Júliusi fülledt meleg hajnal. Kidob az ágyból. Sosem voltam bagoly típus, szeretek korán kelni. A park lombjai között pacsirta dalol. Nyár közepén még nem talált párt, nincs kivel fészket építenie. Szépséges szerelmittas áriákat dalol. Sajnálom szegényt és nem értem a nőket. Mi nem tetszik a tojóknak egy madárpavarottiban?
A bölcsek azt mondják soha ne próbáljak racionálisan elhelyezett tájékozódási pontokat keresni a női lélek útvesztőjében. Intuícióval, rögtönzéssel, spontán érzelmi reakciókkal többre megyek..

Szentivánéj után lassan rövidülnek a nappalok. 

Kapatos fiatalok tartanak haza a buli után. Megállnak a színházi szökőkútnál ruhástul fürdeni. Sanszos, hogy a facen landol pár mobillal lőtt kép.

A varjak elég okosak és lusták ahhoz, hogy túlhajtsák magukat élelemkeresés közben a mezőn. Inkább a város szívében károgva kukáznak.

Frissen házasodott fiatal pár penderül elém közvetlenül az esküvőről. Csinálj egy képet rólunk - javasolja a férj botladozó nyelvjárásban. Elég szarul festessz nem lenne előnyös, jobb lesz ha alszol egy jót - válaszolom. Az ifjú ara egyetért és a belvárosi szálloda bálterme felé vonszolná kapatos urát. Lassan ébredezni kezd a város. Pékek helyett sofőrök szorgoskodnak. Helyben már csak kevesen sütnek kenyeret, péksüteményt.

A sétálóutca vége felé még őrzik a tradíciót. Hangosan nem magyarul beszélgetve dagaszt tésztát, forgat péklapátot két fiatal férfi. Afgánok, szírek, törökök, fogalmam nincs. Egyszer majd megkérdezem őket. Nem vagyok eléggé gátlástalan. 

Valaki üres műanyagpohárból és szívószálból rögtönzött szabadtéri installációt.

Magányos bringa árválkodik kikötve.

A Tudásközpont oldalába kapaszkodva kúszik a zenit felé a Nap.

Kővázákban pampafű féleség virul a Kodály Központ melletti sétányon.

A Balokány fürdésre kevésbé alkalmas vízét szökőkút vízsugarai fodrozzák.

Dankó Pista a vidámságot hozó esti cimbora elpilledt a nagy mulatság után.

Házimacska lustálkodik a langyos aszfalton.

Nyár közepén ködpára lebeg a kutyafuttató felett. Volt idő amikor naponta kétszer erre vitt az utam.. Az utolsó taxi is elhagyja a Sörház szórakoztatóipari komplexumot.

Misztikus hajnali fények a Kálvária felett. Párába burkolóznak a würzburgi vasstációk.

A kép alapján november is lehetne de július van és kb. 20 fok. Monszun Baranyában. Hozzá lehet, hozzá kell szokni.

A szmog, ködpára, a felszáradó esővíz, az alacsony felhők együtt érdekes-fülledt hajnali látképet varázsolnak elém.

Csontváry bús bronzfeje búbján bánatos búgó gerle dalol.

Vízesés zubog szakadatlan a Cella ablaküvegén. Egy faág töri meg a lehulló víz szigorú palástját.

Varga Imre Liszt Ference a virágillatú hajnali levegőt mélyen beszívva elmélkedik az erkély vaskorlátjába karolva.

Sárga, homokszín, patina.

Régmúlt püspök veti rám szigorú atyai tekintetét, ezüst harmatcseppek hullanak sárga szirmokról.

Hatot ütött már az óra toronyőr térj nyugovóra..