A langy déli fuvallattal érkező tavasz legbiztosabb jele. Nagyanyámék kertjében nézegettem az öreg cseresznyefát amint rózsaszín-fehér viráglepelbe burkolózott néhány napra. Hamar elfonnyadtak és lehullottak a varázslatosan színpompás cseresznyevirágszirmok apró zöld gyümölcskezdeményeknek átadva helyüket. Az előkertben tulipánok bújtak ki hagymáikból piros narancs sárga kabátjukban délcegen feszítve a még bágyadt napsütésben. A fa termése zöldes pirosas édes enyhén kesernyés izű üdítően lédús hólyagos cseresznye volt. Szerettem ágai között a lombkoronában ücsörögni. Mellette tornyosult a sudár fenyő amit még a 'temokrácia' -így mondták- elején ültettek. Nagyszüleim demokráciának nevezték a Rákosi és Kádár korszakot.
Az alacsony fehérre meszelt hosszúkás alapú vályogházra merőlegesen épült az istálló. Terméskőalapjára téglából húzták a falakat régi idők köműves mesterei. Bal oldalán nagyapám műhelye. Bognár volt.
Kocsikészítő és javító. Józan világlátású alacsony szikár konok becsületes szorgalmas mesterember. Gyalog jött haza Zwickau környékéről az orosz zónából. Tüdőtágulással ő nem robotolja halálra magát egy bányában, van mesterlevele és szakmája, szülőhazája ahova ősei érkeztek a Dunán hajózva ekhósszekerekkel, családokkal megpakolt fából ácsolt kompokon. Mária Terézia igyekezett benépesíteni a török uralom alatt elnéptelenedett déli országrészt. Minden tavasszal cseresznyevirágzáskor létrát fogott és kinyitotta a műhely bukóablakát ami egészen őszig nyitva maradt. Eleinte nem tudtam miért teszi ezért figyeltem és vártam. Jóltáplált gombóctestű szemtelen verebek -a madárvilág prolijai- csiviteltek ugrándoztak ágról-ágra hangos csapatokba verődve. Vadgerlék huhogása szűrődött elő a hátsókertben álló diófák irányából elvegyülve a galambdúc lakóinak dalával. A műhely előtti többmázsás tüzifarakás fölött húzódtak a villanyvezetékek húrjai amelyek a nyárikonyhát és a melléképületet kötötték össze. Napokig nem történt semmi. Kluki -az öreg kotlós- terelgette naposcsibéit a frissen kinőtt harsogóan zöld fűben. Ügyelnem kellett, nehogy a Banya elragadjon egyet az apró sárgapihés jószágok közül. Banya a legeldugottabb helyeken elbújva minden évben világrahozott egy kékszemű nyivákoló almot. A nagyszüleim szelekcióját túlélő vakarcsok végigrandalírozták kölyökkorukat az udvarban. Billenccsé -akit anyja az istálló gerendáján egyensúlyozva kiejtett a szájából hurcolás közben- tíz kilónál is nehezebb messzire csavargó Bombussá és agyatlan Fehérkévé -aki kiváncsiságból űrhajós sisakká alakított egy befőttesüveget- cseperedtek. A szelekciót barbár falusi szokásnak tartottam, ugyanolyan szörnyűségnek mint Csöpi láncraverését, a tyúk- és disznóvágást. Az aktuális Csöpi futódróton rángatta a lánca végéhez erősített karikát amit rendszeresen elszakított. Rövid szabadságának minden pillanatát kiélvezve tyúkot kergetett azután lyukat ásott a kerítés alá. Csöpi enyhén megzakkant a fogságban.
Egy napsütéses tavaszillatú napon megfejtettem a műhelyablak rejtélyét. Trillázásra lettem figyelmes. Magas erős életvidám örömtől duzzadó pergő madárénekre. Kecses áramvonalas sárgásfehér mellényes madárka üldögélt a villanydróton s fejét forgatva dalolt. Kisvártatva megérkezett a párja is. Villás farkukat magassági kormányként használva kissé hátranyilazott szárnyukkal hol csapkodva hol vitorlázva villámgyors akrobatikus elemekkel tarkított műrepüléssel üdvözölték egymást. A hosszú utazástól fáradtan a villanydróton egymás mellett pihenve óvatosan lesegettek a műhelyablak irányába. Akkor leesett. Minden évben fészket építenek és fiókát nevelnek miután megérkeztek az afrikai légáramlattal. Nagyapám deszkalapot erősített a műhely mennyezetének tartógerendái közé épített fészkük alá. Az ablaknyitás tavaszi rítusával ugyanannak a párnak majd fiókáiknak és a fiókák fiókáinak érkezését várta. Az enyhe déli széllel érkező kikeletet üdvözölte.
Rhodoszi fecskedal. Aktualitását soha nem vesztő -fellengzősebben örökérvényű- évezredes tavaszköszöntő vers. Sakura. A cseresznyevirágzás ősi ünnepe Japánban.
