még nem pingálták sisakjára a bazinagy veres CCCP feliratot, simán ellenséges amerikanszkij imperiálisztnek nézhették volna a fogalmatlan szovjet proletárok és kolhozparasztok :D
Jurijról regélek röviden. A világ hivatalosan első űrhajósa, szovjetorosz terminológia szerint kozmonautája 1961. április 12-én startolt a Bajkonur kozmodrom indítóállásából egy Szergej Koroljov írányítása alatt elkészült Vosztok 1 kapszulában. A teljesen automatizált űrjármű az orbitális pályán megtett egy kör után visszatért a Föld légkörébe. A földetérés előtt 7 km magasan Gagarin katapultált és ejtőernyővel ért földet. Vidáman mosolygó, meglepően alacsony -157 centiméteres- ember volt. Még Gigantikus Vezérünk és Nagy Vlagyimir is daliásabb termetű. Édesapja melós: ács és kőműves, édesanyja fejőasszony. Állítólag fiútestvérét a német megszállók fölakasztották egy fára gyerekkori partizánakciójuk után. Más források szerint testvéreit lengyel munkatáborba deportálták. Eredeti szakmája öntőmunkás. A szaratovi repülőklubban kezdett repülni. Katonai szolgálata alatt az orenburgi repülőakadémián tanult, repülőtisztként jelentkezett az űrprogramba. Megfelelt a Koroljov megszabta paramétereknek, életrajza remekül illett a kommunista párt ideológiájába.
Az akkori sugárhajtóművek gyengébb felszálló teljesítményét gyorsítórakéták alkalmazásával javították amelyeket felszállás után ledobtak. A norvég határhoz közeli luosztari légitámaszponton Gagarin is felgyorsított MIG-15-össel repült és találkozott a technológiát kifejlesztő Főkonstruktőrrel.
Kiválasztása után Csillagvárosban megkezdte a kozmonauta kiképzést. Jó szovjet paranoiás szokás szerint teljes titokban, így nem derült ki az sem, hogy az űrprogramban emberek haltak meg. Egy fölrobbanó rakéta okozta tűzvészben tábornokok, tisztek, a kiszolgáló személyzet több tucat tagja égett szénné. Űrhajóskadétok szenvedtek halálos balesetet. A Szovjetunióban az emberi élet értékét sajátos mércével mérték. Többezer jelentkezőt rostáltak ki a repülőorvosok. Végül maroknyi Szovjetunió Hőse aspiráns maradt talpon és alkotta az első kozmonauta brigádot. A legelső szovjet emberes űrrepülésre Gagarint és German Tyitovot választotta a vezetés. Az űrhajóstársak Gagarinra szavaztak. Kuglifejű Nyikita nem akarta, hogy hatalmas munkásparaszt birodalmának első űrvitéze holmi germán keresztnevet viseljen. Mégis hogyan mutatna e bizarr név a Nagy Honvédő Háború után tizenhat évvel az újságok címoldalán? Gagarin lett a befutó és jól vizsgázott annak ellenére, hogy Koroljov csapata nem tudta teljes biztonsággal szavatolni a küldetés sikerét. Nyugodtan, eltökélt arccal sétált narancs űrruhájában a kilövőálláshoz. Koroljov személyesen köszöntötte mielőtt a felvonóba szállt, hogy a technikusok a rakéta csúcsán trónoló egyszemélyes Vosztok űrkabinba hajtogassák. Esemény nélkül kerülte meg a Földet. Jegyzetelt, jelentéseket, üzeneteket küldött. A retrorakéták begyújtásakor a szervizmodul nem vált le teljesen, néhány vezeték még összekapcsolta az űrkabinnal, ezek később elégtek de a kabin vad pörgésbe kezdett. Gagarin -helyesen- ennek nem sok jelentőséget tulajdonított és a 10g terhelés ellenére fütyörészett. Ejtőernyővel ért földet Engels környékén az eredetileg tervezett leszállóhelytől 280 km-rel nyugatabbra. Egy gazda és a lánya halálravált arccal hátráltak mikor meglátták a narancs szkafanderes fehérsisakos lényt kinek száját "elvtársak ne féljetek, szovjet űrhajós, szovjet állampolgár vagyok és egy telefonra van szükségem, hogy Moszkvát hívhassam" megnyugtató szavak hagyták el.
Egycsapásra világsztár lett, hatalmas szovjet kirakathős aki az űrversenyben megelőzte az imperialistákat. Körbeturnézta a Földet és a pártvezetés nem akarta többé űrhajó közelébe engedni. Rosszul viselte a hirtelen jött népszerűséget. A permanens partihangulatban folyton itallal kínálták melyet nem utasít(hat)ott vissza. Felesége Valentyina féltékenysége sem segítette aki egy alkalommal a Fekete-tenger egyik üdülőjének szobájába egy másik nő társaságában látta bemenni férjét. A botrányt Gagarin egy elegáns ugrással akarta elkerülni, a második emeleti erkélyről a kőre esve felsebezte bal szemöldökét. A heg örökre megmaradt. Hruscsov nagyon kedvelte, pártfogolta. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja lett. Elhalmozták kitüntetésekkel. De ő repülni vágyott. Csillagvárosba visszatérve a kiképzőkközpont igazgatóhelyetteseként dolgozott, hét évet töltött egy újrahasznosítható űrjármű tervezésével. A Voszhod program után induló első Szojuz küldetésében barátja Komarov tartaléka volt. Egy műszaki hiba miatt az ejtőernyők nem lasították le kellően a visszatérő űrkabint ami földbecsapódott. Komarov szörnyethalt. Gagarint megviselte az eset, önmagát hibáztatta. Úgy gondolta erélyesebben kellett volna felszólalnia és közbelépnie miután észlelte az űrutazást megelőző biztonsági intézkedések hiányosságait. Brezsnyev puccsa sem javított a helyzetén, mellőzött hős lett akinek teljesítményét az egyre hosszabb missziókat teljesítő Szojuz űrhajósok már nem tartották kiemelkedőnek. Egyes szemtanúk szerint egy fogadáson ittasan pezsgővel képenlocsolta Brezsnyevet amit a retaldált vizilóábrázatú pártfőtitkár halálos sértésként könyvelt el. Sorsa megpecsételődött. Újra repülni kezdett, de vadászpilótatársaihoz képest kevés repült órája volt MIG-en. Talán ez okozta vesztét. A pontos igazságra soha nem derült fény. 1968. március 27-én kiképzőjével Vlagyimir Szerjoginnal rutin repülés közben zuhantak le egy MIG-15UTI-val. Gagarint Alekszej Leonov azonosította anyajegye alapján amit egy hajvágás alkalmával látott először. Mindketten ugyanabba a moszkvai szállodába jártak fodrászhoz. Leonov 2003-ban a hivatalos vizsgálatok következtetéseinél árnyaltabban fogalmazott. Aznap helikopterrel repült amikor egy a repülési tervnél jóval alacsonyabban repülő SZU-15 hangrobbanását hallotta amely utánégetőit bekapcsolva túl közel húzott el a MIG mellett, dugóhúzóba rántva a kétszemélyes vadászgépet, amiből a pilóták az alcsony magasság miatt már nem tudták kihozni. A halott hőst Brezsnyev grandiózus gyászceremónia keretében búcsúztatta, hamvait a Kreml falában kialakított díszsírba temették. Sowjetische Method - kommentálta dörmögve nemes tettét Arnold a Vörös Zsaru egyik ikonikus jelenetében, szavai csodás végszóként zárják egy jobb sorsra érdemes ember történetét, találóan jellemezve a korszak szovjetorosz mentalitását.
