hangzatos marketingszagú esetleg NSA terminológiába illő cím. Pénteken összekaptam ropilábaim -ahogy Elek az igényes kondizók társaságának tagja titulálta futóművemet- délután fölkerekedtem. Úticélom Orfű. Hangulatos jó helynek titulálta a pesti fesztiválozó hyperértelmiségi réteg és én figyelek rájuk mert minden kijelentésük megkérdőjelezhetetlen tényállítás. Folytattam volna az éta aquaridákkal megkezdett utat de egy green tinting nevű jelenség kersztülhúzta számításaimat. Photoshoppolni rühellek legyen bármilyen népszerű is. Dolgozom a megoldáson. [update: megvan a megoldás ahogy látszik is az első kicserélt képen]
csodás virgácsaim elvisznek báhová please note the superadvanced dr.oidtec™ shuelace system :D
Túrám cipőtuninggal kezdődött. Az eredeti fűző elvásott és kezdte kikezdeni cipőm cordura nyelvét. Kihajítottam és fejlesztésemet a dr.oidtec szisztémát applikáltam a helyébe. Meglehetősen winkleres, rescuesárga színben pompázik és legfőképp bevált. Nem nyúlik, nem engedni csúszkálni a cipő sarkát előre-hátra, jól tart.
A melegmányi esti kaland után már tudatosan kerestem a kék ösvényt azaz a kéktúra útvonalat. Nem volt riasztóan sáros az út, jól haladtam.
mondom nem volt riasztóan sáros az út
Remeterétig rutinból toltam, elhaladva az azonosítópont, a varázslatos tripla budisor mellett már tudtam, hogy Orfűn fogok kikötni. Hibázás kizárva dr.oid intelligens öntanuló egység.
nem bírta hát
Hatalmas kidőlt fa állta el utam. Sok volt az eső. A büdöskúti kulcsosház mesebeli tisztáson Jancsi és Juliska mézeskalácsházikójaként fürdött a kósza délutáni fényben. Pecsételőhely és Rockenbauer Pál emlékhely egyben. A rusztikus fehérre meszelt falú épület ajtói, ablakai mind zárva egy lélek nem lakta a wellness korában.
Átváltottam a populáris áránykereszt ösvényre, megfontoltan pozicionálva minden lépésem. Nincs semmi ami hasonlítható lenne a mélyerdei feelinghez. Énekesmadár rock és popbandák nyomatják az állandó alapmorajjal feltechnósított dallamokat. A fák pedig tácolnak a maguk esetlen-helyhezkötött módján.
Betonúton haladok egy darabon. Ősrégi rendszámnélküli erdőgazdaságinak tűnő UAZ korvonalait próbálja értelmezni látóközpontom. A nagytesókhoz képest kisipari fanyűvő-faszállító alkalmatosság, amolyan motorizált kordé. Ez a fostalicska olyan helyeken megy el ahol a G Wagenben és Cayenneben trónoló stüsszivadász sírógörccsel küzködve próbálja fejben összesíteni a rá váró szervizköltségeket. Néha előfordul, hogy a kedves mitfahrer a végnélküli rázkódás-zötykölődés hatása alatt kifejeli az oldalablakot. A tajgai orosz vadromantikába belefér az efféle intermezzo.
na ja ein kompromisslose célszerszám [Zielwerkzeug lieber sb] ohne Flickflack ohne luxuriöse Ausstattung :D
A vadonból kilépve arculcsapott a vidéki kistelepülés bájos hangulata. Tobzódtam a cukisághegyek látványában mint egy újsütetű fővárosi hipszter fesztiválozó. E szintetikus tájkép 1963 óta létezik, barlangforrások, patakok táplálják a tórendszert.
magányos kerékpáros és az elágazás
esteledett zárni készült a kézművesház mestere nesze neked zsánerkép
Felüdítő volt körbegyalogolni. Tekeres felé egy mexikói szappanopera-gazdaság méreteivel vetekedő lovastanyát találtam. Készítettem pár giccsbehajló képet.
tájkép cellatoronnyal
hángérien steinbeck regény részlete
szalmabálák napfürdőznek éppen
két kicsi póni helyett aranyló farkú paripák
bird on the wire
A fecskék alacsonyan szálltak pedig nem készülődött eső, lovak legelésztek békésen, lovászfiúk a műszak után hazafelé menet lélekben már egy menyecskét pörgettek az esti buliban. Frissen kaszált réten gázoltam keresztül. Templomtorony fehérlett a messzeségben. Tényleg messze volt. Inkább Tekeres irányába fordultam.
szalmabálák itt
szalmabálák ott
szalmabálák mindenütt és egy táblagéppel fotozó lány
Helyes kis szalmabálákkal tarkított szinte alpesi rétecskén vágtam át. Lány jött velem szembe magasra tartotta a könyvet a kezében. Hmmm hittérítő. Hirtelen eszméltem. Táblagéppel fényképez. De miért kellett engem is belekomponálnia a képbe. Gyanítom nem a magyar táj szépségét csodáló Hugh Jackman bóklászott az orra előtt a keskeny aszfaltcsíkon. A virágelvtársi mottó jegyében ellencsapást mérve én is jól belekomponáltam egyik képembe. Átkeltem a tekeresi gát alatt és folytattam a tókört. Lovasok akadálypályát építettek. Megpihentem egy horgászstégen. Vadkacsacsalád evezett el mellettem a látóhatár alá merülni készülő lassan bíbor palástot öltő nap irányába. Kitartó horgász csónakja ringatózott a vizen. Apám szerint menekültek. Mind a házsártos asszony elől menekülnek a horgászat kalandokkal kecsegtető világába. Apám sajátos szemszögből szemléli a nőket. Két horgászbottal felszerelkezett kamasz lépett mellém a mólóra. Az egyik horgászgyerek körvonalai köré aranyló glóriát rajzolt az ellenfény amint a szerelékes dobozkájában matatott. Hja az elszalasztott képek kiállítása..
vadkacsákok távolban vízen ringatózó horgásszal
a tó magányos john rambója
Lassan leszállt az éj. Szinte hagyománnyá vált nálam a szentivánéj környéki csillagtúra. Egy esküvőnek tűnő rendezvény sátrából bömbölt a mulatós zene. A víztükör fölerősített és visszavert minden egyes hangot, ütemet. Arrangerek és vendéglátóipari szabványhangú kezelőik messze kerüljetek bármerre vet a sorsom.
Lakodalmas Lajos és barátai könnyűzenei világára lesújtó pusztító termonukleáris válaszcsapásként egy tóparti házban forró, cirka 128 decibellel dübörgő, tucctuccritmusokra pörgött az ifjúság. A sétányon párok andalogtak, fiatal asztrofotósok feküdtek lezárt magánstégen, szőke lány állítgatott fényképezőgépe képén a homályban, bulizók vonultak. Elfáradtam. Sötét volt már a visszaúthoz. Várnom kellett hajnalig. Nyár van, meleg, jóidő. Fogvacogtató hideg volt éjjel, a kistó úszómesterének műanyagszékében töltöttem. Mit kezdjek váltóruha nélkül egy szállás tiszta ágyában? Adtam a vadromantikus nagy magyar realizmusnak. A Mecsek turistatérképe és egy rambobicskával megszerkesztett Intersparos nejlontasak remek macgyvertakarónak bizonyultak.
alkonytáj
Nem volt gyenge éjszaka. Félálomban néha hallucináltam. Az csípős éjszakai levegőben kóló foszlányai lüktettek a hallójárataimban. Lőttem pár csillagképet.
végtelen csillagmezők egy műanyag kempingszékből szemlélve
Mosómedvék pancsikoltak hangos csobbanással, sündisznó rohangált föl alá, szerelmes békák kórusa kuruttyolt, ifjú próbált elcsábítni leányt. Dideregve vártam a hajnalt. Lassan nyújtotta rózsás ujjait, s újra útrakéltem. Szépen elnavigáltam magam. Zöld kereszt a IV-es aknáig, nem nyert. Még egyszer elnavigáltam magam. Piros arany csík, nem nyert. Fejben visszajátszottam az odautat, ím meglelém az áránykeresztet. Az 50+ körüli távot megérezték lábaim. Hegynek fölfelé a zokni állandóan a cipőm sarokrésze alá csúszott. Kőkemény kiképzéssel ér fel vízhólyagos lábbal egy bő huszast végigvánszorogni. A kínkeserves gyötrelmeket elkerülendő Isteni Kicától tanult tesiszakos zoknihajtogatási parktikámat föladva teljes méretében hagytam pompázni a ruhaneműt. Úgy néztem ki mint Robin Masters lakája aki maga az álruhás Robin Masters. Na jó jobban nézek ki. Ja és enyhén Lestatos arcot kölcsönzött az indulás előtt felvitt naptej. Oda se neki majd megtanulom művészi módon szétkenni. Fénypászmák emelkedtek egyre magasabbra a sűrűben. Talán most lőhetek egy csodaképet. Nem jött össze. Az élet kihívások sűrű halmaza.
kulcsosháztól visszaúton távolodva
nesze neked fénypászma
árkok szabdalta táj pont mint a marson
optimus szabadtéri húzódzkodó állványa
reggeli fényáram
Hazafelé beiktattam a rutin macitúra útvonalat. A naptej jól vizsgázott, a cipőfűzés jól vizsgázott, én jól vizsgáztam. Újabb remek túrán vagyok túl. Megvolt, szép volt, elég volt. Tekintetemmel újra a jövő kihívásainak messzi távolban felsejlő horizontját kutatom.. :D
