tegnap volt. A NASA minden évben megemlékezik hősi hallotairól, 17 űrhajósról.
Hárman egy felszállás előtti próba során bekövetkezett tűzvészben haltak meg. Gus Grisom a Mercury Seven csapat tagjaként egyike volt az első amerikai űrhajósoknak. Repült a Gemini programban és beválasztották az Apollo misszióba. Megbocsátották neki a Liberty Bell 7 idő előtti elhagyását, ami tengervízzel megtelve süllyedt az óceán fenekére. Társai körében az a pletyka terjedt, hogy beparázott. Vízcsobogást vélt hallani a kabinban és a vésznyitó mechanizmussal kirobbantotta az ajtót mielőtt a haditengerészet mentőhelikopterei odaértek volna. Először őt mentették. A kapszulát annyira elárasztotta a víz, hogy a Sikorsky pilotájának vissza kellett dobnia, mert pislákoltak a hajtómű vészjelző fényei a túlterheléstől. Gus emiatt nem parádézhatott és nem foghatott kezet az Elnökkel. Ed White volt az első amerikai aki űrsétát tett. Vészesen felfúvódott a szkafandere ami egyre jobban akadályozta mozgását és a kezében tartott manőverező egység sem működött rendesen, szerencsére a Geminibe nagy ajtónyílásokat terveztek. Létezett nyitott ajtós, halott társsal illetve társ nélkül történő visszatérés esetén alkalmazandó vészforgatókönyv.
Roger Chaffee újonc volt. Aznap Gus rosszkedvűen szólt a rádióba a kilövőálláson, sok hibát találtak az Apollo működésében. Az Apollo 1 rádiókommunikációjával is gondok voltak. Egy vezetékkötegben szikra és tűz keletkezett, ami önmagában még nem lett volna gond, de a kapszulában túlnyomásos tiszta oxigén volt a légkör. A tűz pillanatok alatt felcsapott a túlnyomás ellenében csak egy szuperhős tudta volna kinyitni a kabinajtót. Esélyük sem volt. Az Apollót a mérnökök alaposan áttervezték tanulva az elkövetett hibákból. A sikerhez vezető út kudarccal van kikövezve. Emberéleteket áldozunk a tudomány és a haladás oltárán, embereket akiket az utókor hőssé magasztal. A hősök kitüntetése családjaiknak nem sok vigaszt nyújt.
A Challenger egy hideg januári napon indult útjára, a kilövés rendben zajlott és Mike Smith megerősítette a Houstonból kapott utasítást:
-Roger, go at throttle up.
A két SRB és a Challenger folyékony üzemanyagú hajtóművei ekkor teljes terhelésen üzemeltek, hogy pályára állítsák az űrrepülőt. Christa McAuliffe volt az első civil tanárnő aki részt vehetett az űrprogramban. Nebulóknak akart órákat tartani a Challenger fedélzetéről. Judy Resnik az első amerikai űrhajósnők egyike, Ron McNair többek között remek szaxofonos, Dick Scobee veterán űrpilóta, Greg Jarvis és Ellison Onizuka (payload specialists) a robotkar azaz a Canadarm kezelője, mindketten műszaki szakemberek. Ekkoriban még nem viselték a pumpkin suitnak nevezett mentőszkafandert, csak kék színű, a hivatal és a misszió emblémáival díszített repülős overallt meg sisakot. Sokszor megnéztem a felvételeket. Néhány apró villanást látni az egyik SRB oldalán amint a hajtóműgáz csóvái a fagyban megdermedt szigetelőgyűrű résein át pislákolva kimerészkednek a szabadba. Ezután az egész miskulancia elfordul a felfüggesztési pontja körül és rést üt a hatalmas folyékony hajtóanyagot szállító üzemanyagtartályon. A hidrogén lángra kap az oxigén katalizálja az égést melynek eredménye a hatalmas robbanás és két jellegzetes Y alakban repülő elszabadult SRB. Azt mondják a Challenger a robbanás következtében levált az üzemanyagtartályról irányíthatatlanul zuhanva az óceán felé. A legénység életfenntartó rendszere egészen a vízbe csapódásig működött. Hős az aki beleül egy olyan lélekvesztőbe ami egy felhőkarcoló méretű, robbanásveszélyes üzemanyaggal csurig töltött rakétán trónol, hogy az remegve, üvöltve, pokolbéli lángokat okádva kilenc perc alatt az űrbe repítse, mialatt teljes mértékben rábízza életét a földi irányításra, a gépezetet kiszolgáló, rendszereit tervező, üzemeltető szakemberekre és nem gondol a kudarc lehetőségére, mert az előtte álló feladatokra összpontosít.
A sors kegyetlen játéka, hogy a Columbia az USA első éles küldetést teljesítő űrrepülőgépe pusztult el a leszállás előtt 16 perccel. Nevetséges, hogy egy levált szigetelőhab ekkora kárt okozhat a világ legfejlettebb űreszközében. A Columbia egy sikeres küldetés után száguldott a légkörben, többszörös hangsebességről különböző automatizált manőverek segítségével leszállási sebességre lassulva, hogy a végső fázisban a pilóták szépen landolhassanak vele az űrközpont kifutópályáján. A sárkány flying body kialakítása miatt az űrrepülő a viszonylag kis szárnyak ellenére is képes volt hajtóművek nélkül vitorlázni. Kerámiacsempe borításának kellett megvédenie az aluötvözet sárkányszerkezetet a hőstressztől. Az aluminium olvadáspontja alacsony az acélhoz és a titánhoz képest ráadásul gyorsan ég. Az előbb említett egzotikus fémötvözetek használatát amelyek az X15, SR71, XB70 nagysebességű repülőgépeket jellemezték a NASA főleg költségtakarékossági okokból elvetette. A kerámia hőpajzs eddig remekül bevált, semmi ok nem volt arra, hogy a technológián változtassanak. Rick Husband és a kölyökképű, örökké vidám Willie McCool a futóműgondola nyomásváltozásának jelzését észlelték a műszerfalon. Nem gondolták, hogy ez egy visszafordíthatatlan esemény baljós előjele. A személyzet többi tagja székeibe szíjazva ült. Az űrsikló ablakait lángnyelvek nyaldosták, az egész hajó rázkódott a hiperszonikus sebesség okozta légköri súrlódás miatt. KC azaz Kalpana Chawla indiai származású űrhajósnő, Laurel Blair doktornő, Mike Anderson payload specialist, Ilan Ramon az első izraeli űrhajós, Dave Brown orvos-asztonauta mind a leszállás utolsó fázisát várták. Sokat nem tehettek, a visszatérést az űrrepülőgép számítógépes rendszere irányította. Nincs élő ember aki manőverezni tudna egy huszonötszörös hangsebességről lelassuló légkörben sikló űreszközt. Volt aki nem húzta föl a pumpkin suit kesztyűjeit, más nem hajtotta le és rögzítette a sisakplexit. A mentőűrruhákhoz oxigénellátó rendszer, ejtőernyő, haditengerészeti frekvenciákon működő rádió, műholdas vészjelző és túlélőcsomag tartozott. A sütőtök narancsszín a legjobb láthatóságot biztosította az óceán vizén himbálózó űrhajósnak. A leszállási manővereket a leszállóhely időjárása alapján tervezték meg, a deorbit burn-től kezdve ez határozta meg a megközelítés és siklópálya irányát és az űrrepülőteret ami legtöbbször a Kennedy vagy Cape Floridában, ritkábban az Edwards Kaliforniában. Ha az űrsikló az Edwardson landolt egy NASA 747-es hátán röpítették vissza az államokon keresztül a Cape-re. A houstoni repülésirányítás furcsaságokat észlelt a telemetria adataiban, nemsokára elveszítették a rádiókapcsolatot. Az éterben csak statikus zörej hallatszott. A repülésirányító rengetegszer elismételte a
-Columbia this is Houston UHF comcheck, Columbia this is Houston UHF comcheck - mondatot.
Szemtanúk, amatőr csillagászok furcsa fényjelenségeket láttak Texas és a siklópálya útvonalába eső államok fölött. Később tudatosult az emberekben, hogy a fénylő meteordarabok valójában a széthullott Columbia zuhanó roncsai. Az egyik szárny sérült kerámia hőpajzsa nem tudta megvédeni az ürrepülőgép vázát a hőterheléstől ami fokozatosan meggyengült, majd a hirtelen dekompresszió szétvette. Hiperszónikus sebességnél még nem katapultált pilóta. Ezidáig csak az SR71-ből katapultáltak sikeresen Mach 3 környékén. A legénységnek esélye sem volt ejtőernyőt nyitni. Az űrruhákon súrlódásból eredő égésnyomokat találtak a szakértők. Egyetlen wingsuitos sem vállalna be egy ilyen brutális skydive manővert. A dolog fizikájába belegondolva Felix Baumgartner látványos sztratougrása is kisikolás csínytevésnek tűnik.
Sajnálom az értelmetlenül elpazarolt értékes emberi életeket. Mindegyik űrhajós kitartóan tanult és dolgozott, hogy megvalósitsa álmát és bekerüljön az űrakadémiára. Egyik katasztrófa sem a személyzet hibájából következett be. Mérnöki, tervezési hanyagság, költségtakarékossági megfontolások láncolata vezetett a tragikus végkifejlethez. Mindhárom esetben elhalasztották a kilövéseket, jegelték a űrprogramot. A vizsgálóbizottságok több ezer oldalas vizsgálati anyagokat tettek le az asztalra. A NASA tanult a hibákból. Pár évvel később beszüntették az űrsikló programot az űrsikló flotta elöregedésére hivatkozva. Bush és Obama elindította az ORION és SLS tervet, kereskedelmi partnereket vontak be a civil űrkutatásba, enyhítve a kiszolgáltatottságon amit az orosz Szojuz és Progressz űrhajók igénybevétele okoz. Tisztelem a NASA berkein belül zajló munkát. Érdekel az űrkutatás. A haladás úttörő szellemisége, a fejlődésbe vetett hit vezérelte értelmes alkotó tevékenység olyan célokért amelyekért érdemes dolgozni.
