alvóhely. Most hullócsillagokat lesek. Lett volna még egy hely messzebb amit a városi fények emlékeim szerint jobban szennyeznek. Végtelen csillagmezőkben gyönyörködöm. Egy. Állítgatok a fényképezőgépen. Kettő. Nem is kicsik, elhúznak szószerint egy szempillantás alatt akár a látomás. Hangosan üvölt a Petőfi rádió. Recsegő nem túl bonyolultan modulált borízű hangú alakok törik meg a csendet. Öngyújtó kattan, cigaretta parázslik. Legalább öt helyre szögezték ki a tűzgyújtási tilalomra felhívó táblát a parkerdő munkatársai. -Megiszok három liter bort, meg pálinkát.. -Menjünk csobbanjunk egyet, hajnalra odaérünk..fennkölt végtelen ciklusba ragadt dialógus szárnyal a langyos levegőben. A meghittségre vágyó fiatalok összepakolnak és elmennek. Körülnézek. Minden szpottoló eltűnt. -Induljunk csobbanni! - mantrázza Borissza Béla. Jócskán elmúlt éjfél. Hét. Ereszkedés közben egyre melegebb légrétegek kavarodnak körülöttem. A hőség dobostortájában gázolok. Kihalt a város. Tücskök és kabócák énekelnek fáradhatatlanul..